Arad: szoboravatás kisebb incidenssel

Vágólapra másolva!
Felavatták a Szabadság-emlékművet vasárnap az aradi Tűzoltó téren Medgyessy Péter miniszterelnök részvételével. A szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párt (PRM) aktivistái román nemzeti színű zászlót lobogtatva megzavarták az eseményt, hangosan tiltakoztak már Király Andrásnak, az RMDSZ Arad megyei elnökének az üdvözlő beszéde alatt is.
Vágólapra másolva!

Csaknem nyolcvan év szünet után vasárnap ismét köztérre helyezték Aradon a Szabadság-emlékművet, remélhetőleg lezárva ezzel a románok és a magyarok közötti ellentétek egyik fejezetét. Az avatási ünnepségen a magyar kormányt a miniszterelnök képviselte, Adrian Nastase román kormányfő azonban nem volt jelen, a román kormányt Razvan Theodorescu művelődési és egyházügyi miniszter képviselte. Az aradi Szabadság-emlékmű újbóli köztérre helyezése a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a kormányzó román Szociáldemokrata Párt (PSD) közötti együttműködési megállapodásnak köszönhető. Markó Béla, az RMDSZ elnöke után ünnepi beszédet mondott Medgyessy Péter, Razvan Theodorescu, Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke, Dorel Popa, Arad polgármestere, Király András, az RMDSZ Arad megyei elnöke, Schmitt Pál, a Fidesz-MPSZ alelnöke, és Martonyi János volt külügyminiszter.

Az emlékmű öt allegorikus alakot ábrázol: női főalakja Hungária, a többi négy az Ébredő szabadság, a Harckészség, az Áldozatkészség és a Haldokló harcos. Az alkotás terve közvetlenül a kiegyezés után született Magyarországon: 1867-ben az aradi tizenhárom vértanú tábornok emlékére obeliszket állítottak, majd versenypályázatot írtak ki egy szoboregyüttes elkészítésére. Tíz év után, 1878-ban Huslár Adolf nyerte meg a pályázatot, ám a szobrász halála után Zala György vette át a feladatot, aki 1890-re be is fejezte az emlékművet.

Forrás: MTI
Forrás: MTI

A műremeket közadakozásból állították fel, románok, szerbek, szászok és zsidók egyaránt anyagi hozzájárulásukat adták. A szoborcsoportot abban az évben, március 6-án leplezték le, s előbb félreeső helyen, majd a város főterén, a katolikus templom közelében állították fel. Amikor 1919-ben a román hadsereg bevonult Aradra, a helyi románok jelezték, hogy az alkotás sérti nemzeti érzelmeiket. Emiatt felmerült az emlékmű lebontásának ötlete, de az csak 1925-ben következett be. A szobrok egy sporttelep melletti gödörbe kerültek, 1964-ben pedig az Aradi Várba. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) 1989 után számos alkalommal szorgalmazta, hogy szabadítsák ki a művet "várfogságából", ami 1999 októberében megtörtént, s a bronzalakok a minorita rendház udvarára kerültek.

Az RMDSZ-nek 2001-ben a kormányzó Szociáldemokrata Párttal (PSD) folytatott együttműködés révén már konkrét megállapodást sikerült elérni az emlékmű felállításáról, de a munkálatokat több ízben is elhalasztották. A célkitűzés 2001-ben, 2002-ben és 2003-ban egyaránt szerepelt a kormánypárttal kötött megállapodásokban, 2002-ben pedig a két fél már helyi szinten is megegyezett az emlékmű helyreállításában. A román többségű aradi tanács elhatározta, hogy a szoborcsoportot a Tűzoltók terén, a város református temploma és magyar gimnáziuma szomszédságában állítják fel, felavatását tavaly október 6-ára tervezték. Ezt követően az RMDSZ kezdeményezésére magyar állami támogatással sikerült restaurálni az emlékművet. Az alapozási munkálatokat formai hibákra hivatkozva a nagyváradi építési felügyelőség tavaly szeptemberben felfüggesztette.

Az ügyből jelentős politikai vita keletkezett, amely komoly feszültséget idézett elő az RMDSZ és a PSD között. Az ügy diplomáciai szintre is emelkedett, Medgyessy Péter miniszterelnök tavaly ősszel Bukarestben, Ion Iliescu román államfő pedig Budapesten tárgyalt az aradi emlékmű sorsáról. Az RMDSZ-PSD idei megállapodása értelmében a román kormány végül határozatot hozott arról, hogy a Tűzoltó téren alakítsanak ki megbékélési emlékparkot, ahol a magyar szabadságharc tizenhárom kivégzett tábornokának emlékműve mellett egy román emlékmű is helyet kap. Ez utóbbinak vasárnap még csak egy makettje állt a téren, maga a mű később készül el.