G. Fodor Gábor: Így működik a Soros-birodalom

--FILE--Billionaire investor George Soros, chairman of Soros Fund Management and founder of The Open Society Institute, reacts at a sub-forum during the Boao Forum for Asia Annual Conference 2013 in Qionghai city, south China's Hainan province, 8 April 2013. China's state media has warned billionaire investor George Soros against betting on falls in the value of the Chinese yuan and Hong Kong dollar amid widespread worries over the health of the world's second-largest economy. China's fourth-quarter economic growth slowed to the weakest since the global financial crisis, increasing pressure on a government struggling to regain investors' confidence after perceived policy missteps jolted global markets. "Soros' challenge against the renminbi (yuan) and Hong Kong dollar is unlikely to succeed, there is no doubt about that," the People's Daily overseas edition said in a front-page opinion piece on Tuesday (26 January 2016). China's economic fundamentals remain sound, despite slower growth, volatility in its stock market and the yuan's depreciation against the U.S. dollar, said the opinion piece, written by a researcher at the commerce ministry.

A hétvégén látott napvilágot a hír, hogy egy apa átadta az örökségét a fiának. Ez önmagában egy szép dolog lenne: amiért megdolgoztunk, amiben életünk munkája van, örökül hagyjuk azt az utódainknak. A hétvégi hír esetében azonban többről és egy kicsit másról van szó. Soros György, a világ legnagyobb hatalmú milliárdos filozófusa hagyományozta át a birodalma vezetését fiának, Alexnek, és biztosak lehetünk benne, nem azt mondta neki, kezdj vele, amit akarsz, ez most már a tiéd.

A Soros-birodalom ugyanis egy mechanizmus, egy gépezet, amely nagyobb és hatalmasabb az őt működtetőknél, a Soros-birodalom meghaladja Sorost.

De hogy is működik ez a gépezet, amely nagyobb teremtőjénél és túléli őt?

Adott egy Isten-komplexussal rendelkező, messianisztikus nézetekkel megáldott filozófus, aki ráadásul milliárdos. Pénze, befolyása révén a világ egyik legnagyobb hatalmú embere, de egészen bizonyosan a legnagyobb hatalmú filozófusa. A filozófus célja azonban nem a világ megértése, hanem a világ megváltoztatása, azaz politikai céljai vannak.

Felépített egy olyan hatalomgyárat, amely egy globális kiterjedésű politikai vállalkozás.

A módszere, hogy nem belép a politikába (nem vállal politikai szerepet, nem méretteti meg magát, nem látható), hanem kívülről avatkozik be, eszközei az "indirekt befolyásszerzés", a "közvetett hatalomgyakorlás", a "kívülről finanszírozott média", a "civil szervezetek", a Soros-hálózat. A módszer lényege nem részvétel, hanem a beavatkozás. Azért avatkozik be, hogy káoszt hozzon létre. Vagy eleve ott avatkozik be, ahol instabilitás van, vagy úgy avatkozik be, hogy instabilitást hoz létre. Az egyensúlytalansági állapotokat kedveli. Ez az a körülmény, amely ugyanis kedvező feltételeket teremt a Soros-birodalom elsődleges politikai tevékenységének, a spekulációnak. A birodalomnak nincsenek morális gátlásai, bárki ellen vétkezik (lásd az angol font, a japán jen, a francia frank, a thaiföldi és a maláj valuta esetét). A Soros-birodalom a társadalmi béke kiemelten fontos értékeként számon tartott stabilitásnak az ellensége.

A beavatkozás azt is jelenti, hogy ahol kívülről beavatkoznak, ott szuverenitássérelem keletkezik. Nem a belül lévők akarata dönt, hogy legyen, milyen irányba menjenek a dolgok a saját országukban, hanem kívülről döntik el, a szuverén akaratot kiiktatva. A Soros-birodalom tehát nemcsak a társadalmi béke cementjét, a stabilitást rombolja, de az önrendelkezés lényegeként értett szuverenitást is megtámadja.

A Soros-birodalom a szuverenitást támadó fedett struktúra.

A Soros-birodalom ugyanakkor érzéketlen arra, hogy milyen társadalmat ver szét és hol idéz elő politikai káoszt. Az apa éppúgy dollármilliárdokat és hatalmas politikai energiákat fektetett a Brexit megakadályozásába, a Trump elleni politikai akciócsoportok finanszírozására, mint ahogy a "színes forradalmak" (Grúzia, Maldív-szigetek, Ukrajna, Belorusz, Libanon, Tunézia, Egyiptom, Szíria) támogatására is.

