A pénzügyi válság akár Nobel-díjat is hozhat

Sok név vetődött fel az idei közgazdasági Nobel-díj odaítélése előtt. Az idézettségi mutatók alapján hatan esélyesek a Thomson Reuters összesítése szerint, de rajtuk kívül még legalább kétszer ennyi név forog a köztudatban. Mindenesetre a pénzügyi válság árnyékában felértékelődhet a megjósolhatatlan piacok viselkedésének vizsgálata.

Itt találja a válsággal kapcsolatos összes hírt!

A Thomson Reuters idén is, akárcsak 1989 óta minden esztendőben, megpróbálja megjósolni, hogy kik nyerik el a Nobel-díjakat. Ebben az évben már volt egy találatuk, a kémiai díjat ugyanis Roger Y. Tsien, a University of California San Diego-i részlegének kutatója kapta, megosztva két olyan tudóssal, akik nem szerepeltek a Thomson Reuters előrejelzésében.

Annak, hogy a hírügynökség tudományos rovata képes némi eséllyel eltalálni a díjazottakat, az a legfőbb oka, hogy a Thomson Reuters a díj odaítélésének egyetlen mérhető aspektusát vizsgálja: azt, hogy mennyit idézik tudományos munkákban a szóban forgó kutatókat. Bár az előrejelzések pontossága hullámzó, azért érdemes odafigyelni a hírügynökség jóslataira.

Kornai vagy Nordhaus?

A közgazdasági Nobel-díj előtt is zajlanak a találgatások, kik kaphatják a legnagyobb tudományos elismerést. Régi és új nevek özöne árasztotta el az internetes fórumokat, részben a Thomson Reuters korábbi idézettségi mutatói, részben pedig a személyes szimpátia és időnként a hazafias érzelmek alapján.

Így például magyar nicknévvel bejelentkező fórumozók ismét bedobták Kornai János nevét, aki a szocializmus idején úttörő jellegű - többek között a hiány közgazdaságtanáról is írt - kutatásokat végzett, és a rendszerváltáskor is készített egy átfogó művet a szocialista országok gazdaságáról. (Sok évvel ezelőtt Kornait a tényleges esélyesek között emlegették, a magyar kutatónak azonban pechje volt: kutatási területe gyakorlatilag megszűnt a szocialista országok összeomlásával.)

Kornain kívül ismert név még William Nordhausé, aki olyan tankönyvet írt a Nobel-díjas Samuelsonnal együtt, amelyet másfél tucat nyelvre, köztük magyarra is lefordítottak. Nordhaus fontos közgazdasági tanulmányok szerzője is, többek között a szintén Nobel-díjas Tobinnal együtt az elsők között fogalmazta meg gondolatait a fenntartható fejlődésről.

Az idézettségi bajnokok

De nézzük az idézettségi bajnokokat, vagyis azokat, akiket a Thomson Reuters esélyesnek tart a közgazdasági Nobel-díj elnyerésére! Az első három potenciális jelölt: Lars Hansen a Chicagói Egyetemről, Thomas Sargent a New York-i Egyetemről és Christopher Sims a Princetonról. Mindannyian az úgynevezett dinamikus ökonometriai modellek kidolgozásával váltak ismertté.

Ezek az elméletet és a statisztikát egyesítő konstrukciók a közgazdaságtan alapelveit hivatottak tesztelni, és közönséges halandók számára érthetetlen és borzalmas matematikai módszereket tartogatnak. Az ökonometria az egyik leggyakoribb tudományterület, amelyben közgazdasági Nobel-díjakat osztogatnak, és már az első díjazottak is - a hatvanas években - matematikai statisztikával foglalkoztak. Az utóbbi években ismét többen kaptak e tudományág képviselői közül Nobel-díjat. (Egészen pontosan Nobel-Emlékdíjról van szó, amelyet a svéd nemzeti bank, a Sveriges Riksbank hozott létre, és csak a hatvanas évek végétől osztják ki ezt az elismerést.)

A három említett tudós közül Sargent idősorokkal, monetáris (pénzpiaci) politikával és makroökonómiával foglalkozik, de elméletébe beépítette a racionális várakozások közgazdaságtanát is - utóbbi az 1995-ös Nobel-díjas Lucas nevéhez fűződik. A racionális várakozások elméletének lényege az, hogy a piac szereplői beépítik cselekedeteikbe a várakozásaikat is. Ezzel az elmélettel a korábbinál könnyebben megjósolhatók a bizonytalan - például a határidős - piacok viselkedése.

