Az állatok királya

Vágólapra másolva!
Úgy tűnik, az idősödő rockzenészek mostanában szívesen koncerteznek Magyarországon: februárban a Deep Purple járt nálunk, március elején pedig John Cale örvendeztette meg itthoni rajongóit. Az előzetes hírek szerint a Szigetre ellátogat majd a Led Zeppelin egykori vezetője, Robert Plant is, de addig is lesz mit hallgatnunk: március 25-én, a Petőfi Csarnokban az az Eric Burdon lép fel, aki annak idején megalapította a legendás Animalst, de az ő nevéhez fűződik többek között a funky-alapzenekar, a WAR is. Mellesleg idén tölti be hatvanötödik életévét.
Vágólapra másolva!

Ha azt halljuk: Animals, bizonyára mindenkinek a House Of The Rising Sun - vagy magyarra fordítva A felkelő nap háza - című emblematikus sláger ugrik be elsőre. Valljuk be, többnyire másodikra is - az ember hiába gondolkodik, általában nemigen jut eszébe más híres dal az együttestől. A maga idejében azonban korántsem csak amolyan egyszámos zenekarként tartották számon az "Állatokat": röpke négy év alatt (1964 és 1968 között) tizennégy szerzeményük szerepelt az angliai top 40-es listán. Emellett nemcsak a hazai, de a hatvanas évek brit inváziójának köszönhetően, az amerikai zenei színtéren is a Beatlesszel és a Rolling Stonesszal emlegették őket egy lapon - csak míg az előbbiek a beatzene poposabb, illetve rockosabb vonalát erősítették, addig az Animals esetében inkább a folk és a rhythm and blues elemei kerültek előtérbe. Ezt szolgálta Burdon feketés, rekedt énekhangja is, amely a közhiedelemmel ellentétben nem a sok bagótól lett ilyen: a frontember ugyanis, súlyos asztmája miatt, egyáltalán nem dohányzik.

Burdon egyébként csak 1962-ben csatlakozott az akkor már két éve működő Alan Price Combóhoz, ő találta ki viszont az Animals nevet, ezért szokták őt megjelölni alapítóként. A newcastle-i zenekar karrierje 1964-ben kezdődött, amikor Londonba költözvén rögtön találtak maguknak egy menedzsert is, Mickie Most személyében. Előttük Most a Herman's Hermitset futtatta, később pedig ő fedezte fel például Suzi Quatrót, és az ő ötlete volt az ügyes kis koppintás is, amelyből az Animals első slágere született: a toplista huszonegyedik helyét megszerző Baby Let Me Take You Home-hoz az akkortájt megjelent, első Bob Dylan-lemezről vett kölcsön egy számot, a Baby Let Me Follow You Down-t. Sőt, a pár hónappal később piacra dobott House Of The Rising Sun is eredetileg erről a Dylan-lemezről származik, legalábbis az Animals innen vette át. A House... ugyanis nagyon régi nóta, Amerikában népdalként tartják számon, első, lemezen rögzített változata 1937-ből származik, és azóta - már az Animals előtt is - rengetegen feldolgozták, Dylanen kívül például Pete Seeger vagy Leadbelly. Tény azonban, hogy a dal az "állati" feldolgozás révén vált kultikussá, amiben jókora szerepe volt Burdon hangja mellett Hilton Valentine összetéveszthetetlen gitárjátékának is.

Az Animals-t hamar felőrölte a hirtelen jött siker: az elődzenekar névadója, Alan Price már alig egy év múlva kiszállt, de a többiek sem maradtak sokáig, az 1967-től Eric Burdon and the Animals néven működő formációban az énekesen kívül már nem akadt egyetlen eredeti tag sem. A banda tagjai valóban a népszerűség árnyoldala miatt széledtek szét, nem tudták elviselni, hogy a közönség nagy része csak a show miatt jár a koncertjeikre, a zene nem érdekli őket igazán. Mindenki szólókarrierbe kezdett, ami leginkább Chas Chandlernek jött be, de neki sem zenészként, hanem producerként: egy olyan tehetség felfedezése is az ő nevéhez köthető, mint Jimi Hendrix. Price Alan Capp-pel folytatta a zenélést, Valentine és John Steel pedig saját zenekart alapított. Maga Burdon még egy ideig (1969-ig) folytatta a csere-Animalsszel, majd rájött, hogy neki is ideje lenne nevet - és ezzel együtt stílust is - váltania. Még kétszer összeállt azonban az eredeti formáció, 1975-ben egy album kedvéért, nyolc évvel később pedig egy turné keretében találkoztak újra a tagok.