Huszti Szabolcs klubja biztos kiesőnek tűnik

Az FC Metz a 2003-as feljutása óta eltelt két idényben egyaránt a kiesés ellen küzdött, de a klubnak, ha nehezen is, mindkét alkalommal sikerült megkapaszkodnia a legjobbak között. Úgy tűnik azonban, hogy az együttes most nem kerülheti el a végzetét: 13 forduló után nyeretlenül, kilátástalan játékot produkálva áll az utolsó helyen, és nem sok jel utal a későbbi formajavulásra.

A legutóbbi idényben az elzászi klub meglepően jól rajtolt, és a szurkolók már-már abban reménykedtek, hogy kedvenceik ezúttal nem a tabella második felében fogják végigversenyezni a pontvadászatot. A jó szezonkezdetet azonban rossz folytatás követte, ami részben annak is volt köszönhető, hogy a csapat eladta egyik legjobbját, a villámkarriert befutott Franck Ribéryt a török Galatasaray SK-nak ötmillió euróért, és az utánpótlás-válogatott pótlása nem sikerült megfelelően. Hiába érkezett kölcsönbe a télen három labdrúgó is, egyikük sem tudott megfelelő teljesítményt nyújtani, és a bajnokság végére már a kiesés is fenyegette a csapatot, amit azonban végül sikerült elkerülni - ezzel együtt az előző szezon egyértelműen csalódást jelentett. Arról nem is beszélve, hogy a szakvezetőt, Jean Fernandezt elcsábította a klubtól az Olympique Marseille.

A szakember pótlására tulajdonképpen csak egyetlen edző neve merült fel komolyabban: Joel Mulleré, aki már beírta magát az egyesület históriáskönyvébe. Egyrészt játékosként, hiszen 1966 és 1978 között a zöld gyepen szolgálta az FC Metzet, másrészt pedig trénerként, elvégre 1984-től kezdve dolgozott a szakmai stábban, először az utánpótlás irányítójaként, később pedig vezetőedzőként, és a csapat vele érte el legnagyobb sikereit. Mullerrel a kispadon a klub 1996-ban megnyerte a ligakupát, két évvel később pedig csak nagy versenyfutásban szorult a második helyre az RC Lens mögött: abban az időszakban az FC Metz egyértelműen a francia bajnokság élcsapatai közé tartozott. Muller 2000 decemberében távozott a csapat éléről, és később az RC Lenst irányította, ahonnan 2005 januárjában köszönt el, így aztán a nyáron "szabadon igazolható" volt. A metziek elnöke, Carlo Molinari nem is habozott a megkereséssel, a mester pedig elfogadta ajánlatát, noha jól tudta, hogy rendkívül nehéz dolga lesz.

A csapat alapemberei közül ugyan csak a védő Franck Signorino ment el, aki elfogadta az FC Nantes ajánlatát, de a stabil kiegészítő futballisták közül távozott még Jean-Phillip Caillet, Christophe Avezac és Richard Socrier is, akik egyaránt 20-nál több bajnokin léptek pályára, és a szezon közben kölcsönbe megszerzett Ivan Gvozdenovicsnak, Bartholomew Ogbechének és Ruszlan Pimenovnak sem volt maradása. Az érkezők névsora korántsem volt ilyen lenyűgöző: a hat, kölcsönből visszaérkezett labdarúgó mellett a metziek leigazolták még a magyar Huszti Szabolcsot a Ferencvárostól, kölcsönvették a Liverpool FC-től a fiatal védőt, Carl Medjanit, aki az előző idényt a másodosztályú FC Lorient-nál töltötte kölcsönben, jött még a togói Maman Cherif-Touré, aki legutóbb a skót Livingston FC-ben futballozott. Igazából ismert névnek csak az FC Sochaux-től szerződetett Grégory Paisley, illetve az AC Ajacciótól igazolt Abdelnaszer Uadah számított (de azért őket sem lehet túlságosan nagy erősítésnek nevezni) na meg a csatársorba megvett két labdarúgó: a koreai Ahn Jung Hwan, aki még a 2002-es világbajnokságon az olaszoknak fejelt találatával lett világhírű (na meg azzal, hogy utána emiatt a gól miatt bontották fel szerződését az AC Perugiánál), illetve a lengyel Marcin Zewlakow, akiért 600 ezer eurót fizettek a belga Excelsior Mouscronnak.

Az ázsiai támadó góllal debütált ugyan a Ligue 1-ben, de ebben nem volt sok köszönet, hiszen a Metz a nyitófordulóban 4-1-es vereséget szenvedett a Paris-SG otthonában, a folytatás pedig hasonlóan rosszra sikeredett: a következő öt összecsapáson még csak gólt sem szerzett a gárda, igaz, az összecsapások között akadt két 0-0 is, vagyis a pontszerzés azért összejött. Az első győzelemre azonban 13 forduló után még mindig várniuk kell az elzászi fanatikusoknak, akik most már egy-egy döntetlent is úgy ünnepelnek, mintha kedvenceik nyertek volna, hiszen a pontszerzésre is csak négy alkalommal volt példa. A Metzé a legrosszabb támadórészleg, de a védelmet sem illetheti sok dicséret, mert a 13 mérkőzésen kapott 24 találatot szintén nem tudta "felülmúlni" egyetlen más gárda sem.

A jelek szerint a vezetőség egyelőre nem találja a megoldást a helyzetre, sőt, Molinari elnök többször is alaposan leteremtette a focistákat, kijelentve például, hogy Zewlakow, Ahn Jung Hwan, Uadah vagy Paisley nem üti meg a Ligue 1 színvonalát - ami azért kissé erős kijelentés, figyelembe véve, hogy előbbi két focista aktuális válogatottnak mondhatja magát, utóbbi két játékos pedig fejenként több mint száz mérkőzésen szerepelt a francia élvonalban. Muller is próbálkozott már mindennel, a bajnokság során kipróbálta a 4-4-2-es, az 5-4-1-es, a 4-5-1-es és a 3-4-3-as hadrendet is, és a keret szinte minden tagját pályára küldte legalább egyszer: 13 forduló alatt 27 játékost vetett be, aminél többet eddig a francia élvonalban senki sem alkalmazott (a többi egyesület maximum 24 labdarúgót szerepeltetett). Mindhiába: úgy tűnik, hogy a Metz ezúttal valóban kilóg (persze lefelé) a mezőnyből.