A Lumumba-gyilkosság körülményei

Vágólapra másolva!
A gyarmatosító múlt fájdalmas örökségének lezárása egyik volt gyarmati hatalomnak sem könnyű - Belgium kormányának és törvényhozásának bő négy évtizedbe telt, mire szembenézett a független Kongó első miniszterelnöke, Patrice Lumumba meggyilkolásának körülményeivel, és legalább részben elismerte abban való felelősségét.
Vágólapra másolva!

Louis Michel

A több mint egy évig működött parlamenti vizsgálóbizottság, amennyire csak bírta, tompította a beismerést, és az ország akkori hatóságainak erkölcsi felelősségét foglalta írásba. Louis Michel külügyminiszter a képviselőházi vitában ennél kicsit tovább ment, és a korabeli belga kormány "cáfolhatatlan részfelelősségét" mondta ki a kongói kormányfő halálához vezető események sorában, és ezért sajnálkozását és bocsánatkérését fejezte ki a családnak és az ország népének.

Lumumbának a karzaton ülő fiai, akik ma középkorú férfiak, megköszönték ennek a beismerésnek a politikai bátorságát, de megjegyezték, hogy a korabeli Belgium engesztelhetetlenül harcolt Lumumba ellen, "célja politikai megsemmisítése volt, ami végül fizikai megsemmisítéséhez vezetett".

A mai belga külügyminiszter nagy erővel hangsúlyozta, hogy a feltárt dokumentumok szerint semmi sem mutatja, hogy a korabeli belga kormány követelte volna Lumumba likvidálását a kongóiaktól.

Mindamellett közismert tény, hogy a hivatalától megfosztott és fogságban tartott volt kormányfőt egy belga személyzetű repülőgép szállította a szakadár Katanga tartományba, amelynek vezetői már régen megfenyegették Lumumbát, hogy ha a kezükbe kerül, végeznek vele. Öt órával a gép Elisabethville-be érkezése után Lumumba halott volt.

Egy belga csendőr évtizedekkel később egy televíziós riportban beismerte, hogy ő személyesen oldotta fel savban a néhány nappal korábban kivégzett és sebtében eltemetett - majd néhány kongói katona részvételével exhumált - politikus holttestét, nehogy a sírja zarándokhellyé váljon. Ennél több bizonyossággal nem állítható.

A vizsgálat során viszont fény derült a korabeli belga kormány több tagjának, így Aspremont Lynden külügyminiszternek és Gaston Eyskens kormányfőnek a felelősségére.

Patrice Lumumba

Az is kiderült, hogy a drámai hónapokban Kongóban tartózkodó belga hivatalos személyek közül többen közvetlenül Baldvin királynak küldözgettek bizalmas jelentéseket. A király a jelek szerint tudott a Lumumba életére törő kongói lépésekről, de semmi módon nem tájékoztatta minisztereit.

Ludo de Witte flamand történész, aki pár éve elsőként tárta fel a Lumumba-gyilkosság sok ismeretlen részletét, most számos parlamenti képviselővel együtt úgy vélekedett, hogy a vizsgálatot a mai belga kormány lényegében gesztusnak szánta Laurent-Désiré Kabila volt kongói elnöknek, hogy felújítsa a kapcsolatokat a több mint egy évtizedes elhidegülés után.

Kabila tavalyi meggyilkolása után viszont a fia már meggyengült helyzetben vette át a hatalmat, és így a belga gesztusra sem volt annyira szükség, hogy a volt gyarmattartó a kiváltságos békeközvetítőként léphessen fel a Nagy Tavak térségének válságában.

A flamand történész szerint az ügy ezzel nincs lezárva: véleménye az, hogy Belgiumnak egy nagy középületet vagy sugárutat Lumumbáról kellene elneveznie, el kellene ismernie politikai felelősségét, és további történeti kutatásokkal kellene lerónia történelmi tartozását egykori gyarmata iránt.

László Balázs