A Soros-birodalom társadalmi programja tehát "üres". Nemcsak bármiféle politikai rezsim, hanem mindenféle politikai berendezkedés a célpontja lehet. A demokrácia is. A Soros-birodalom a demokrácia alapjául szolgáló értékek ellensége is. Nem foglalkoztatja a többségi elv, a választói felhatalmazás, az ellenőrzés, az elszámoltathatóság, a népszuverenitás gondolata, "üres", érzéketlen a demokratikus elvekkel szemben.

Mint ahogy "üres", érzéketlen egyébként elsőre talán meglepő módon a liberális elvekkel szemben is. Miközben csupa olyan nagy elvet ír fel a zászlóra (igazságos, nyílt társadalom; transzparencia; alapvető emberi jogok; jogállam), amely ellen a korszellem értelmében nem lehet menni, mert ezek kétségbevonhatatlanul pozitívnak számítanak, addig a valóságban a Soros-birodalom nem harcol transzparensen; a Soros-hálózat sokszoros személyi átfedésekben, zavaros módon, átláthatatlan pénzügyi manőverekkel és indirekt módszerekkel operál (Soros iróniájáról árulkodik, hogy Transparencynek nevezte el a saját intézetét). Vagy nézzünk csak egy kedvelt liberális toposzt, a kisebbségi jogok kérdését: míg Soros Észak-Macedóniában az albán kisebbség jogai mellett állt, addig a háború előtti Ukrajnában egy olyan rendszert támogatott, amely a kisebbségi jogok ellen lép fel. Nem a kisebbség jogai számítanak, hanem a zavarkeltés. Arról már ne is beszéljünk, hogy a liberális és demokratikus társadalmak alapvető értéke a törvények uralmának gondolata, mely szerint a törvény mindenkire egyaránt vonatkozik. Soros azonban törvények fölött állónak gondolja magát és intézményeit: bár minden egyetemre ugyanazok a törvények vonatkoznak Magyarországon, a Soros-egyetemre azonban mégse vonatkozhattak ugyanazok a törvények. A Soros-birodalom tehát nem demokrata, nem is liberális, csupán "üres". Vagy még rosszabb.

Az apa azt mondta, hogy célja a zárt társadalmak felnyitása, és valóban, jó érzékkel is találta meg a célkeresztjébe kerülő "zárt társadalmak" gyenge pontjait, amelyen keresztül azok felnyithatóvá váltak: például a kiterjedt korrupció kezelése olyan igazságügyi reformok révén, amelyek elsősorban a hálózat politikai ellenfeleivel való leszámolás eszközei lehetnek (az ügyészség megszállása Romániában); például az etnikai ellentétek "menedzselése" a szuverén akarat megtörése érdekében (Albánia, Macedónia); például a gazdasági reformok erőltetése a privatizáció, a befolyásszerzés érdekében (Lengyelország vagy Ukrajna esete); például a "színes forradalmak" támogatása az "elnyomással" szemben (Grúzia - 2003; Ukrajna - 2004, 2013-2014; Macedónia - 2016-2017; Örményország - 2018, hogy csak néhány példát említsünk). Bevallott célja tehát a totalitárius zárt társadalmak lebontása révén a nyitottság, a szabadság előmozdítása, ám a valóságban a Soros-birodalom maga is totalitárius. Céljai elérése érdekében az élet minden területére kiterjeszti a hatókörét: az iskolatejprogramtól, a folyóirat-támogatáson keresztül, a perlési politizáláson át a politikai döntéshozatal nyílt befolyásolásáig.

A Soros-birodalom a hatalom mikrostruktúráin keresztül a beavatkozás szerkezeti helyeit keresi. Meg akarja szerezni a kulturális hatalmat. Stratégiai kérdésként tekint a felsőoktatásra; a tömegkommunikációra; a hírek gyártására, értelmezésére és ellenőrzésére; a tudomány "demokratizálására"; a könyvkiadás, a szórakoztatóipar, a művészet, a filmipar leuralására. Minősítő, osztályozó intézményeket tart fenn: ők minősíthetnek, őket azonban nem lehet minősíteni (Amnesty International, Freedom House, Helsinki Bizottság, Transparency International). Célja mindenütt a zárt identitások lebontása: a hagyományos családfelfogás "megcáfolása" az LMBTQ-jogok támogatása révén; a nemzetek "megcáfolása" a migráció és a nemzetek feletti szervezetek és megoldások, a multikulti támogatása révén; az élet értelmének "megcáfolása" a legális drogfogyasztás, az eutanázia, az abortusz támogatása révén. Nyíltan progresszív ügyek mellé áll társadalmi zavarkeltés céljából (harc a "rendszerszintű rasszizmus", a "rendőrségi brutalitás" ellen; "börtönbiznisz"-perek Magyarországon). Támogatja a megcáfolt hatalom elleni engedetlenséget (erőszakmentes ellenállástól a "színes forradalmakig").

