Rekordközelségben haladt el a Cassini-űrszonda egy aktív jéghold mellett - képek a felszínről

A Szaturnusz körül keringő Cassini-űrszonda augusztus 11-én minden korábbinál közelebb, mindössze 50 kilométerre haladt el a gejzírekkel tarkított felszínű Enceladus hold mellett. A NASA közölte az első felvételeket.

A gejzíreknek elnevezett, vulkáni jellegű kitöréseiről ismert Enceladus a Titan után a második legérdekesebbnek tartott hold a Szaturnusz rendszerében. Az árapályhatások által fűtött égitest déli sarkvidékén húzódó, a környezetüknél melegebb repedésekből víztartalmú anyagkilövellések figyelhetők meg. A kirepülő anyag részben a külső és ritka E-gyűrűt táplálja. Az aktivitás egyik lehetséges oka, hogy az Enceladus felszíne alatt folyékony víz található a "Tigriskarmolásoknak" nevezett területen, de egyéb magyarázatok is elképzelhetők.

A jelenség részletes vizsgálata céljából a Cassini már több alkalommal haladt el a hold közelében, és egyszer át is repült az anyagsugarakon (ezekről beszámoltunk korábbi cikkeinkben). Legutóbb azonban minden korábbinál közelebb, mindössze 50 kilométerre repült át a felszín felett. Infravörös detektora a repedések közelében lévő, magasabb hőmérsékletű területeket térképezte, míg a legjobb felbontású felvételeken a legnagyobb közelség idején közel 7 méteres részleteket is megörökített. Az adatok alapján a kirepülő, illetve visszahulló jégszemcsék mérete is meghatározható, amely szintén a keletkezési körülményekre utal. Emellett fontos információkat nyújthat a jéggel együtt előforduló egyéb anyagok, főleg a szerves összetevők megfigyelése.

Fantáziarajz a hold melletti elhaladásról. Az Enceladus felszínén látható sárgásbarna sávok az aktív repedéseket emelik ki, hamis színekkel (NASA, JPL, SSI)

Az új megfigyelések alapján remélhetőleg sikerül majd pontosítani a modellt, amely a kitörések létrejöttét magyarázza. Ha pedig bebizonyosodik a feltételezés, mely szerint folyékony víz van a felszín alatt, az jelentősen befolyásolhatja az anyagfejlődéssel és a Földön kívüli élet lehetőségével kapcsolatos elgondolásainkat. Ez ugyanis arra utalna, hogy sokkal több helyszínen, az eddig gondoltaknál kisebb égitestek belsejében is létezhetnek olyan környezetek, ahol vizes közegben az élet születését megelőző, ún. prebiotikus kémiai folyamatok megtörténhettek.

Az első felvételek

A Cassini kedden megkezdte a közelítéskor rögzített adatok visszasugárzását. A legnagyobb közelséget hétfőn, magyar idő szerint 10.21-kor érte el az űreszköz, miközben 17,7 kilométer/másodperc sebességgel haladt el a hold mellett. Az alábbiakban az eddig lesugárzott felvételekből mutatunk be kettőt.

A Cairo Sulcus térsége (NASA, JPL, SSI)

Az első képek nyers változatán annyi máris megfigyelhető, hogy a várakozásoknak megfelelően viszonylag kevés rajtuk a becsapódási kráter, tehát fiatal a terület. A lapos megvilágítási szög idején készült felvételeken sok vonalas képződmény látható, amelyek a korábban már azonosított repedések lehetnek. Emellett nagyobb sziklatömbök, illetve a kirepült, majd visszahullott jégtörmelékkel borított simább vidékek is mutatkoznak. A további eredeményekről (hőmérséklet, kirepülő anyag összetétele stb.) hamarosan beszámolunk.

A repedésekkel szabdalt terület egy részlete (NASA, JPL, SSI)

Animáció az Enceladus anyagsugarainak helyzetéről, a Cassini 2007. október 24-én végzett megfigyelési alapján (NASA)