"AGG-Hopper". Németországban a "HR-szaknyelvben" így nevezik azokat az ál-álláskeresőket, akik diszkriminatív álláshirdetésekre jelentkeznek. Olyan kiírásokat céloznak meg, amelyek nem felelnek meg az egyenlő bánásmódról szóló törvényi előírásnak és a munkához nem kapcsolódó kitételt - például nem, életkor, életmód - tartalmaznak. Az AGG-Hopperek a munka ígéreténél jobban örülnek az elutasításnak, ugyanis így bírósági pert indíthatnak. Ha alapos az érvelésük, 1-3 havi munkabért kaphatnak kártérítésként.
Nem mindenki sikeres
Egy 50 év feletti férfi pályázott egy olyan álláshirdetésre, melyben egy fiatal pár női babysittert (németül Tagesmutter) keresett 2 éves gyermeke mellé. A férfi az állást nem kapta meg, ám munkaügyi bírósághoz fordult. Érvelése szerint azért utasították el jelentkezését, mert férfi. Úgy vélekedett, már a hirdetés szövegéből látszik a pár diszkriminatív magatartása. Végül a bíróság elvetette a férfi érvelését, mert kiderült, a férfinek nincs gyermeknevelési tapasztalata és alkoholproblémákkal küzd, ám a párnak ki kellett fizetnie saját ügyvédi költségét.
Trükköznek az életkori diszkriminációval
Nem minden esetben végződik így egy-egy álláskereséssel kapcsolatos diszkriminációs ügy Németországban. Körülbelül negyven-ötven álláskereső a diszkriminációban lát pénzszerzési lehetőséget. Az "AAG-Hopperek" csalafinta trükkje, hogy egy hirdetésre csupán néhány soros bevezető levelet küldenek, majd egy nagy fényképet magukról, amelyről virít, hogy elmúltak 40 évesek. A levél záró soraiban kérik, hogy amennyiben beadható a pályázat, jelezzenek vissza. Ha nem érkezik visszajelzés, máris megvan a diszkriminációs vád, hogy csak az életkor lehet az ok, hogy nem adhatták be cv-jüket.
Egy jogász listát készített a feljelentőkről
Egy szemfüles jogászhallgató felfigyelt a jelenségre, végigjárta Németország legtöbb munkaügyi bíróságát és összegyűjtötte az utóbbi évek álláspályázással kapcsolatos összes munkaügyi bírósági ítéletét. A több száz ítéletben felfedezett visszatérő pereskedőket, akik szinte kivétel nélkül tartósan munkanélküliek és erre a pénzszerzési formára rendezkedtek be. Bújják a napilapok és az internetes oldalak álláskínálatát és vadásznak a kártérítéssel kecsegtető esetekre. Ha szerepel a kiírásban nemi, életkori vagy egyéb diszkriminatív kikötés, máris lecsapnak és pályáznak.
A kis- és középvállalkozások a célpontok
Általában kis és közepes vállalkozások a célpontok, amelyek hiányos ismeretekkel rendelkeznek arról, mit lehet és mit nem egy álláshirdetésbe beleírni. A nagyobb cégeknél a HR-esek különösen ügyelnek erre és még a jogi osztállyal is átnézetik.
Magyarországra kevésbé jellemző
Magyarországon egyelőre nem találkozni ezzel a jelenséggel. Dr. Sipos Márta munkajogász szerint ennek oka, hogy Magyarországon nincsen az osztrák és német rendszerhez hasonlóan átlagosan 1-3 havi fizetésnek megfelelő átalánybírság. A diszkriminációgyanús esetekben mindig precízen, pontosan bizonyítania kell az álláskeresőnek hogy mikor, milyen hátrányt tapasztalt az álláskeresés során és mekkora anyagi veszteség érte emiatt. Még ha sikerrel is jár a kártérítésért perlő, legalább 1 évbe telik, amíg pénzt lát mindebből. Am sokszor abban az esetben is nehéz kártérítéshez jutni, ha jogos volna.
Nehéz bizonyítani az okozott kárt
Egy történet ennek alátámasztására: "Egy budapesti pénzintézetbe állásra jelentkezőt a munkakezdés reggelén küldtek el a cégtől, mondván vidéki. A pórul járt fél később a bíróságon hiába hivatkozott arra, hogy a diszkrimináció miatt kútba esett munka miatt egy ígéretes álláslehetőség is meghiúsult. A bíróság mindezt nem fogadta el, arra hivatkozva: a visszamondott munkakörben nem is lett volna lehetőség arra a keresetre, amelyet a sértett kárként megjelölt"- mutatott rá a hazai helyzetre Dr. Sipos Márta ügyvéd.
A bírósági út mellett diszkriminációgyanús esetekben az erre a célra létrehozott Egyenlő Bánásmód Hatósághoz is bejelentést tenni. Ha megalapozott a kifogás, akkor a munkaadó 6 millió forintig büntethető, ám az álláskeresőnek ezen az úton nem jár pénz.