Díszelőadás az Erkel Színházban a pedagógusnap alkalmából

 

Népszava:

Az MDP Budapesti Pártbizottsága és a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága szombaton este az V. pedagógusnap alkalmából díszelőadást rendezett az Erkel Színházban. Pesta László, Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának elnökhelyettese mondott megnyitót, majd Szalai Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára emelkedett szólásra.

Szalai Béla Kutason született 1922-ben. Közgazdaságtant tanult. 1945 januárjában, a MADISZ alakuló ülésén a gazdasági ügyek intézőjévé választották, ugyanekkor tagja lett a Györffy-kollégiumnak, és felvették az MKP-be. 1948 júliusától 1957 májusáig parlamenti képviselő volt. 1949-től az MDP KV apparátusában dolgozott az államgazdasági osztály munkatársaként, majd alosztályvezetőjeként. 1953. júniusban bekerült az MDP KV-be, egyben a PB póttagjává választották. 1953. július 4-től 1954. október 30-ig az Országos Tervhivatal elnöke volt, ezután könnyűipari miniszterré nevezték ki; tisztét 1955. szeptember 8-ig látta el. Az MDP III. kongresszusán, 1954 májusában a PB rendes tagjává választották. Az MDP KV 1955. szeptemberi ülésén bekerült a Titkárságba. Az 1956. október 23-24-én éjjel lezajlott KV-ülésen nem választották be sem a PB-be, sem a Titkárságba, 28-án KV-tagsága is megszűnt. 1957. májustól a berlini magyar kereskedelmi kirendeltség vezetőjévé, majd 1960-tól a Hungarotex igazgatójává nevezték ki. 1963. december 7-től 1975. július 17-ig külkereskedelmi miniszterhelyettes, majd 1980. augusztus 1-jéig a tárca államtitkára volt. 1980. szeptember 18-tól berlini magyar nagykövet volt, diplomáciai megbízatásának 1985. október 18-i lejártáig; ekkor nyugdíjba vonult.

- Ami a jövő feladatait illeti: a pedagógusok munkájának is a második ötéves terv szab keretet - mondotta a többi között Szalai elvtárs. - Az oktatásügy fejlesztésére vonatkozó jelentős számszerű előirányzatok mellett az irányelvtervezet szerint az általános- és középiskolákban, valamint az egyetemeken gyakorlatibbá kell tenni az oktatást és fokozatosan biztosítani kell, hogy a tanulók megismerjék és elsajátítsák az egyes alapvető termelési folyamatok elemeit. Valóban ez a pedagógusok előtt álló egyik legfőbb feladat.

Szalai elvtárs hangsúlyozta, hogy a kormány teljes bizalommal van pedagógusaink iránt. A megbecsülés és bizalom jele a pedagógusnap is és az a 72 kormánykitűntetés, amelyet a legkiválóbb tanárok, tanítók és óvónők a mai napon munkájuk elismeréseképpen kaptak.

Szabad Népet olvasó tanár és gyerekek a Szemere utcai Általános Leányiskolában

Egyes helyi párt- és állam szervek azonban még nem vonták le a megfelelő következtetéseket pártunk utóbbi években hozott fontos határozataiból és a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusából. Meg kell változtatni egyes elvtársaknak a pedagógusokhoz való viszonyukat. Változtatni kell a rideg és érdes magatartáson. Elsősorban nem a rokonságuk, hanem mindenekelőtt a felszabadulás óta végzett munkájuk alapján kell megítélni és értékelni az értelmiségi dolgozókat, köztük a pedagógusokat is. A díszünnepség második részében Erkel Hunyadi László című operáját adták elő.

A második világháború komoly vérvesztességet okozott az értelmiségi csoportokban is. A háborús események és az elhurcoltatások során a magyar szellemi élet számos kiválósága pusztult el. A fordulat éveit követően a kommunista párt ellenfelei közé sorolta be az értelmiség jelentős részét is. Meglehetősen abszurd módon még azoknak az értelmiségieknek egy részét is bizalmatlanul kezelték, akik a kommunista párt tagjai és elkötelezett hívei voltak. "A régi értelmiséget az ötvenes években megalázták, önmagukkal való megalkuvásra kényszerítették. Társadalmi megbecsülésük hiánya, a drasztikusan lecsökkentett jövedelem aláásta az értelmiségi munka presztízsét. A pedagógusok helyzete volt talán a legnehezebb. Azt kellett oktatniuk, amivel többnyire nem értettek egyet, agyon voltak terhelve, állandóan ellenőrizték, rendszabályozták őket." A pedagógusok számára kötelezővé tették az ideológiai továbbképzésen való részvételt. A korszak folyamán időről időre felerősödő értelmiségellenesség kiváltó okai között azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az apparátusba, a politikai és társadalmi irányító posztokra tömegesen bekerülő alacsony képzettségű káderek kisebbrendűségi érzésükből fakadóan is igen erős ellenszenvet tápláltak a náluk képzettebb, tanultabb, tájékozottabb emberek iránt. Az ötvenes években a fizikai munka ideológiai okokból jelentősen felértékelődött a hivatalos megnyilatkozásokban a szellemi munkával szemben.