A rendszerváltás Magyarországon

Cikkek és tanulmányok a korszakról, melyben Magyarország diktatórikus egypártrendszerből demokratikus többpártrendszerré vált.

A rendszerváltás története - "A közmegegyezésnek vége. Az ország rádöbbent, hogy a hatalom nem fogja teljesíteni ígéreteit. A gazdasági hanyatlás következményei már a munkásság elitjét és a szellemi középrétegeket is elérték. A közvélemény nem hiszi többé, hogy értelme volna az újabb és újabb áldozatoknak. ... Az általános elégedetlenség megszemélyesíti tárgyát. Ahogy korábban a konszolidációs korszak sikereit, most a korszakvég kudarcait azonosítja az ország Kádár Jánossal. A pártfőtitkár népszerűsége gyorsabban devalválódik, mind a forint. Egyetlen dolog van, amiben ma munkástól pártkáderig mindenki egyetért: Kádárnak mennie kell!" (Társadalmi szerződés, 1987) A rendszerváltás történelmi összefoglalója a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK).

1989: A víg esztendő - Kis Jánosnak, az SZDSZ korábbi elnökének szubjektív beszámolója a rendszerváltás legfontosabb évéről. "A pártállami diktatúra egyetlen puskalövés nélkül adta át a helyét az alkotmányos demokráciának. Az új rend alaptörvényeit a régi parlament szavazta meg, a hatályos jogalkotási szabályok szerint. Egy világ süllyedt el, új világ keletkezett. A rendszerváltás, horderejét tekintve, semmiben nem maradt el a történelem nagy forradalmaitól. Mégis úgy mentünk át az egyik világból a másikba, hogy a jogrend folytonossága egy pillanatra sem szakadt meg. S olyan világot teremtettünk, melynek alkotmányos alapelveit jó lélekkel lehet vállalni. Olyan berendezkedést, melynek keretei közt nyugodtan megvívhatnánk egymással harcainkat a múlt lezárása, a privatizáció, a gazdasági stabilizáció, a szociális védőrendszerek válsága, a sajtó és a tágabb kultúra állapota, állam és egyház viszonya, a mezőgazdaság reformja, a cigányság helyzete, a politika és a pénz összefonódása, a vállalkozói arrogancia és az adóztató állam arroganciája körül - megvívhatnánk harcainkat úgy, hogy közben mégis politikai közösséget alkothatnánk, amennyire egy modern tömegtársadalom politikai közösséget alkothat."

Rainer M. János: Nagy Imre újratemetése - "A több mint három évtizedes Kádár-korszak és a magyarországi kommunizmus vége a hatalmi elit és a magyar társadalom közös időutazásával kezdődött. Az elit érzékelte, hogy a gazdasági válság társadalmi válságba nő át. Amúgy is törékeny, viszonylagos legitimációja meggyengült. Megpróbált tehát visszanyúlni a bajok gyökeréhez, s valamit kezdeni a feledésre ítélt múlttal, az 1956-os forradalommal és a reá következő terrorral. Ez a vállakozás eleve kudarcra volt ítélve. Az akkori tetteket- a forradalom szovjet segítséggel történt leverését, az elnyomatást- meg nem történtté tenni, az akkor hatalmi szóval kimondott szavakat utólag visszavonni nemigen lehetett. A múltról való beszéd viszont lehetővé tette, hogy az addig jobbára hallgató magyar társadalom felidézze a forradalom és az azt követő évek emlékét és előbb erkölcsi, majd politikai ítéletet alkosson a rendszerről, amelyben élt. Ennek nyomán vált a magyarországi demokratikus átmenet egyik kulcskérdésévé a múlthoz való viszony. Így személyesítették meg az 1956-ért kivégzettek a kommunista uralmat elszenvedő magyar népet. Így vált a magyar demokratikus átalakulás legnagyobb hatású szimbolikus aktusává Nagy Imre és társai 1989. június 16-i újratemetése."

A Dunagate-botrány - "1990. január ötödikén az SZDSZ és a Fidesz sajtótájékoztatóra hívta az újságírókat az egykori Bányász Moziba. A találkozó célját nem közölték, csak ott derült ki, bizonyítani tudják, az állambiztonság alkotmányellenesen gyűjt adatokat az ellenzéki politikusokról és semmisít meg iratokat." A sajtótájékoztató nyomán kialakult ún. Dunagate-botrány a rendszerváltás időszakának talán legnagyobb skandalluma volt. A titkosszolgálatok és az Ellenzéki Kerekasztal kapcsolatáról lásd még Révész Béla Az Ellenzéki Kerekasztal és az állambiztonsági szervek, valamint Ellenzékiek megfigyelése a kerekasztal-tárgyalások idején című tanulmányait.

Szeplőtlen fogantatás - Pünkösti Árpád cikksorozata a Fidesz megalakulásáról a Népszabadságban. A párt mai és egykori tagjai, egykori és mai politikai ellenfeleik és szövetségeseik vallanak a korszakról. Az 1998-2002 között kormánypárttá váló politikai tömörülés létrejöttéről szóló interjúk, beszámolók olvasása a halódó Kádár-rendszer fura szabadosságát és az egyre erősödő rendszerváltó-szellemet idézi elénk.

A rendszerváltás korszakának kronológiája (Beszélő folyóirat)
1985
1986
1987
1988
1989
1990

A szovjet rendszer bomlása, 1985-1991 (Borhi László-Pók Attila)

Az alkotmány a rendszerváltásban

A jog szerepe a rendszerváltozásban - A rendszerváltás évei alatt Magyarországon létrejött a jog uralmát biztosító alkotmányos jogállam, s kialakultak a demokratikus politikai rendszer jogi keretei, mégha a feladatok egy része az első demokratikus kormányzatra maradt is. Az új rendszer megalkotásánál az új alkotmány kidolgozásán túl a közjogi jogalkotás legfontosabb célja olyan, az egyesülési és gyülekezési jogot biztosító törvényeket dolgozzanak ki, amelyek azelőtt akadályozták vagy nehezítették az új politikai erők szerveződését, tevékenységét.

