A válság és ami utána jön

Vágólapra másolva!
Miért húzódik már több mint egy éve a jelzálogpiaci válság? A válasz egyértelmű: a pénzpiacok átláthatatlanok, a befektetők bizonytalanok, és nem lehet tudni, milyen rejtett veszteségek bukkannak még elő az amerikai nagybankok könyveléseiből. Magyarországon hamarosan szigorodnak a lakossági hitelfeltételek, és már most emelkednek a kamatok. A nyugdíjpénztárak pedig hatalmas veszteségeket szenvedtek el idén az első félévben a befektetéseiken. A gazdasági növekedésen várhatóan 2009-ben látszik majd meg a krízis hatása. Ugyanakkor a hazai bankok nem érdekeltek az elmúlt egy évben bebukott amerikai pénzügyi szektorokban, így a magyar pénzintézetek működését nem fenyegeti közvetlenül a krízis.
Vágólapra másolva!

Sokan nem értik, hogyan húzódik el és szélesedik ki egy részpiacon keletkezett pénzügyi krízis annyira, mint a mostani jelzálogválság. Ennek két oka van: a pénzügyi szektor gyakorlatilag átláthatatlan a kisbefektetők számára, ezért ha egy bankról elterjed a hír, hogy meginoghat a pozíciója, a kisrészvényesek megpróbálnak a lehető leggyorsabban szabadulni a papírtól, ezzel pánikot okozva a tájékozatlanok körében, és lefelé tartó spirált indíthatnak el a tőzsdéken.

A bankok megingása a betéteseket is elbizonytalaníthatja, és ha ők elkezdik kivenni félretett pénzüket a megtakarítási számlákról, akkor biztos bankcsődöt okoznak.

Meg kell akadályozni a betétesek rohamát

Ezt elkerülendő menti meg sorozatban jelenleg az amerikai kormányzat a nagybankokat, biztosítókat, kötvénybiztosítókat és a jelzálogpiaci háttérintézményeket, nehogy a kukta alatt fortyogó tőzsdepánik - ami lassan és elhúzódva tart már egy éve, és folyamatosan nyomás alatt tartja a részvényárakat - átcsapjon részvényeladásokból betétkivételi rohamba.

Ilyet Magyarországon utoljára a Postabank esetében láthattunk, és az állam akkor is beavatkozott, nehogy az óriásbank esetleges csődje a teljes pénzügyi rendszert összeomlassza.

A másik oka a jelzálogpiaci válság elhúzódásának az, hogy miután a bankok átláthatatlanul gazdálkodnak, tőzsdei beszámolóik nem megbízhatóak. Sokszor legális könyvelési trükkökkel is el tudják osztani hosszabb időszakokra a negyedéves veszteségeket, így nem kell kihozniuk egyetlen hatalmas negatív összeget, hanem "adagolják" a rossz híreket.

Ezt unták meg a kisrészvényesek a Lehman Brothers befektetési óriásbank esetében, amely lassan egy éve számol be kiábrándító eredményekről, és a héten kénytelen volt csődöt jelenteni, amikor részvényei már 94 százalékot estek. Az AIG is az elmúlt három negyedévben folyamatosan negatív nyereséget ért el, ezért aztán most 85 milliárd dolláros amerikai állami segélyhitellel tudták csak életben tartani a világ legnagyobb biztosítóját.

A harmadik tényező a válság elhúzódásában, hogy a krízis egy önmagát generáló folyamat, ha az állam nem lép közbe. Bár az USA és az EU központi bankjai igyekeznek csillapítani a pénzéhséget a bankközi piacon, a pénzintézetek már egymásnak sem mernek szinte hitelezni, nemhogy a vállalatoknak. Mindez lassítja a gazdasági növekedést, és emiatt csökkennek a "normál" banküzemi bevételek is.

Még egy ördögi kör

A negyedik tényező is egy önmagát generáló folyamat, hiszen a bankok egymás részvényeibe, illetve a jelzálogválságban megingó más intézmények papírjaiba is invesztálnak. Ez azt jelenti, hogy még azok a pénzintézetek is veszteségeket szenvednek el, amelyek nem foglalkoztak CDO-kkal, CDS-ekkel és más jelzálogalapú értékpapír-piaci termékekkel. E pénzintézeteknek is vannak ugyanis befektetési alapjaik, brókercégeik, ők is fektetnek pénzt a tőzsdébe, és általános lejtmenet idején ők is hatalmas veszteségeket kénytelenek leírni. Arról nem is beszélve, hogy a bankok befektetéseik egy részét ingatlanokban tartják, ami persze az ingatlanpiaci áresés miatt további veszteségeket okoz.

