Itt az új lakásrendelet!

 

Szabad Nép

A Magyar Közlöny vasárnapi száma közli a Minisztertanács rendeletét a lakásbérletről.

Ki kaphat lakást?

Lakáskiutalásra jogosultak: akiknek nincs lakásuk, van, de az kisebb, mint a jogos igény. Lakást kaphat az, akinek meglevő lakása egészségügyi szempontból nem megfelelő, vagy életkörülményei úgy változtak, hogy új lakásra jogosult. A rendelet szerint kiutalhatnak lakást annak is, aki lakását el akarja cserélni.

A kiutalt lakásba akkor lehet beköltözni, ha a bérbeadó és a bérlő megkötötték a lakásbérleti szerződést.

Fontos intézkedése a rendeletnek, hogy a szolgálati lakás bérlőjét a szerv vezetője a szakszervezeti bizottság meghallgatásával jelöli ki.

A lakáscsere

Szabályozza a rendelet a lakáscserét is. Kimondja, hogy a bérlők lakásukat - a hatóság jóváhagyásával - kölcsönös megállapodás szerint elcserélhetik. Ilyen esetben a lakás a cserére irányuló szándék bejelentésétől számított hat hónapig mentes az igénybevétel alól.

A lakáscsere-szerződés a lakásügyi hatóság jóváhagyásával válik érvényessé. Ezt a jóváhagyását meg kell tagadni többek között akkor, ha a cserélt lakás meghaladja a jogos igényt.

Hány szoba jár?

Az új rendelet pontosan szabályozza, hány tagú családnak mekkora lakás jár

A rendelet meghatározza a jogos lakásigény mértékét. Kimondja: minden kéttagú családnak s minden magányosan élőnek egy-egy lakószoba jár. Ha a családtagok száma kettőnél több, minden további két személynek jár egy lakószoba. (Páratlan szám esetében természetesen a páratlan számú családtag is jogosult egy szobára.)

A munkakörüknél fogva magasabb szellemi munkával foglalkozók részére indokolt esetben külön szoba biztosítható akkor is, ha családi vagy egészségügyi körülmények ezt megkívánják.

A rendelet részletesen szabályozza a bérlő és a bérbeadó jogait és kötelességeit. Kimondja, hogy a bérbeadó többek között köteles az épület és a lakók közös használatára szolgáló helyiségek tisztántartásáról gondoskodni.

A budapesti lakáshelyzet az 1950-es években nem sokban különbözött az országos átlagtól. Kiemelt jelentőségét az adta, hogy itt halmozottan jelentkeztek az országos problémák. A magyarországi lakáshelyzet a második világháború előtt sem volt kielégítőnek mondható, azonban a "fordulat éve" utána a bajok kiéleződtek. A Szovjetunió és Sztálin politikájának követése azt vonta maga után, hogy az alapvetően mezőgazdasági országban az ipar, ezen belül is a nehézipar került előtérbe a mezőgazdaság rovására. Ennek következtében a mezőgazdasági munkásság munka nélkül maradva, olykor kényszerűségből az ipari munkát vállalva megjelent az ipari városokban és a fővárosban. A felsőbb vezetés tagjai, akik ezt a politikát támogatták, arról viszont nem tudtak gondoskodni, hogy az új, elsőgenerációs munkások számára az olyan alapvető feltételeket biztosítsák, mint amilyen például a lakáshoz jutás is volt. Ezért, mint az élet számos területén, általános elégedetlenséghez vezető helyzet alakult ki. Budapest lakossága 1959-ig 60,4 %-kal nőtt meg, a munkások létszáma 80 %-kal emelkedett, amihez azonban az is hozzájárult, hogy 1950-ben közigazgatási úton létrehozták Nagy-Budapestet, vagyis a környező kistelepüléseket is a fővároshoz csatolták. A fővárosi lakásviszonyok színvonalának csökkéséhez az is hozzájárult, hogy az új rendszernek széles rétegű, hozzá hű apparátusra volt szüksége, aminek tagjai ugyancsak Budapestre kerültek. Azt azonban fontosnak tartom megjegyezni, hogy a lakásprobléma nem az apparátus tagjai között volt általános jellegű. A helyzetet tetézte, hogy mivel a nehézipar fejlesztése volt az elsőrendű szempont, nagyon kevés pénz jutott az infrastruktúra és a lakáshelyzet színvonalának emelésére. Az első 5 éves terv idején az összberuházások 1/3-át tették ki az infrastrukturális és lakásépítési beruházások. Ezen kívül a szakmunkásokat is a húzóágazatnak számító nehéziparban foglalkoztatták inkább. Ráadásul 1949-re a meglévő lakástartalékok is teljesen kimerültek. Ez a helyzet még Nagy Imre miniszterelnöksége idején sem változott sokat, egyrészt mivel kormányzásának szűk két éve kevés volt a meghirdetett program beindításához, másrészt pedig a korábbról megmaradt középkáderek akadályozták a változások végrehajtását. Hegedűs József és Tosics Iván tanulmányukban (Lakásosztályok és lakáspolitika. A budapesti lakáspiac irányításának változásai az elmúlt három évtizedben. In: Mozgó Világ, 1982. 9. sz. 18. o.) kifejtik, hogy a kormányzat részéről bizonyos fajta Budapest-ellenesség érződött, ami abban jutott kifejezésre, hogy míg nagyszabású ipari beruházások kezdődtek a fővárosban, addig az infrastruktúra és a lakásépítés elkerülte Budapestet. (Sváby Enikő: "Nagyon rossz íze van az ügynek", Budapesti lakásviszonyok az ötvenes években. Archívnet)

