Műanyag millennium

Új évezredbe léptünk, mégis fürdőztünk tovább a kilencvenes évek állóvizében - a könnyűzenei  piac trendjei folytatódtak, és bekövetkezett, amit előre is jósolni lehetett. A popzene nivellálódásával előtérbe kerültek az underground-műfajok, mindenki külföldi zenét hallgat, miközben roadshow-kon tömik a közönség szájába, amit már rég nem lenne szabad. A magyar popzene már csak vidéken és a legfiatalabb korosztály köreiben eladható, kereskedelmi rádiók és tévék tartják életben, de lassan már pusztán piaci érdekek miatt sem érdemes. Egy tehetségkutató sorozat ad lökést, általa újra a valós értékekre terelődik a figyelem. Nincs még vége, úgyhogy reménykedhetünk - az Álomsláger és a kétezres évek könnyűzenei élete.

Nem kezdődött jól az évezred - Zámbó Jimmy tragikus halála árnyékolta be az amúgy is épp eléggé árnyékos könnyűzenei életet. Az internet megjelenésével megkezdődött a harc az illegális letöltések ellen, ami globális jelenségként jelent meg, s mint ilyen, a felháborodás érthető reakció volt az itthoni közegtől is. Mégis, az egyre kevésbé eladható popzene hanyatlásának ehhez nem sok köze volt. A fogyasztható könnyűzene megrekedt az underground felé félúton, a Tankcsapda, a Kispál vagy az Anima Sound System nem lett mainstream attól, hogy néha feltűntek a Viván. Roy és Ádám és a Pély Barna vezette United szép sikereket aratott, ami üdvözítő, tekintve, hogy képzett zenészekről van szó - de az egysíkú és szürke mezőnyből jól láthatóan így sem sikerült kiemelkedniük. Még kevesek, de főleg kevesen voltak ahhoz, hogy komoly hatást tegyenek sors- és kortársaikra. A tanult énekesek, zenészek számára a közeg riasztónak, végtelen zsákutcának tűnt.

Pedig az elmúlt évtized vége felé igazán nyerhettünk volna inspirációt. Szép lassan a legnagyobb nevek is ellátogattak hozzánk: a nagy elődök közül itt járt Paul McCartney, Elton John, Phil Collins és Rod Stewart, de követve a nyugat-európai trendet, telt ház előtt fogadtuk Britney Spearst és az újjászületett Chert is. Többször zenélt Budapesten a Massive Attack, Sting és az R.E.M, és jött a Metallica, jött a Depeche Mode. Magas jegyárak és abszolút teltház.

A szcéna irányítása a média kezében összpontosul; új arcok limitált mennyiségben és a közönség célzott szegmenseire irányulva jelennek csak meg. Az ismertség konvertálható, valóság-show hősökből pár perc alatt csinálunk rappert. Az évtized elején igazán sikeres pop-csapatként a V-techet, a Bon-bont és a Fiestát lehet megemlíteni, utóbbi - a nálunk amúgy is divatos - latin életérzésre játszott rá jó érzékkel. Ekkoriban már feltűnőben az eleinte tényleg kemény rockkal induló Hooligans, akik aztán megkötik a megfelelő kompromisszumokat; hamisítatlan gitár-slágerzenével, keményfiúk image-dzsel lesznek tinilányok kedvencei.

Nagyon nem lehetünk meglepve, hogy a pop-élet egészen morbid termékeket is befogad - nehéz elképzelni, hogy Fekete Pákót bárki is komolyan vegye, de fogynak a lemezei, tehát piacképes. Az Irigy Hónaljmirigy sikere még ennyire sem meglepő - ugyan csak elvétve viccesek, de az általuk képviselt jelenség sikerét maga a közeg úgyis biztosítja helyettük. Uhrin Benedek már kultszereplő.

Képzett zenészek a popéletben - Pély Barna és a United

A mulatós zene, a pop és az olcsó számítógépes alapok kereszteződésében született meg a Romantic, igaz, akkor Fásy Ádám már évek óta futtatta a nótaslágereket, vidéken és képernyőn egyaránt osztatlan sikert aratva. Gáspár Győzike valóságshow-jával szilárdította meg helyét a médiában, nem csoda, ha már szólókarrierről álmodozik. Postás Józsi, Bódi Guszti és Bunyós Pityu, úgy tűnik, tényleg sikeresek a műfajban, saját honlapjukon tele a vendégkönyv, miközben turnéznak, amerre tudnak. Magyar nótákhoz és népdalokhoz, a kilencvenes évek Lagzi Lajcsijához adtak és adnak dobot, basszust, és úgy tűnik, ettől megy is a bolt. A postasjozsi.hu-n mindenesetre dedikált baseballsapkát is lehet már rendelni.