Márpedig ha egy bank befektetésének értéke csökken, akkor természetesen kénytelen leírásokat elkönyvelni, amelyek végeredményben a nyereségét csökkentik. (A csökkenő nyereség pedig megint visszahat: a tőzsdén a negatív eredmény újabb és újabb áreséseket vált ki a gyorsjelentési szezonban.)

Hogyan alakult ki a válság?

Nézzük tehát, hogyan gyűrűzött előbb az ingatlanpiacról a jelzálogpiacra, onnan pedig a teljes pénzpiacra, ma már pedig a reálgazdaságba az úgynevezett subprime krízis. (Subprime: ez a szó angolul másodrendűt jelent, hitelügyleteknél viszont a jelzálogadósok rossz besorolását minősíti Amerikában.)

A jelzálogválság és hitelválság néven is emlegetett eseménysorozat kezdetét egyes pénzintézetek már 2006-ban érzékelték, de erről a nyilvánosságot csak 2007 elején kezdték tájékoztatni, amikor kiderült, hogy az amerikai ingatlanpiac hosszú felfutás után hanyatlásnak indult. Egyre több rossz besorolású adós került fizetési nehézségekbe, ezek után pedig a bankok és jelzáloghitelező pénzintézetek megkezdték a lefoglalásokat és a kényszerárveréseket.

Az ingatlanpiac gyengülése azonban még 2007 februárjában sem keltett pánikot, ekkor még csak az HSBC óriásbank hívta fel a figyelmet a jelzálogalapú befektetések esetleges veszélyeire.

Az igazi problémák akkor kezdődtek, amikor már nemcsak óvatos figyelmeztetések hangzottak el, hanem elkezdtek bedőlni az első olyan cégek, amelyek jelzálogokhoz igazított értékpapírokba (például: Collateralized Debt Obligation, CDO) fektettek pénzt, vagy olyan határidős ügyleteket kötöttek, amelyeknél a pénzkifizetések, "pénzáramok" egyik oldalát jelzálogadósok törlesztései jelentették (credit default swaps, CDS).

A jelzálogválság átterjed a pénzpiacokra

A jelzálogválság tehát először egy ingatlanválsággal kezdődött, majd a jelzáloghitelekkel foglalkozó pénzintézeteket és befektetési alapokat ért el. Az első két áldozat 2006 közepén a Bear Stearns befektetési bank és brókerház két hedge fundja, befektetési alapja volt, majd röviddel ezután kiderült, hogy a Goldman Sachs kivételével szinte az összes amerikai befektetési bank invesztált olyan értékpapírokba, amelyek a rossz besorolású subprime jelzálogadósokhoz kötődik.

Mindez a Wall Street nagyjait is fokozatosan megrendítette: e hét hétfőn a Lehman Brothers, a negyedik legnagyobb befektetési bank is bedobta a törülközőt és csődöt jelentett - ez a gazdaságtörténet legnagyobb eddigi bukását eredményezte, hiszen a Lehman 613 milliárd dollár adósságot hagyott hátra.

Az AIG-t, a világ legnagyobb biztosítóját - amely szintén befektetett CDO-kba -, az amerikai kormányzat mentette meg egy 85 milliárd dolláros segélyhitellel, amelyet rendkívül drágán, hatalmas kamatfizetési kötelezettséggel kap meg a biztosító. A Bear Stearns, amelyet először sújtott a válság, időközben eltűnt a szereplők közül: árfolyama összeomlott, és a JP Morgan felvásárolta, szintén amerikai kormánysegélyből, ami 29 milliárd dollárjába kerülhet az adófizetőknek.

Állami segítség

Csődbe ment időközben az Indy Mac, az egyik nagy jelzáloghitelező is, idén nyáron ez a második legnagyobb amerikai fizetésképtelenséget jelentette, de azóta a Lehman háttérbe szorította az Indy 32 milliárdos bukását.

Freddie Mac és a Fannie Mae kisegítése körülbelül 100 milliárd dollárjába kerül az amerikai kincstárnak. Szintén meginogtak a kötvénybiztosítók (Ambac és MBIA), amelyek többek között a CDO-k garantálására is kötöttek üzleteket.

Európában is pusztít a válság

A válság azonban nem állt meg Amerikában. Európában a francia Société Générale legalább ötmilliárd eurót bukott a válság miatt, a német IKB bank gyakorlatilag elvesztette teljes tőzsdei értékét a rossz amerikai befektetések miatt, és el is kellett adni ezt a pénzintézetet. (Az IKB is olyan hedge fundokat pénzelt, amilyenek először a Bear Stearnsnél buktak be.)

A brit Northern Rockot 25-26 milliárd fonttal segítette ki a Bank of England, így megmenekült a pénzintézet.

