"Nem elég, ha magyar vagy, tehetségesnek is kell lenni"

Csupó Gábor Híd Terabithia földjére című filmje 28 millió dolláros bevétellel a második helyen nyitott az amerikai nézettségi listán, az első hétvégén behozva költségvetését. Az első élőszereplős alkotásának bemutatója kapcsán Magyarországra látogató rendezőt kérdeztük a kezdetekről és a filmkészítés varázsáról, de szóba jött Mézga Géza, a 101 kiskutya, valamint még Sylvester Stallone is.

- A sajtótájékoztatón elmesélte, hogy édesapja támogatta önt rajzolói törekvéseiben, de mégis mi volt az a fordulópont, amely nem a művészi, hanem a rajzfilmes pálya felé vitte önt?

- Az iskolában karikatúrákkal szórakoztattuk egymást, és hallottuk, hogy a Pannónia Filmstúdió keres animátorokat. Négyen jelentkeztünk az osztályból, azt hiszem, mind a négyünket felvették. Ekkor álltam át a rajzfilmes szemléletre. Engem igazából a film érdekelt, nem kimondottan a rajzfilm, hanem maga a filmkészítés, és annak a varázsa, hogy kockákból áll elő a mozgás, hiszen minden mozdulatnak a töredéke kockánként van rögzítve. Nagyon megfogott, hogy az animációnak mágikus hatása van, hogy a rajzaid életre kelnek.

- Ha jól tudom, fázisrajzolóként kezdte a Pannónia Filmstúdióban. Van olyan rajzfilm, amelyre a mai napig emlékszik munkái közül?

- Csak a Mézga család-on dolgoztam. Úgy emlékszem, az egy jó sorozat volt.

- Volt példaképe a szakmából?

- Emlékszem, amikor a 101 kiskutyá-t bemutatták itthon, annyira megragadott annak a filmnek a képi világa, hogy ide jöttem a Puskin moziba egy jegyzetfüzettel, és az ablakban lévő plakátról lerajzoltam a karaktereket magamnak, hogy meg tudjam rajzolni otthon a saját képregényváltozatomat. Szóval nagyon elkapott. Nem is tudom, hányszor láttam azt a filmet, de nagyon sokszor.

- Mi a véleménye arról, hogy sokak szerint a számítógépes technológiával a hagyományos rajzfilmkészítői munkakör lassan kihal?

- Nincs arról szó, hogy az emberi tehetséget a gépek átveszik. Mindig az a legfontosabb, hogy legyen egy jó történet, jó karakterek, és ezt a gépek nem fogják tudni megcsinálni. Úgy kell tekinteni a számítógépekre mint segédeszközre, nem pedig mint konkurenciára, amelyek előbb-utóbb átveszik a hatalmat, az embereket pedig lenyomják a földgolyóról.

- Tehát akkor ezen a filmen is dolgoztak "igazi" rajzolók?

- Igen. A látványvilágot Los Angelesben terveztük meg fizikailag, mielőtt Új-Zélandra vittük, ahol a rajzokat számítógépes módon modellezték le, és mozgatható karaktereket készítettek belőlük.

- Említette, hogy a film készítése során törekedett arra, hogy a fantáziavilág és a végül is valós világ egyensúlyban legyen a könyvhöz hűen. Ezt rögtön az első olvasáskor így képzelte el?

- Pontosan így, voltak is emiatt nézeteltéréseim a stúdióval. Azért kerestek meg engem a könyvvel, mert nagyon sok animációs lehetőséget láttak benne. Arra voltak kíváncsiak, hogy én hogyan látom Terabithiát. Mondtam nekik, hogy a fantáziavilágot nem szabad túlzásba vinni, mert akkor elvész az igazi történet. Engem éppen az emberi érzelmek és az emberi történet ragadott meg a könyvben, és nem az, hogy megmutathassam, milyen karaktereket és lényeket tudok készíteni Terabithiába.

- Akkor ezek szerint a stúdiónak nem engedett nagy beleszólást az alkotófolyamatba?

- Nem állt hatalmamban ezt eldönteni. Szerencsére úgy alakult, hogy szűkös költségvetés miatt egy idő után már nem is lett volna pénz arra, hogy sok animáció legyen a filmben. Ez segített abban, hogy ne kerüljön túlsúlyba a fantáziavilág.

Anna Sophia Robb, Csupó Gábor és Josh Hutcherson a film forgatásán

- Nem fél attól, hogy azzal, hogy a Narnia készítőinek új alkotásaként reklámozzák a filmet, a nézőket csalódás éri majd?

