Kuba: a nagy zöld gyík

Egyesek szerint erre a kicsiny, mozgékony hüllőre hasonlít Kuba földrajzi formája. A jó ég tudja, mindenesetre aki egy jó kis egzotikus utazásra vágyik és nem utolsósorban kíváncsi a szocializmus utolsó bástyájára, annak érdemes elutaznia a Karib-tenger legnagyobb szigetére, Kubába.

A "civilizált" világ számára 1492-ben fedezte fel Kolumbusz Kristóf Kubát, aki rendületlenül Indiába tartott, csak akkor még nem tudta, hogy egy egész kontinens állja majd az útját. Majd egy Diego Velázquez nevű spanyol úriemberrel karöltve honi telepesekkel népesítették be a szigetet. Az őslakosok nem is nagyon értették, hogy mi folyik itt, csak annyit észleltek, hogy ami tegnap az övék volt, mára már másé. A kolonizáció spanyol vezetői tartományokra osztották az egész országot és szerényen, többek között Santa Mariának, meg San Cristobalnak nevezték el őket.

Mintegy négyszáz évnyi uralom után simán hagyták, hogy az Egyesült Államok katonái bevonuljanak és megszállják ezt a gyönyörű tájat. Az őslakosok ismét nem értettek semmit, de egyfolytában függetlenségi harcokat folytattak. Az állandó harcokban edződött honfiak egyik legnagyobb felkelése 1868-ban volt, a legeredményesebb pedig 1953-ban kezdődött, melynek a végén 1959. január 1-jén Fidel Castro és Che Guevara vezérletével végül is kivívta a szigetország függetlenségét. A Keresztapa című alapfilm jelenete ugrik be, amint az amerikai milliomosok fejvesztve menekülnek csapot-papot hátrahagyva, amint kiderül, hogy győzött a forradalom.

Íme a magyarázat a kubai polgár Castróhoz való ragaszkodására. Bár az öreg commandante már nem képes 10-12 órás beszédekre, és időnként orra esik lejőve a pulpitusról, azért csak ő hozta el a függetlenséget Kubába. Hozzátéve gyorsan, hogy nem tudni, vajon ilyesmire gondoltak-e az akkori fegyvertársak és a mai fiatalok. Bár Amerika még megpróbálkozott az újragyarmatosítással (Disznó-öböl), a hidegháború alatt kiderült, hogy Kuba inkább a Szovjetunió befolyását tekinti irányadónak. A harmadik világháború kirobbanása is majdnem e szigethez kötődik az 1962-es rakétaválság miatt. Szerencsére a kritikus pillanatban észnél voltak a világ vezetői, és mára már végre békén hagyják ezt az országot. A Szovjetunió felbomlása után gazdaságilag megint csak nehéz helyzetbe került Kuba, de a jelenlegi új intézkedéseknek köszönhetően, úgy tűnik, kifelé tartanak a gödörből.

Mondhatnánk, hogy elérkeztünk a mai Kubába, de a repülőgépből kiszállva az ötvenes években találjuk magunkat. Mintha a repülőnk visszafelé repült volna az időben. Ezen érthetjük a minden városban tapasztalható leomlott vakolatú épületeket, az amerikaiak hirtelen távozása kapcsán az országban hagyott (felejtett) 50-es évekbeli autócsodákat vagy már a "Nagy Testvértől" kapott szocialista autóipar remek termékeinek őskori elődjeit.

Annyi barátságos és vendégszerető emberrel nem nagyon találkozik az ember, bárhová is menjen a világon, mint Kubában.