Halmai Gábor: Az új alkotmány esélyei - "Magyarország mára egyedül maradt az egykori szocialista blokk rendszerváltáson átesett országai közül, ahol címében még mindig a régi, sztálini-rákosi alkotmány az állam alaptörvénye. Ugyanakkor a magyarországi rendszerváltás hozta létre - talán világviszonylatban is - a legnagyobb hatalmú alkotmánybíróságot ennek a formájában a régi rendszert idéző alkotmánynak a védelmére. Persze - mint tudjuk - a változatlan cégtábla mögött 1989. október 23-ától egy tartalmában alapvetően megújult alaptörvény szolgálja a demokratikus jogállamot, amelynek kereteit az elmúlt közel másfél évtizedben a védelmére rendelt testület is jelentősen meghatározta a maga alkotmányértelmező tevékenységével. Ez az írás azt vizsgálja, hogyan alakult alkotmányunk és az annak őrzésére hivatott testület sorsa 1989-től napjainkig."

Debreczeni József: Kell-e új alkotmány? - "Önmagáért beszél - és csakugyan kínosnak mondható - a tény, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánya hivatalosan az 1949. évi XX. törvény címet viseli. Az új demokratikus jogállam alaptörvénye formális értelemben tehát csupán a sztálinista-rákosista jogszabály módosított változata. A preambulumban expressis verbis meg is fogalmazódik ez az ideiglenesség: a 'békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés - hazánk új Alkotmányának elfogadásáig - Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg'."

Tóth Gergely Áron: Az elveszett alkotmány nyomában -
"Férfiak! A haza szent ügye gyüjtött volna rakásra
Benneteket: komolyan vitatni, mi eszközök által
Lenne a kedves hon boldoggá, lenne dicsővé.
Ti pedig oktalanul mellőzve, feledve a közjót,
Képzelt érdekekért civakodtok s aljas önösség -
Táplált szenvedelem tépé pártokra megyétek.

(Arany János: Az elveszett alkotmány)"

Tények és fénytörések - interjú Sólyom Lászlóval, az Alkotmánybíróság első elnökével, aki az ellenzéki-kerekeasztal tárgyalásokon MDF-es delegáltként fontos szerepet játszott az alkotmányos átmenet kialakításában. "A rendszerváltás után, amikor hiányos és esetleges volt a jogi helyzet, az Alkotmánybíróság valóban elment a lehetoségei végso határáig. A jogállam kiépítésében ez volt a legrövidebb és a legjobb út, vállalom érte a felelosséget"

A magyar alkotmány - az 1949. évi XX. törvény.

Értékelés:

Ferge Zsuzsa: A rendszerváltás megítélése - "A polgárok Magyarországon nagyobb mértékben, jobban csalódtak a rendszerváltásban, mint jó néhány összehasonlítható társországban. A rendszerváltás megítélése negatívabb, nagyobb az emberek veszteségérzete, mint másutt, és szokatlanul nagyra nott a távolság a polgárok várakozásai és a tényleges tendenciák között. Amennyire az adatokból megítélheto, nem különleges magyar pesszimizmusról van szó: a pozitívumokat, például a politikai szabadságot biztosító struktúrák erosségét, a polgárok értékelik. Ugyanakkor a mindenki által magasra értékelt biztonságok egy részének megrendülése sokakat nagyon rosszul érint. A következmény a politikától való elfordulás mellett a jövobe vetett bizalom hiánya. Mindebbe nem csak a "sors keze" játszott bele, hanem az a demokrácia-deficit is, amely a politikát válaszképtelenné tette és teszi az új helyzetekre, új nehézségekre, az ezekbol adódó új szükségletekre."

Bozóki András: A rendszerváltás tartalma és a demokrácia feladatai - A jelenlegi kulturális miniszter politológusként elemzi a rendszerváltás óta megtörtént - illetve a rendszerváltásból eredeztethető - gazdasági és politikai fordulatokat.

Csaba László: A rendszerváltó gazdaságpolitika egy évtizede - "1989 és 91 között lényegében végbement a hat évtizedes külgazdasági elzártság felszámolása, a termelési tényezők piacának és közel az összes árnak a liberalizálása, a személytelen, egységes állami tulajdon társaságokba szervezése, majd tömeges magánosítása. E folyamatok beindításában - a spontán privatizációban is - a kormányzat kezdeményező szerepet játszott, a végeredmény azonban jórészt a szándékoktól függetlenül, a spontán társadalmi dinamika eredményeképp alakult. Hiába kísérelték meg bizonyos erők és kormányzati tényezők leállítani a folyamat mindhárom elemét külön-külön és együttesen is, ehhez egyszeruen nem volt erejük. Más szóval: az átalakulás igen erősen gyökerezett a valóságos - és nem az egyes politikai erők által elképzelt - társadalmi viszonyokban."

Kotosz Balázs: A rendszerváltás költségvetési politikája - a nemrég elkészült PhD-disszertáció a kelet-európai államokban végbement rendszerváltások költségvetési poltikáját viszgálja az összehasonlító közgazdaságtudomány eszközeivel. A dolgozatból kiderül, hogy melyek azok a gazdasági mechanizmusok és folyamatok, melyek az országok többségére jellemzőek voltak és melyek azok, melyek csupán egy-egy állam specifikumai maradtak. A kutatás az 1990 és 2003 között végbemenő folymatokat elemzi.