Savkoktél Luke Vibert és Jean Jacques Perrey közös lemezén

A soknevű Luke Vibert miután szinte minden stílusban letett valami erőset az asztalra, most visszatért a savhoz, amit megfűszerezett a majd' nyolcvanéves loopmester és rajzfilmzenekirály Jean Jacques Perrey-vel. Így jött létre a Moog Acid album a Lo Recordingsnál.

Ha két "tökéletes zenei elmebeteg" találkozik, akkor általában nagyszerűt alkot. Az idősebb majd nyolcvanéves francia Jean Jacques Perrey, ezt már bizonyította, amikor összezárták Gershon Kingsley-vel és 66-67-ben kiadták a The in Sound from Way Out!-ot, és a Kaleidoscopic Vibrations-t.

Így ismerhette meg a világ Perrey vonalzóval hangszalagokból kimért és összeragasztott loopjait. Nem meglepő, hogy az egykor gyógyszerésznek tanult francia szívesen vállalt közreműködést az acidlemezen.

Az 1973-ban született Luke Vibert időről-időre más-más alteregók alatt jelenteti meg munkáit, melyek egytől egyig zseniálisak. Legyen szó akár a huszonegy éves korában kiadott ambientről, a Plug név alatt nyomott drum'n'bassről, Wagon Christként és saját néven kreált elektronikus popjáról, vagy az Amen Andrewsként kreált jungle-ről.

A Moog Acid meghallgatása előtti prekoncepciók igazolódnak: a sav újraéled. Az egész lemez olyan, mintha visszautaztunk volna a kilencvenes évekbe az első hazai acidbulikra, ahol, minden komoly világmegváltást kerülve, egyszerűen bolondossá tették a kemény elszállós ütemeket. A hasonlat nem véletlen, egyesek tudni vélik, hogy Palotai, Izil, Tadeusz és Titusz, Perrey hatására azon versengett, ki tud beteg zenét begyűjteni. A végén persze nem hirdettek győztest.

A Moog Acid első száma az egyszerű Intro címet kapta. Mivel Vibert és Perrey is jólnevelt, ezért egyszerre mutatkoznak be, elmondják, mikor és hol születtek. Jean Jacques megköszöni a csodálatos Moog-hangzást. Tudatja velünk, hogy ő csak egy utazó ezen a Föld nevű bolygón.

Perrey

Aztán elindul az alap, mely tényleg egy utazás, az ezredforduló előtti sötét ghettorap alapjaihoz. Erre szabadul rá a Moog mély tónusa, és a hosszan kitartott effektek. Perrey egy-két közbevetett kütymörgéssel előkészíti az utat, mely elvezet majd a hatvanas évek rajzfilmvilágának zenéihez. Lassan át is kúszunk a Schwing-re, melyben valaki nagyon rábolondult a filtert szabályozó potméterre.

A lemez harmadik trackje az Analog Generique, a boldog és direkt buta dob- és szintihangzás tényleg azt az érzetet kelti, hogy nem változott semmi az elmúlt években. Nem érezzük unalmasnak, sokszor hallottnak a dallamokat. Perrey kedvenc álma, amikor azt álmodja, amikor álmodik. Ne akarjuk megfejteni a mondatot, hiszen az öreg mester szerint csak átutazóban van itt.

Luke Vibert: I Love Acid