A genom és a szerzői jog

Néhány éve a tudományos élet nagy nyilvánosságot kapott szenzációs híre volt az emberi genom feltérképezése. De vajon kinek a tulajdona az ember géntérképe?

Az emberi géntérkép ma már "olvasható". A 2001-ben publikált térképen még meglévő lyukakat a genetikusok két év alatt "befoltozták". A genom megfejtésének jelentősége abban áll, hogy a kutatók reményei szerint új gyógyszerek és terápiás kezelések válnak lehetővé azáltal, hogy a géntérkép birtokában kifejezetten a sérült vagy beteg géneket tudjuk gyógyítani. Kérdéses azonban, hogy az új medicinákat fejlesztő, s ezáltal nyilván szép számmal megtollasodó magáncégek felhasználhatják-e az ember géntérképét profitjuk növelésére? És egyáltalán: hogyan lehet szabadalmaztatni egy gént?

A Human Genome Project-ben felhalmozott elképesztő mennyiségű információnak köszönhetően az Egyesült Államok szabadalmi hivatalát (USPTO)elárasztották a gének és géntöredékekre vonatkozó szabadalmi kérelmek. ToddDickinson szerint, aki a hivatal korábbi elnöke volt, s aki jelenleg egy jogi cégnél foglalkozik az intellektuális tulajdon védelmével, a kiállított szabadalmak mennyisége eléri a néhány ezret. 2003-ban még közel húszezer kérvény várakozott! A biológiai felfedezések levédethetők, amennyiben megfelelnek a szabadalmak általános előírásainak. Azaz újdonságnak, hasznosnak, nem nyilvánvalónak kell lenniük, és oly módon kell őket leírni, hogy mások is reprodukálhassák őket.

Egyes tudósok persze vitatják, hogy géneket egyáltalán le lehet védetni, hiszen az emberi DNS olyan, már eleve létező információk láncolatából épül fel, amelyet a szó technikai értelmében nem fedeztek fel. A tiltakozók a természet egy darabkájának szabadalmaztatása ellen emelték fel hangjukat, hiszen szerintük a földi élet egy alapvető eleméről van szó. Szerintük mindez olyan, mintha egy élő organizmusnak jogot biztosítanánk arra, hogy birtokoljon egy másikat.

Egy a millióból...

National Institutes of Health GenBankba Eric LanderWhitehead Institute for Genom Research

Kiadtak már néhány szabadalmat, melyek olyan génekre vagy géntöredékekre vonatkoznak, amelyeknek a funkcióját és használatát még nem ismerjük pontosan. Az NIH és a National Human Genome Research Institute (NHGRI), valamint számos kutató kifejezte aggodalmát amiatt, hogy a kutatás viszonylag korai stádiumában efféle szabadalmakat adnak ki. "Ha az emberek levédethetik a géneket akkor, amikor még sejtelmünk sincs, hogy mire valók, két veszély merül fel." - mondja Gregory Pence, az Alabamai Egyetem orvosetikusa. "Egyrészt elképzelhető, hogy a jogtulajdonos nem engedélyezi az adott gén felhasználását. A második veszély a kutatás jellegéből adódik: valaki később rájöhet, mire jó a gén, de amikor publikálni szeretné eredményeit, akkor jogdíjat kénytelen fizetni a jogtulajdonosnak."

Egy újabb problémát vet fel a szabadalmak szóródása. Dickinson szerint nem tudjuk, "mi történik akkor, ha különböző kutatóintézetek birtokában vannak bizonyos géndarabkák. A kutatónak, aki az adott darabok kapcsolatával foglalkozik, ilyenkor egyetemről egyetemre kell járnia, s mindenütt engedélyt kérnie, hogy felhasználhassa kutatásához a gént?"

Pence szerint az orvosi kutatásokat nyilvánvalóan nem lendítené fel, ha húsz különböző szerződést kellene kötni egy rakás emberrel, csak azért, hogy egy beteg állapotában javulást érhessünk el. Igazságtalan és nehézkes ez a folyamat, éppen ezért a Szabadalmi Hivatal hibát követett el, amikor úgy döntött, hogy az ember génjei levédethetők.

Olvasni jó!

Dickinson

"A legfontosabb, hogy az engedélyt magát hogyan használja fel a tulajdonos, mennyire hozzáférhető az új technológia, mennyire szigorú feltételeket szabnak az engedély tulajdonosai a technológia további felhasználásához? A jogi személyeknek - legyen szó magánlaboratóriumról, egyetemről, vagy kormányzati kutatóintézetről, amely birtokolja a jogokat - tekintettel kell lenniük arra, micsoda hatalom van a kezükben, s valójában mire is kaptak engedélyt annak idején. A legfontosabb, hogy a rászorulók megfelelő áron és rövid idő alatt jussanak a szükséges terápiához."

Dickinson a szabadalmak szóródása helyett az erők egyesítését szorgalmazná. "A televízióban például így működnek a dolgok jó ideje: van egy általános keret, s ahhoz mindenki hozzájárul a maga szabadalmával." - magyarázza. Ez egy olyan módszer, ami megakadályozza, hogy nagy "trösztök" kezébe kerüljenek bizonyos szabadalmak.

Pence-t egy másik ötlet foglalkoztatja. "A törvényhozásnak kellene módosítania a szabadalmi törvényen, s bevezetni az ideiglenes engedélyeztetést. Ez történt Afrikában az AIDS-gyógyszerek kapcsán, ahol számos cég foglalkozhat a gyógyszerek előállításával, s a jogdíjnak csak csekély töredékét kell megfizetnie az eredeti jogtulajdonosnak..."

Forrás: http://www.sciencentral.com