A Soros-birodalom a politikai nyomásgyakorlás eszközeiben is totális. Támaszpontokat és hídfőállásokat épít ki (jó sokáig Budapest volt a Soros-birodalom központja). Gazdasági befolyásszerzés érdekében cselekszik (Soros büszke arra, hogy a térségben egyszemélyes Marshall-segélyként üzemelt). Informális és indirekt nyomásgyakorlás eszközeivel él (alapítványok kiterjedt hálózata révén; az NGO-k összehangolt munkájával; korrupcióellenes "civil" aktivisták, emberjogvédő szervezetek mobilizálásával; oknyomozó riportok, tényfeltáró jelentések és háttéranyagok segítségével; az uniós rosszallás és nemzetközi sajtónyomás erejével; uniós büntetőmechanizmusok menedzselése révén - például a strasbourgi nemzetközi bíróságon keresztül támadja Magyarországot). Indirekt befolyásszerzésre tör (sajtófelvásárlások, intézmények megszállása, ügyes személyzeti politika segítségével; Soros-szakértők és Soros-fiókák veszik be a közélet támaszpontjait). Nyílt befolyásszerzést gyakorol (van, ahol megszállja a politikai élet első vonalát: Lengyelország, Szlovákia, Moldova, Albánia, Grúzia, Észak-Macedónia tudna miről mesélni). Ellenzéki szervezeteket finanszíroz (Belorusz, Magyarország, Moldova). Megszállja az államot (rendvédelmi szervek feletti ellenőrzés megszerzése, belügyi szervek feletti hatalmi ellenőrzés révén; különleges nyomozati szervek felállítása és működtetése, az ügyészség kiszervezése által - például Romániában). Totális konfliktusmenedzsmentet működtet (etnikai konfliktusokat menedzsel a központi állam meggyengítése érdekében etnikailag megosztott államokban - például azt is képes elérni, hogy megváltozzon egy állam neve: a névváltoztatás Észak-Macedónia esetében az ország identitásának az elvesztését is jelenti, a kisebbségi jogok érvényesítése címszó alatt valójában a macedón identitás aláásása zajlik). Politikai káoszt idéz elő, mert lételeme a válság (és csendes felforgatás, forradalom, puccs, rendszerváltás, zavargások az "eredmény"). Így működik a totalitárius Soros-birodalom, így működik a "civil" Soros Army.

Felvetődhet: no, de kérem, mégis hogy lehetne képes minderre egyetlen ember? A lényegi ponthoz jutottunk el ezzel a kétellyel.

Az egész Soros-mutatvány azon a feltevésen alapul, hogy maga a fő mozgató láthatatlan marad.

Mivel nem kell igazolnia magát, ezért megcáfolni sem lehet. A fennálló berendezkedéseket célba vevő cáfolatot sem maga, hanem az általa fizetett hálózat végzi el. Soros nem a szavazatban és a mandátumban hisz, hanem csak és kizárólag a pénzben. A Soros által követett politikai filantrópia is arról szól, hogy a pénz nyitja ki az ajtót, és van az a pénz, amelyik bármelyik ajtót kinyit. Soros politikai filantrópiája egy mélységesen pesszimista politikai antropológián nyugszik: Soros szerint az ember "üres", nem hajtják magasabb eszmék, nem érdekli az igazság, az ember mint olyan, maga a nihil. Éppen ezért, mint egy üres lapra, bármi ráírható. Éppen ezért van az a pénz, amivel bárki megvehető. Az "üres" Soros kétségkívül kedveli az iróniát: mert van-e vajon ironikusabb attól, hogy éppen a morális tartására büszke, autonómiájával kérkedő liberális értelmiségiek garmadája szerepel Soros fizetési listáján?

Soros tehát megvesz mindent és mindenkit, akit csak tud. Akit mégsem, azt pedig a totalitárius birodalom erejével, az élet minden területére kiterjedő hálózatával letol a pályáról. A demokratikusan megválasztott vezetőket is, ha azoknak nincs elég erejük vagy nem elég ravaszak.

Egy demokráciában az erő a szavazatból jön. Nagy szavazattöbbség nagy erő. Előfordulhat, hogy valaki még egy demokráciában is olyan erős lehet, hogy túl sokba kerül megdönteni és a milliárdos spekulánsnak egy ponton túl ez már egész egyszerűen nem éri meg (érdemes lenne végiggondolni ebből a szempontból azt a kérdést is, hogy vajon miért van olyan sok koalíciós - tehát kompromisszumoktól függő, azaz gyenge - kormány Európában). Ezért mi, magyarok, még tartjuk magunkat.

De a Soros-birodalom céljai változatlanok - van okunk rá tehát, hogy résen legyünk - ami változás, hogy most már nem George, hanem Alex a láthatatlan mozgató.