Vágólapra másolva!
Kovács Katalin elégedetten tért haza a duisburgi Világkupáról. Nem véletlenül, hiszen olimpiai, világ- és Európa-bajnok kajakozónk ismét nem talált legyőzőre. Még annak ellenére sem, hogy a verseny számára inkább egy őrült forgatagra emlékeztetett, mintsem egy jól megszervezett viadalra.

- Tény, fenekestül felfordult minden Duisburgban - mondta Kovács Katalin. - A szervezők egyáltalán nem követték a világbajnokság időrendjét, így mi az edzéseken hiába készültünk annak megfelelően, egyáltalán nem tudtuk lemérni, hogy a nemzetközi mezőnyben hol tartunk.

- Azért némi képet csak kaptak arról, hogy mely egységekkel kell számolniuk?
- Hát valóban csak némi képet. Többen ugyanis nem azokban a számokban versenyeztek, mint amit megszoktunk tőlük az elmúlt évek során. Azt hiszem, ez inkább a taktikájuk része volt.

- Önök is titkolóztak, hiszen Janics Natasával nem ültek be az ötszázas négyes hajóba.
- Így láttuk jónak az edzőnkkel, Fábiánné Rozsnyói Katalinnal. A négyes ezer méteres távján ellenben elindultunk és jó pályát mentünk, ami szerintem mindannyiunknak önbizalmat adott.

- Volt valami meglepetés, amire nem számított?
- Arra semmiképpen sem gondoltam, hogy az olasz Josefa Idem újra itt lesz, és azt sem, hogy a svéd Paldanius nyeri majd meg a női egyest. Azt hiszem, a németek már túljutottak mindkét válogatójukon, így ezen a versenyen ők már azokban az összeállításokban lapátoltak, mint ahogyan a szegedi világbajnokságon is vízre szállnak.

- Ha már Szegedet említette. Ön szerint Janics Natasával képesek lesznek felülmúlni a Horváth, Kolonics duó aranyrekordját?
- Erről talán a második válogató eredményei után kellene beszélnünk... Kolóék a kilencvenötös duisburgi világbajnokságon öt aranyat nyertek. Ezt a mai napig senki sem tudta felülmúlni. Én a gainesville-i világbajnokságon négy aranyat szereztem, és természetesen az idén szeretnék még többet letenni az asztalra. De Kolonicsékat megnyugtatva, nem az izgat, hogy az ő rekordjukat felülmúljam, hanem az, hogy a lehető legjobban szerepeljünk Natasával Szegeden. Éppen ezért még nagyon sokat kell gyakorolnunk, főként kétszáz méteren, amelyen hajszállal lehet elbukni egy-egy viadalt. Bízom benne, hogy ez nem fordul elő velünk!