Növekednek a kamatok, drágulnak az itthoni hitelek

Amerika és Európa pénzintézeteinek megrendülése természetesen nemcsak a pénzügyi szektort érinti. A bankok gyengélkedése lelassítja a vállalati és a lakossági hitelezést, drágítja a kölcsönöket, mind a termelőcégek, mind pedig a lakossági ügyfelek számára. A hitelek megdrágulása érinti még azokat is, akik a biztosnak tűnő svájci frankban veszik fel a kölcsönöket. E hitelek nagyjából 0,5-1 százalékkal drágábbak, ennyivel nagyobb kamatot kellett fizetni most júliusban, mint 2007 hasonló időszakában.

Például a svájci frankban felvett kölcsönöknél, a változó kamatozású (vagy legfeljebb egy éves kamatfixálású) fogyasztási hitelek átlagos hitelköltség-mutatója a Magyar Nemzeti Bank (MNB) szerint 10,07 százalék idén júliusban, míg egy évvel ezelőtt 9,57 százalék volt. A lakáscélú svájcifrank-hiteleknél a hitelköltségmutató 5,91 százalékról 7,05-ra változott.

Szintén emelkedett a háztartási szektorban a folyószámlahitelek átlagos kamatlába: ez idén júliusban, a legfrissebb adatok szerint 22,83 százalék, tavaly ilyenkor viszont 20,28 százalék volt. Itt tehát még nagyobb a drágulás. Mindez annak a jele, hogy növekszik a bizonytalanság a pénzpiacokon.

Figyelni kell a nyugdíjpénztárakra

És ezzel még nincs vége a folyamatnak: az MNB legfrissebb hitelezési felmérésben viszont azt írja, hogy a bankok 2008 második felében fognak szigorítani a hitelezési feltételeken, egyrészt a források drágulása és rövidülése (szűkülése) miatt, másrészt az ügyfelek hitelképességének romlása miatt. Ugyanakkor a verseny nagyon erős a bankszektorban, ami elvileg enyhítésre kellene, hogy ösztönözze a pénzintézeteket.

A megtakarításokat is keményen érinti a jelzálogválság és a pénzügyi válság: a nyugdíjalapok hozamai máris csökkentek, és figyelniük kell különösen a fiataloknak arra, hogy a magánnyugdíj-pénztári befizetéseiket ne a legkockázatosabb befektetésekbe forgassák bele a pénzkezelők.

Ez azt jelenti, hogy ma már bárki kérheti, hogy a legkonzervatívabb, kötvény- és más biztos(abb) befektetésekbe tegyék a befizetéseit a pénztárak, és ne az ingadozó részvényekbe invesztáljanak. Ezt bizonyítja a PSZÁF legfrissebb tájékoztatója, amely szerint a magyar magánnyugdíjpénztárak 182 milliárd forintot vesztettek idén az első félévben a befektetési tevékenységen.

Drágul az arany, de azért vigyázni kell vele

A jelzálogválság kihat a nyersanyagpiacokra is. Bizonyos termékek, így a nemesfémek ára növekedhet, mert az arany és részben az ezüst menekülési célpont a tőkepiacokról kivonuló befektetők számára. Ugyanakkor az idén - amikor átmenetileg jónak tűnt a pénzpiaci helyzet - az arany ára hatalmasat zuhant, és szinte pillanatok alatt elvesztette több hónap alatt felhalmozott árfolyamnyereségét.

Ma már ugyanis megszűntek az aranyalapú valutarendszerek, az arany stratégiai szerepe ezért sokkal kisebb, mint az első olajválság - a hetvenes évek eleje - előtt, amikor például az amerikai dollár árfolyamát is a nemesfémhez viszonyították.

A GDP bővülése is megtorpanhat

A termelővállalatok számára már most is kézzelfogható a jelzálogválság hatása. Egész Európában és Észak-Amerikában csökkent a gazdasági növekedés (Németországban például máris 0,5 százalékos a mínusz). A magyar gazdaságra mindez áttételesen hat. Nálunk jelenleg még bővül a gazdaság, az utolsó negyedévben 2 százalékkal, de a kilátások nem túl biztatóak.

A magyar külkereskedelem dinamikája nyáron hirtelen megtört, hiszen legnagyobb partnerünk éppen a recesszióba süllyedő Németország, de az EU más nagy tagállamai is komoly bajban vannak, így elsősorban a kereslet visszaesése miatt - és részben a több hónapon át erős forint miatt - az export növekedése is megtorpant.

A hazai beruházások már idén gyakorlatilag leálltak, ez azonban 2008-ban még nem érezteti igazán a hatását. A jelzálogválság böjtjét majd valószínűleg 2009-ben fizetjük meg, alighanem a korábban várt háromszázalékos növekedést gazdaságkutatók szerint nem éri el a hazai GDP bővülése jövőre.