A bérleti viszony megszűnése

A rendelet kimondja, hogy a bérleti viszony megszűnhet felmondással, bírói ítélet alapján, a bérlő halálával, lemondással, kiutasítás és elítélés esetén, valamint a lakás elhagyásával.

A bérlő a hónap utolsó napjára bármikor felmondhat, de a felmondást legalább 15 nappal előre írásban kell bejelenteni. A bérbeadó akkor mondhat fel, ha a bérlő, vagy a vele együtt lakók a lakást, az épületet, vagy annak közös használatú helyiségeit rongálják, rendeltetés ellenesen használják, vagy ha a bérlő akadályozza a karbantartási, felújítási, vagy helyreállítási munkálatokat, ha a bérlő nem fizeti a bért, vagy a szocialista együttélés szabályaival ellentétes, botrányos, tűrhetetlen magatartást tanúsít.

A bérlő halála esetén házastársa, egyenes ági rokona, örökbefogadott, nevelt, vagy mostoha gyermeke folytathatja a bérleti jogviszonyt, ha a bérlő halálakor a lakásban lakott. A testvér, vagy élettárs is jogosult erre, ha a halált megelőzően legalább hat hónapig már a lakásban lakott. Ugyanilyen feltételek mellett folytathatja a bérletet az is, aki az elhalt bérlő eltartását szerződésben vállalta. Ezt a jogot a lakásügyi hatóság ismeri el.

A társbérlet

A rendelet részletesen szabályozza a társbérleti viszonyt. Megállapítja: több szobából álló lakásra társbérleti jogviszony is létesíthető. A társbérlő a bérleti jogviszony szempontjából önálló bérlő. A társbérlő kizárólagos joggal a lakásnak csak azt a részét használhatja, amelyet számára kijelöltek.

Társbérletet csak akkor lehet létesíteni, ha a kiutalt helyiség különbejáratú, vagy különbejáratúvá tehető. Tilos társbérletet létesíteni fertőző gümőkórossal, vagy nemibeteggel.

A társbérletnél figyelembe kell venni a társbérlők szociális és társadalmi körülményeit is. A lakrész igénybevétele előtt módot kell adni arra, hogy a bennlakó bérlő, vagy maga válassza ki a társbérlőt, vagy hat hónapon belül olyannal cseréje el lakását, aki arra jogosult.

A társbérlő kérheti a másik társbérlő jogviszonyának megszüntetését a bíróságtól, ha az szándékosan rongálja, vagy nem tartja tisztán a közös helyiségeket, nem fizeti a reá háruló közüzemi díjakat, vagy nem tesz eleget a szocialista együttélés szabályainak, ha a társbérlő a többi társbérlő beleegyezése nélkül albérletet létesít.