Kuba: a nagy zöld gyík

Egyesek szerint erre a kicsiny, mozgékony hüllőre hasonlít Kuba földrajzi formája. A jó ég tudja, mindenesetre aki egy jó kis egzotikus utazásra vágyik és nem utolsósorban kíváncsi a szocializmus utolsó bástyájára, annak érdemes elutaznia a Karib-tenger legnagyobb szigetére, Kubába.

Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, hogy Havannáról először a szivar és a Buena Vista Social Club ugrik be. Bár szivart csak 32 db-ot lehet kivinni az országból (egy dobozban 40 db van!), de lépten-nyomon megállítanak a helyiek, és kínálgatják a jófajta füstölnivalót. Hozzátéve, hogy ne vásároljunk utcán, mert sok a hamisítvány. Ez is rejtélyes. Még az idős nénik szájában is ott lóg a szivar, amint a szamárhajtánnyal tovaszáguldanak. Ha tehetik, érdemes meglátogatni egy szivargyárat, érdekes élmény. Több százan ülnek (a kubai szivar, az ősi eljárással, kézzel készül) egy hatalmas teremben, és tekerik a dohányleveleket. A terem végén ül egy hapsi, és felolvassa a helyi lapokat, hogy jobban menjen a meló. Ez tekinthető a helyi rádiónak. Amúgy Kubában viszonylag alacsony az írástudatlanok száma, és a városokban élők nagy része beszél angolul.

A főváros Havanna (Habana), a közigazgatás és a kultúra központja is. Tipikus vízfej-effektus. Természetesen minden megszálló nemzet megteremtette a maga kulturális közegét, megépítette épületeit, amelyekből szinte mindent megőriztek a helyiek. Ugyanúgy ápolják a spanyol időkből megmaradt építészeti remekműveket, mint az amerikaiak által épített színházakat, szállodákat. Elindult mostanság egy renoválási hullám is, amelynek során a színházakat, mozikat, lokálokat és kabarékat is kezdik rendbe hozni. Érződik azonban, hogy nincs akkora amerikai befolyás, mint más latin-amerikai városban. Kisebb a forgalom, és lényegesen barátságosabb mindenki, itt megállnak az emberek beszélgetni egymással. Minden sarkon egy-egy öreg muzsikus ül, napbarnította arcukon látszik, hogy az elmúlt évtizedekben igen kemény napokat éltek meg. Olyan, mintha az Ochoa testvérek legalább ezer klónját látnánk a járdaszigeten ücsörögni. Már nem is tudják, miért ülnek ott, csak muzsikálnak - maguknak.

Santiago de Cuba

A sziget második legnagyobb városa. Kulturális és politikai értelemben egyaránt. Jellegzetes karibi hangulatában különbözik csak a többi nagyvárostól. Itt inkább a francia (meglepő) befolyás érződik. Leginkább haiti őslakosok éltek itt, és a nagyon barátságos helyiek miatt, érthető módon, a franciák nem is nagyon akartak beljebb menni a szigeten. Ebben a városban találhatók Kuba legrégebbi kastélyai és múzeumai. A Diego Velázquez múzeum például, ahol a kolonizáció vezetőjének mindennapjait bemutató tárgyakkal, bútorokkal ismerkedhet a látogató. Ebben a városban van a híres Santa Ifigenia temető, ahol a forradalmi harcokban elesett bajtársak nyugszanak.

Varadero

A főváros után a leglátogatottabb város. Kb. 140 km-re Havannától. A közlekedést saját magunknak kell megoldani, legjobb lenne az autóbérlés, de miután ez tiltott tevékenység, ezért egyszerűbb, ha sofőrt bérelünk. Az autót ő majd megoldja. Nem árt ellenőrizni, hogy van-e benzin a tankban! Az sem mellékes, hogy az autóból kinézzük-e, hogy eljutunk vele a célunkig. Varadero tengerpartja a kikapcsolódásra és pihenésre vágyók igazi paradicsoma. Itt aztán minden van. Furcsa, de leginkább ez adja vissza Kuba igazi hangulatát. A fehér kagylókból az évszázadok alatt porrá lett parti föveny gyönyörű és nagyon kellemes. Miután ez nem homok, ezért a nyári gyakran 40 C-fokos melegben sem égeti a talpat. Ha leszáll az éj, akkor virágzik a város leginkább. A nappal álmos és a melegtől ellustult kávézók, lokálok és bárok megtelnek élettel. Mindenhonnan szól a salsa, bárkit megkérhet az ember, akár az utcán is, hogy mutassa meg a tánc alaplépéseit, ezt mosolyogva megteszi. Természetesen ilyenkor illik venni néhány szivart tőle, ami "véletlenül" van nála.

Mindent összevetve, ha egy igazi semmihez sem hasonlatos országba akarunk utazni, akkor nem is lehet más a célunk, mint Kuba. Ne izgassuk magunkat semmin, dőljünk hátra és élvezzük a napfényt, és próbáljuk megérteni ezt a harcokat sokat látott országot. Ne higgyünk el mindent a híradásoknak, sokkal inkább a saját szemünknek. Kortyoljunk egy nagyot egy jófajta Cuba Libréből vagy egy Pina Coladából, és hagyjuk, hogy a kubaiak vendégszeretete és barátságossága elkényeztetessen bennünket. Jó utat!

paya