Andrásfalvy Bertalan

Tárgyi kultúra és hagyomány

Az önálló tudományként egyetemi tanszékkel rendelkező diszciplínák közül a néprajz elismerése és értékelése a legvitatottabb. E tudományág létjogosultságát gyakran megkérdőjelezik, avíttnak vagy éppen nacionalistának tartják. Az előadás ezekre a vádakra is megpróbál válaszolni, miközben felvázolja a néprajztudomány történetét, és bemutatja, hogy a múlt szokásainak ismerete hogyan adhat választ a jelen dilemmáira.

Az idegen népek sajátságainak feljegyzése az ókorra nyúlik vissza. Magyarországon a legendák szerint már Szent Gellért is érdeklődéssel fordult a népi kultúra felé. A néprajz a 19-20. század fordulóján jelent meg a magyar egyetemeken.
I. A néprajztudomány előzményei és kialakulása

A néphagyomány kutatása - akárcsak a többi tudomány - a valóságot igyekszik megismerni. Az ismereteket azonban nem önmagukért értékeli: az elmúlt korok szükségleteinek s a szükségletek kielégítési módjának tanulmányozása révén a ma élők gondjaira kínál fel válaszokat.
II. Mi a néprajztudomány?

Legyen szó akár a gyermekszülésről, a csecsemőgondozásról, a női szolidaritásról vagy a gyermekjátékokról, a 100-150 évvel ezelőtti szokások sokszor olyan tudásra épültek, ami mostanság nyer tudományos igazolást.
III. A hagyományos népi tudás és annak újrafelfedezése

A mesékből, balladákból, énekekből a hallgatóság biztatást, erőt, eszméket merít. Ha figyelmesen olvassuk a népköltészet sok száz éves, már-már feledésbe merült emlékeit, nagyon is mai gondokat, sorsokat közvetítenek.
IV. A szöveges folklórműfajok szerepe a mindennapi életben

Mátyás király idejében Európában az a mondás járta, hogy Magyarországon a folyók két rész vízből és egy rész halból állnak. A Duna szabályozása előtt évszázadokig virágzó ártéri gazdálkodás folyt Magyarországon. Ebből a környezetbarát, ősi és mégis korszerű gazdálkodási formából ma is sokat tanulhatunk.
V. Az ártéri gazdálkodás tanulságai

Tovább