Jámbor az időgépben - hallgasd meg proghouse-mixét!

Vágólapra másolva!
A formabontó bátorság jegyében a fővárosban beszélgettünk dj Jámborral, a székesfehérvári elektronikus zenei szcéna legaktívabb figurájával, aki egy meghallgatható mixét is a rendelkezésünkre bocsátotta. Partyélet Budapesten túl.
Vágólapra másolva!

Mikor kerültél kapcsolatba az elektronikus zenével?
- 1995 környékén, Marusha és Westbam zenéi voltak az elsők, amelyekre felfigyeltem. Rádióban, tévében hallottam őket először. Székesfehérváron nemsokára nyílt is néhány elektronikus zenére fókuszáló klub, úgyhogy mi is elkezdtünk ezekre a helyekre járni. De előtte már az általános iskolában szerveztem bulikat, ezekre mi vittünk mindent, magnót, cédéjátszót, éppen amit tudtunk.

Milyen zenéket kezdtél feltenni?
- Először a keményebb hangzások fogtak meg, Dave Clarke-ot és hasonló technókat játszottam.

Mikor váltottál?
- Úgy öt éve. Mindig ugyanabba a lemezboltba jártam Veszprémben, kétfelé volt osztva egy polc, az egyik fele techno volt. Egyik alkalommal belehallgattam a másik felébe is, akkor egyből vettem is egy pár lemezt, abszolút nem azzal a szándékkal, hogy játszani fogom, csak megtetszettek, úgyhogy hazavittem őket. Aztán, a technót szép lassan elfelejtettem, és a progresszív zenék közt találtam meg a kedvenceimet.

Mostanában általában hol vásárolsz lemezeket? A legtöbb magyar dj folyamatosan arra panaszkodik, hogy nincs elég lemezbolt még Pesten sem.
- Így van, a bakelitlemezek nagy részét én is Angliából rendelem. Ott van rengeteg lemezbolt, csak egy megfelelő bankkártya kell hozzá, és az interneten megrendelhetsz bármit. Olcsóbb is, és a kínálat is sokkal nagyobb. Frissebb dolgokhoz is hozzá lehet jutni általában, és nem teszik el ennek vagy annak a dj-nek a legjobb lemezeket, mint itthon. Úgy vettem észre, az itthon emiatt sokszor nem tudok hozzájutni azokhoz a lemezekhez, amikhez szeretnék.

Csak bakelitről játszol?
- Nem, sajnos már nem. Van néhány cédém is, amit nem nagyon szeretek, de anyagi lehetőségeim nem teszik lehetővé, hogy ne használjam őket. Mert amúgy hetente úgy ötven lemezt be tudnék vásárolni, de hát erre nincs elég pénz. Szoktam viszont vágatni is bakeliteket, főleg magyar producerek zenéit, ismerősöktől, barátoktól kapott számokat, ezeket is gyakran és szívesen játszom. Ilyen exkluzív promo-trackeket gyakran kapok például Andrótól vagy Snake Sedricktől, akik egyébként szintén székesfehérváriak.

Forrás: [origo]

Úgy tudjuk, Székesfehérváron létezik több, a nevedhez köthető több bulisorozat, köztük egy tízéves széria.
- Középiskolába a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépbe jártam, ahol az iskolai rendezvények már akkor is Kerbuli néven futottak. Amikor odakerültünk, ezek amolyan babazsúr jellegűek voltak, de mivel a rendezés a végzősök kiváltsága volt, várnunk kellett egy kicsit. Végül két barátommal elhatároztuk, hogy ezentúl mi szervezünk, kizárólag elektronikus zenével. Már az első bulin is nyolc-kilencszázan voltak, valamikor '96-'97 környékén. Aztán kinőtte magát a dolog, ''98-'99-ben már akár kétezer-ötszáz ember jött el egy partynkra. Budai, Slam Jr., Chriss és Kühl is játszottak nálunk, a külföldi fellépők közül pedig Nukemet és Lemon8-et említeném. Mára olyan kétszáz-kétszázötven fős bulik vannak, azok is általában tanév közben, mivel nyáron kiürül a város - közel van a Balaton, és Budapest sincs messze, ha nincs tanítás, elmászkálnak az emberek Fehérvárról. Ezért évente egy-két alkalommal csináljuk csak a Kerbulikat, pedig amikor jobban ment, akkor évi három-négy is volt. Közben elkezdtünk egy másik sorozatot: a Time Machine-t, amelynek nevéhez híven az a célja, hogy a régi partyk hangulatát visszahozzuk. Volt még egy bulisorozat Fehérváron, amiben közreműködtem, a Showdown. Főként techno szólt, a kisteremben meg proghouse. Mivel a főszervező srác külföldön van, ez egyelőre szünetel.