Szőkéknek (is) jól áll a zöld - Citroen C2 1.1i

Nem könnyű újat mondani egy olyan járgányról, amelyről a toll- és kormányforgatók már megírták szakszerű kritikájukat. Sejtésem szerint azonban valamennyien férfiak voltak... Attól fogva, hogy kézhez kaptam a Citroen C2 slusszkulcsát, a káros befolyást megelőzendő kényszeresen kerültem, hogy beleolvassak az írásokba, amelyeket egyébként életem párja időt és energiát nem kímélve dugdosott az orrom alá. Elhatároztam hát, hogy szigorúan szakszerűtlen és szubjektív naplót írok arról a pár napról, amelyet a C2 társaságában töltöttem.

1. nap, péntek

Mint az újdonsült anyukák a szülészeten: a portásfülke üvegfalán keresztül szemlélve egyből felismerem az én kicsikémet. Színe friss, mint az újhagyma zöldje, s olyan kicsi, hogy az egyébként zsúfolásig telt szerkesztőségi parkolóban is vidáman elfér. A személyleírás ráillik, semmi kétség ez a Citroen új, "női" C2-ese. Van "férfi" C2 is? Nehéz elképzelni. A bendője tele (minő boldogság!), kulcs megkaparintva, indulhatunk! Az autóba beülve nem ér sok meglepetés, gyakorlott Citroen-tulajdonos lévén a C3-ból ismerős műszerfal fogad. Ami nekem nem újdonság, másnak még az lehet: a szellőzők, a kilincs és a sebességváltó gombjának ezüstös színe remekül feldobja a komor, fekete műanyagelemeket. Egyébként is szeretem az ezüstöt, ha arany lenne, nem is tetszene. Az ülések kárpitja és az ajtó berakása viszont annál eredetibb: már-már UV-zöld, hasonlóan a külső, egyébként metálszínhez. A franciák minden téren híresek remek ízlésükről és arról, hogy ők diktálják a trendeket a divatvilágban is. Gyanítom, hogy ezt a színt egy divatbemutató ihlette, hiszen ez az idei nyár egyik slágere. Egészen jól el tudnám képzelni ezt a karosszériát citromsárga belsővel is, az aztán tényleg "trendi" lenne...

2. nap, szombat

A tartalomból:
Bemutató: Ford Focus II.
Menetpróba: Maserati Quattroporte
Teszt: Aprilia Pegaso 650 i.e.
Időszerű: Parkolási büntetések behajtása

3. nap, vasárnap

Irány a Dunakanyar, a városból kiérve, a 2/a úton végre kipróbálhatom, milyen érzés, ha végre 3-as fokozatnál feljebb is válthatok. Nem rossz! Sőt! A kis C2-es meglepően jól gyorsul, az 1,1-es benzinmotor könnyedén mozgtatja a könnyű kasztnit. A nehezebb, 1,4-es C3-asom ennél sokkal lomhább, ezt a zöld lámpáknál kötelező "versenystartnál" már tapasztaltam, s adtam is gondolatban egy jó pontot a C2-nek. A nagyméretű digitális kilométerórát nem lehet nem észrevenni, bár a párom szerint "komolytalan", én megszoktam és meg is szerettem előző autómnál, egy Twingónál. Bár úgy éreztem, a motor még bírná, nem erőltettem, amikor elértük a 140-es sebességet, s törvénytisztelő állampolgárként 90 km/órával utaztunk tovább. Szikrázó napfényben, zöld szántóföldek között kanyarogva kicsit úgy éreztem magam, mint Micimackó, amikor egy lufiba kapaszkodva lebeg egy méhkaptár közelében és "kicsi fekete felhőnek" próbálja álcázni magát. Én egy darabka zöld mezőnek képzeltem magam, borús gondolataimat elűzte a C2-es vidám belseje és egy jó CD, ami kiváló minőségben szólt a Clarion lejátszóból. Nagy előnye ezeknek a gyári CD-lejátszóknak, hogy bármilyen rázkódásnak ellenállnak, egy pillanatra sem szakad meg a zene.

4. nap, hétfő

Ismét a városi közlekedésben kitűnően kihasználhattam a C2 adottságait: a fék pontos és megbízható, de szigorúan női lábakra tervezték! Ha egy férfi a maga megszokott módján, "izomból" fékez, könnyen lekoccolhatja a szélvédőt, vagy találkozhat a mögötte haladóval, a Citroen fékje ugyanis elementáris erővel (vagy rásegítővel?) van megáldva, a satu itt aztán tényleg satut jelent, s ez akkor is igaz, ha az ABS nem lép működésbe. Női lábak viszont pont a kellő dinamikával tudják működtetni a féket, jómagam több rázós szituációt úsztam már meg a segítségével. A szervokormányt még a hagyományos "szervóérzésnél" is könnyebb tekerni, az autó gyorsan reagál minden mozdulatra. Parkolni egyenesen imádtam vele! Direkt azzal teszteltem magam és a C2-est, hogy olyan kis helyekre kormányoztam be, amelyek első ránézésre biciklitárolónak tűntek. A közhiedelemmel ellentétben a nők akár tolatva is képesek leparkolni, ha: 1. van szervokormány az autóban, 2. az autó pontosan ott ér véget, ahol, s nem 5 centivel hamarabb, mint ahogy a visszapillantóból látszik... Apropó, visszapillantó! Az általam tesztelt modellben nem volt elektronikus állítású visszapillantó, amit kicsit hiányoltam, az ablakok viszont elektronikusak voltak, aminek - klíma híjján - jó hasznát vettem. Az ablakleeresztő gombok egyébként középen, a sebességváltó előtt, a kardánboxban kaptak helyett, nem oldalt, az ajtóban, mint ahogyan azt más típusoknál megszokhattuk. A két ablaknyitó gomb egy pohártartót fog közre, melyben maximum aprópénzt tarthatunk, mert nem elég mély. Felborul a félliteres ásványvíz és a dobozos üdítő is. Az első ajtók oldalában van egy-egy tárolórekesz, de még egy tisztességes sminktáska sem fér el bennük. Az első ülések hátulján is található egy-egy zseb, női magazinok elhelyezésére kiválóan alkalmasak. Nem érdemes túl sok cuccot bespájzolnunk a kocsiba, mert a kaszni a rázós magyar utakon egyébként is úgy zörög, hogy első autóm, egy Suzuki Swift is megirigyelhetné. A Suzukit más okból is eszembe jutatta a C2-es: hiába állítható az ülés magassága, a magam 163 cm-es magasságával úgy éreztem, mintha a földön ülnék. Persze, ezt arra is foghatom, hogy a C3-as elkényeztetett: az autó és az ülések is olyan magasak, mintha páholyból nézném a budapesti közlekedésnek nevezett cirkuszi előadást. Négy nap tapasztalatait összefoglalva az új, mélyzöld Citroen C2-est azon nőknek ajánlom, akik parkolásfóbiások, benzin helyett inkább cipőkre költenek, nincs gyerekük és szeretnek a piros lámpánál flörtölni.

Vaskó Beatrix, fotó: Hilbert Péter