A csajok túl sokat agyalnak

Bárcsak tudnák a nők férfiszemmel látni a világot, férfiaggyal gondolkodni néhány helyzetben! Addig, amíg erre nincs mód, inkább kérdezzünk meg egy pasit, hogy ő hogyan látja helyzetünket.

Kedves Facér Pasi!

Elolvasgattam a leveleket, és rögtön billentyűzetet ragadtam, belevágok, röviden, tömören: 6 éve hagyott el a férjem 2 gyerekkel, (most 9 és 11 évesek, én 39), azóta egyedül éltem. Ősszel ismerkedtem meg egy 39 éves "fiúval", aki egy 9 éves kapcsolatból jött ki. Nem volt nős, gyermeke sincs. Ez nagy fájdalmam, mert tudom, hogy családot szeretne, én pedig már nem akarok szülni.

Szeretem. Az életemet is el tudnám vele képzelni. Azért írtam, hogy "fiú", mert még most is olyan gyerekes, határozatlan, a mamájával él (holott van saját lakása), és ő a mamája "szervezi" az életét. Állandó telefonkapcsolatban vannak, mindent tudnak egymásról. Néha úgy érzem, bele sem férek az életébe. Ugyanakkor tudom, hogy szeret, a gyerekeimet is, nagyon jól kijönnek egymással. Az édesanyjával is mindennapos kapcsolatban vagyok, barátnők vagyunk.

Mi a problémám? Nem tudom, meddig viselem még el a második helyet, mert minél mélyebb a kapcsolatunk, annál inkább fáj. Illetve, nem tudom igazán, van-e jövője a kapcsolatunknak. Állandóan álmodozom, agyalok, a hangulatom percről percre, ok nélkül változik, míg egyedül éltem, sokkal kiegyensúlyozottabb voltam.

Kedves Napsugár!

Őszintén szólva nem pontosan értem a problémád. Én például a leírtak alapján semmi olyat nem látok, amit ne lehetne megoldani.

Úgy látom, nem játszik veled ez a "fiú", és nem akar neked rosszat. Szeret téged, ráadásul te is őt. Szereti a családod, és te is szereted az övét. Még csak most kezd isten igazából kialakulni az az érzelmi szál, amely összeköthet titeket a jövőben, amiért érdemes harcolni, ami teljessé teheti az együttlétet. Hol itt a baj? Ha egy nő agyalni kezd, abból hosszú távon nem sok jó sül ki.

Mert igenis baj a folyamatos, nyugtalanító agyalás. Olyan dolgok kerülnek a felszínre, amelyeknek semmi keresnivalójuk nincs ott. Ezek aztán szép lassan mindent megmérgeznek maguk körül, és sajnos bevégzik a kapcsolatot, anélkül, hogy bárki bármi rosszat tett volna. Szomorú vég. Én utálom az ilyet. Sok kapcsolatot láttam széthullani emiatt. Pedig ennek tényleg semmi keresnivalója egy kapcsolatban.

Az lenne a helyes, ha inkább azzal foglalkoznál, ami éppen van. Nem kell olyan dolgokon görcsölni, ami előfordulhatna, ami megtörténhetne, ami rosszá tehet dolgokat, ami elronthat mindent.

Még ha gondok is vannak: annyi fantasztikus dolog vesz minket körül, és annyi szép pillanat vár még rád is. Téged például szeretnek. Gondolj bele, milyen szerencsés vagy. Rengeteg ember úgy éli le az életét, hogy folyamatos szeretethiánnyal küzd.

A túlságosan erős anyós az egyetlen valódi veszélyforrás, ezzel kapcsolatban érdemes elolvasnod pszichológusunk, Szendi Gábor: Felneveltelek, most nem hagyhatsz cserben! című tanácsát, sokat tanulhatsz belőle.

De hangsúlyozom, egyelőre még ez sem probléma!!! Ez a szituáció problémaként egyelőre a te fejedben létezik.

Lazítsd, engedd el magad, és próbáld meg magad jól érezni! Próbálj egy kicsit nyitottabb lenni a világra, amely minden nap új dolgokat hoz neked és a párodnak, és amiben te jó vagy, és amiért lehet lelkesedni.

Csókol, a Facér Pasi!