Katka pár nappal ezelőtt a búskomorság vermébe hullott és felettébb bizonytalan lett saját közeljövőjét illetően. Sejti, hogy ő megy ki - de ahelyett, hogy aktívan bevetné magát a társasági életbe, szervezkedne, játékokat találna ki, sztorikat mesélne (egyszóval műsort csinálna), inkább csak gondterhelt dohányzásra, néma szemlélődésre, kesergős sóhajtozásra van ereje. Íme egy fáradt, lelassult csevej:
Katka - (bánatosan) Itt nem jön le, hogy mennyire pörgős vagyok.
Marcsi - Nem tudom, hogy rólam mennyire jön le. Bele sem mertem gondolni, hogy mi lesz, ha bejövök és nem pöröghetek.
Katka - Én a családomra való tekintettel visszafogom magam. De ki akar itt komoly lenni? Egy jó párnacsata, az kéne!
Marcsi - Tök jó lenne, ha kicsesznénk egymással folyamatosan! Bekenni a kilincset fogkrémmel! (eredeti gondolat! - a szerk.)
Katka - De sokan nem veszik a lapot. (sóhajt) A franc tudja...