Egy személyes történet következik, ami továbbgondolkodásra érdemes.
Végre napsütés, a hőmérséklet is eléri a 15 fokot, a tavasz első napjai. Gondoltam érdemes – a hosszú és sokszor hideg tél után – ezeket a pillanatokat kihasználni. A kisfiammal lényegében már minden múzeumot, parkot, állat lelőhelyet, buszt, trolit, villamost, metrót és repülőgépekkel kapcsolatos helyet végigjártunk, eszembe jutott, hogy a városligeti játszótéren még nem voltunk (tudom, ez az én hiányosságom). Felkerekedtünk. Megérte.
Szóval az a helyzet, hogy jártam már néhány helyen a világban. Amióta gyerekem van, azóta pedig úgy helyes ez a mondat, hogy jártam már a világ jó pár játszóterén. Ilyet azonban még nem láttam. Ez nem játszótér, hanem Európa legnagyobb ingyenes kalandparkja, a legmenőbb játékokkal és ami a legfontosabb tökéletes biztonságban. Ez a játszótér is része azoknak a fejlesztéseknek, amit a baloldal, élen Karácsony Gergellyel meg akart fúrni. A helyzet viszont az, hogy a Városliget így ebben a megújult formában Európa egyik legnagyobb, legszebb és legzöldebb parkja lett, olyan épületekkel, amelyek mindegyike díjnyertes.
Én emlékszem arra, milyen volt ez a Városliget néhány éve. Nem játszótérre nem tudtam volna elvinni a kisfiamat, hanem még sétálni is féltem volna vele, annyira lepra környék volt. Mára pedig csoda.
És a legviccesebb az egészben, elcsípve néhány beszélgetést, hogy azok is örömmel használják a ligetet, akik egyébként a beruházások ellen voltak. Ezért mondom, hogy semmi értelme elhinni a baloldali hergelést.
Ha most rájuk hallgattunk volna, akkor még mindig a kutyasz.rokat kerülgetnénk, ahelyett, hogy a gyerekeinkkel játszunk, vagy éppen csodáljuk a Magyar Zene Házát vagy a Néprajzi Múzeumot.