- Az az igazság, hogy, féltem tőle. Amerikában - ahol a könyvet sokkal jobban ismerik, mint Magyarországon vagy Európában - sokan fellázadtak a kampány ellen, és addig, amíg nem látták a filmet, ellenem és a producerek ellen is. Azt hitték, hogy a reklámhoz hasonló filmet készítettünk. Olyan leveleket kaptunk, hogy "Egyáltalán elolvastátok ti a könyvet?" "Miért nincsenek benne ezek és ezek a jelenetek?"- mintha azokat nem is csináltuk volna meg. Azt nem tudták szegények, hogy ez a Disney trükkje volt, mert ezzel lehet becsalni az embereket a moziba. Aztán kiderült, más filmet kaptak, mint amilyenre számítottak, és nem csalódtak, mert tetszett nekik a film. Igazán jólesik, hogy bemutatták, és máris sikere van.

- Magyarországon először Híd a túlvilágra címmel jelent meg a könyv. Mit gondol erről a címről?

- Nem egy szerencsés cím, erről abszolút nincs szó.

- Úgy gondolja, hogy az eredeti cím, a Híd Terabithia földjére jobban kifejezi azt, amiről a film igazából szól?

- Tudom, hogy komplikáltnak hangzik a cím, de azt hiszem, muszáj volt megtartani, hogy a kapcsolat megmaradjon a könyvvel.

- Ön kiknek ajánlaná leginkább ezt a filmet? Gyerekeknek, felnőtteknek, családoknak?

- Mindenkinek, tényleg így érzem. Minden szülőben ott a kérdés, hogy a gyerekében mi játszódik le. Felnőttek számára is könnyen átélhető, hogy egy gyerek hogyan érzékeli a körülötte lévő világot. Mi történik akkor, amikor bekerül az iskolába, amikor az erősebb személyiségek elnyomják. Milyen az első barátság, az első szerelem. Milyen az, ha valaki a baráti körödben vagy a családodban meghal. Ezek mind olyan kérdések, amelyek érdeklik az embereket, de sokszor nem mernek beszélni róluk, mert kényelmetlen számukra.

- A magyarországi bemutatót csak pár nappal későbbre időzítették, mint az amerikait. Ez az ön kérésére történt így?

- Nem. Meglepetésként ért, hogy a magyarok ilyen hamar eldöntötték, hogy bemutatják ezt a filmet, mert általában mindenki óvatosan vár, hogy Amerikában mi történik, és csak akkor hozzák ki, ha ott már sikere volt. Úgy látszik, hogy bíztak magában a filmben. Remélem, hogy a közönség is megtalálja.

- Most csak a film bemutatója kedvéért jött Budapestre, vagy van valami más célja is látogatásának?

- Most kimondottan a meghívásra jöttem. A filmet Amerikában már sok városban bemutattuk az újságíróknak és a tévétársaságoknak. Hamarosan folytatom a körutat Európa több országába, és talán márciusban megyünk Japánba is.

- Tervezi, hogy fiatal tehetségeket kutasson fel itthon, Európában vagy Amerikában?

- Nálunk mindig nyitva van az ajtó, állandóan keresünk tehetségeket. Persze attól is függ, hogy épp mekkora a munkaerő-kereslet. De szeretném idézni, ami George Cukornak volt kiírva az ajtajára: "Nem elég, ha magyar vagy, tehetségesnek is kell lenni." Majdnem én is kitettem, mert nagyon sok magyar megkeresett, akiknek semmi közük nem volt a filmgyártáshoz, mégis azt hitték, azonnal adok nekik egy igazgatói állást csak azért, mert magyarok.

- Van kedvenc magyar rajzfilmje?

- Amikor itthon voltam, nagyon sok művészi rajzfilmet találtam érdekesnek, például Szoboszlai Péter festői filmjeit, Jankovics Marcell Sisyphus-át, Rofusz Feri Légy című filmjét. Éreztem, hogy volt egy nagyon jó kör művészi rövidfilmekből, ami aztán rávezetett arra, hogy megismerjem a Zágrábi filmstúdió és a National Film Board of Canada filmjeit. Ezek pedig arra késztettek, hogy a rajzfilmes pályán maradjak.

- Látott valami jó filmet mostanában?

- A Bábel és A Faun labirintusa nagyon tetszett, és Sylvester Stallone is kellemes csalódást okozott. Szerintem az első Rocky-film nagyon jó volt, a többi nem annyira sikerült, és most megint jó lett. Megemberelte magát Stallone, és egy elég szép forgatókönyvet írt, ő is rendezte, és a főszerepet is ő játszotta. Ezt mint szakember tudom, hogy mennyire nehéz, de valami miatt neki nagyon összeállt.

Herczeg Eszter