A másik esetleges jelölt Lars Peter Hansen, aki Sargenttel is írt közösen tanulmányt. Hansen - akárcsak a harmadik említett tudós, Sims - szintén makroökonómiával foglalkozik, de ő az értékpapírpiacok mozgását tanulmányozta inkább. Egy ökonometriai módszert, a GMM-et is ő dolgozott ki, amely a momentumok módszerét, egy statisztikai becslési eljárást általánosított.

Alchian és Demsetz is esélyes

Ha nem a makroökonómusok kapnak díjat, akkor jó esélye van az elismerésre a Thomson Reuters szerint Armen Alchiannak és Harold Demsetznek, a University of California Los Angeles-i kutatóinak az elismerés megszerzésére. Ők vállalatgazdaságtannal és a tulajdonjog gazdasági problémáival foglalkoznak.

Különösen Demsetz ismert, aki a tulajdonjog elméletét dolgozta ki közgazdaságtanilag. Mindemellett ő volt az első, aki a szennyezőanyagok kibocsátásának kereskedelmét felvetette. Ma már ez nem egy elvont közgazdasági ötlet, a szén-dioxid-kvóták adásvétele a kiótói egyezmény óta mindennapos az államok és vállalatok életében.

Szintén felvetődött Martin Feldstein neve az esetleges díjazottak között. Ő a Harvard Egyetem professzora, és Ronald Reagan elnök gazdasági főtanácsadója volt a nyolcvanas években. A jelenlegi elnök, George W. Bush 2006-ban nevezte őt ki a külföldi hírszerzési tanácsadótestület tagjává.

Feldsteinnek előnye és hátránya is az ismertség: szakmai tekintélye hatalmas, de éppen azért nem lehetett korábban az amerikai jegybank szerepét ellátó Fed elnöke, mert az AIG biztosítónál igazgatói posztot tölt be a nyolcvanas évek vége óta. Az AIG-nél egy vitatott ügy robbant ki, pont a Fed-elnöki jelölés idején, s bár ehhez Feldsteinnek semmi köze nem volt, az elnök elállt az ő jelölésétől.

Bukások árnyéka

Mostanában az AIG a jelzálogválság miatt került ismét a hírek élére, az amerikai kormánynak 85 milliárd dolláros segélyt kellett adnia a cégnek ahhoz, hogy fennmaradjon, és ne omoljon össze a krízis miatt. Így a mostani Nobel-díj odaítélésekor Feldstein lehet, hogy furcsa helyzetbe kerülne. A kilencvenes években egyébként a díjat odaítélők egyszer már megjárták: Robert C. Merton és Myron Scholes, az akkori két díjazott belekeveredett a gazdaságtörténet egyik legnagyobb bukásába, az LTCM cég összeomlásába. A két közgazdász igazgatósági tag volt a befektetési vállalkozásban, amely az orosz és az ázsiai válság nyomán omlott össze 1997-98 során.

Visszatérve Feldsteinre, Charles Horiokával együtt ő dolgozta ki a különböző országokra érvényes befektetési magatartások elméletét. Hosszabb távon szerinte a tőke a saját hazáját keresi, oda tér vissza. Általában véve tehát egy ország megtakarításait a helyi befektetési lehetőségekre használják fel. Ezt szokták nevezni a "Feldstein-Horioka puzzle"-nak.

Hansen, Sargent, Sims, Feldstein, Alchian és Demsetz az a hat tudós, akit a Thomson Reuters a legesélyesebbnek tart idén. Rajtuk kívül Robert J. Barro, Eugene F. Fama, Kenneth R. French, Paul Micheal Romer, Richard H. Thaler és Paul Krugman neve is gyakran felmerült az elmúlt években esetleges díjazottként. Közülük Fama a mostani hitelválság miatt az érdeklődés középpontjába kerülő problémákkal foglalkozott. Már a hatvanas években bebizonyította például, hogy a tőzsdei ármozgások előre megjósolhatatlanok.

Krugman vagy mégiscsak Tirole?

Paul Krugmant szintén sokan emlegetik, ő nemrégiben hívta fel magára a figyelmet, amikor a válság során azt bizonygatta, hogy már a Lehman Brothers óriásbankot is meg kellett volna menteni. (A bank összeomlása a történelem legnagyobb csődje volt, a pénzintézet több mint 600 milliárd dolláros adósságot hagyott maga után.)

Az esetleges díjazottak között lehet még Jean Tirole, Elhanan Helpman, Gene M. Grossmann, Robert B. Wilson és Paul R. Milgrom is. Róluk tavaly már írtunk az [origo] oldalain, az akkori esélylatolgatáskor.