A semmiből építene országot az USA

Vágólapra másolva!
Csapaterősítéssel próbálkozik Afganisztánban az amerikai kormány. A taktika Irakban viszonylag gyorsan bejött, de a sok katona mellett ügyes diplomácia, az irakiak nemzeti büszkesége és az Irak előtt álló ígéretes jövő is kellett a sikerhez. Afganisztánban ezek nagyrészt hiányoznak. Barack Obama amerikai elnök azt mondta, nem szeretne sokáig Afganisztánban maradni, de úgy tűnik, ezt nem ő dönti el.
Vágólapra másolva!

Tizenhét ezer katona Afganisztánba vezénylését rendelte el Barack Obama amerikai elnöki, pár nappal később pedig bejelentette a fokozatos, 2010 nyarán véget érő iraki csapatkivonást. Obama már választási kampányában jelezte, hogy új katonai stratégia megvalósítására készül, több energiát akar koncentrálni Afganisztánra, mert oda tevődött át az Amerika-ellenes tevékenység központja. Irakban egy 2007-ben kezdett hatalmas (30 ezer fős) csapaterősítés (a surge, azaz roham) előzte meg a biztonsági helyzet korábbiakhoz képest rohamos javulását. Az iraki váltás azonban bizonyította azt is, hogy sok katona önmagában még nem elég egy ország stabilizálásához.

Mit tett az USA Irakban és mit kell tennie Afganisztánban? Egyáltalán mi vár az amerikaiakra Afganisztánban és megnyerhető-e még az afganisztáni háború?

Lassan állt le a vérszivattyú

Négy sikertelen év után szánta rá magát az amerikai kormány, hogy felülvizsgálja iraki stratégiáját. A 2007 januárban indult surge ha nem is gyorsan, de bevált. A szövetségesek veszteségeit számláló Iraq Body Count szerint 2007-ben 904 koalíciós katona halt meg Irakban, ami 2008-ra 322-re csökkent. A surge előtt naponta 76 ember halt erőszakos halált az országban, 2008-ban ez a szám 28-ra esett vissza, így a tavalyi lett a háború kezdete óta a legbékésebb év.

A surge több fontos újítást hozott az amerikai stratégiában. Átértékelték a szövetségesek, illetve az iraki törzsek, politikai erők, etnikai és vallási közösségek viszonyát. Irak lakosságának 75 százaléka arab, 24 százaléka kurd, mindenki igyekszik a saját érdekeit védeni, a főleg északon élő kurdok például területi autonomiáért küzdöttek, amit az új alkotmány meg is adott nekik. A társadalom vallásilag is megosztott, 62 százaléka Szaddám Huszein idején elnyomott síita, 34 százaléka szunnita. Az egyes vallási, politikai frakciók kisebb-nagyobb félkatonai csapatokat tartottak fenn a 2003-as amerikai invázió óta. Ilyen a 100 ezer harcost tömörítő kurd pesmerga (magyarul: akik szembenéznek a halállal), a síita radikálisok által támogatott Badr Szervezet, a Muktada asz-Szadr síita hitszónokot követő Mahdi Hadserege, a szunnitákat tömörítő, részben Muszlim Testvériség, és az al-Kaida számos merényletet elkövető iraki szárnya.

A fegyveres csoportok között állandóak voltak az összetűzések, ami megnehezítette az ellenállókkal szembeni harcot is. Az amerikaiak célja a kisebb milíciák leszerelése és a nagyobbak szövetségessé tétele volt, hogy együtt léphessenek fel az ellenállást szító al-Kaida ellen. Az amerikaiak kezére játszott, hogy az irakiak is megelégelték az al-Kaida kegyetlen módszereit (az al-Kaida iraki szárnya találta ki például a videón terjesztett lefejezéseket), de jól jött nekik az is, hogy a Szaddám idején kivételezett helyzetben lévő szunniták szövetségest kerestek a síitákkal szemben. A csapaterősítés mellett amerikai ösztönzésre egységkormány jött létre a síiták és a szunniták között. A kurdok és síiták örültek, hogy végre kormányzati szerephez juthatnak.

Saját lábukra állnak az irakiak

Újítás volt, hogy megnövelték a zűrös régiókban - Bagdadban és a nyugati sivatagos Anbar tartományban - harcoló csapatok létszámát. Javította az amerikaiak megítélését, hogy Bagdadban szigorú biztonsági intézkedéseket vezettek be, új ellenőrző pontokat állítottak fel, ami megszilárdította a biztonsági helyzetet a városban. Ezzel az amerikai hadsereg bebizonyította, hogy fenn tudja tartani a rendet, nincs szükség ehhez feltétlenül a félhivatalos, egymással is ellenségeskedő iraki milíciákra.

Megerősítették az iraki hadsereg kiképzésén dolgozó egységeket. Jelenleg 254 ezer fő az iraki hadsereg létszáma, amelyet 340 ezer rendőr egészít ki. A 18 iraki tartományból kilenc ellenőrzését már átvette az iraki hadsereg, a maradék kilencben még az amerikaiak és szövetségeseik járőröznek. A cél az iraki csapatok minél jobb felkészítése. Komoly támogatás lesz számukra, hogy a csapatkivonás után is marad több mint 30 ezer amerikai katona, akik elvileg nem vesznek részt harci cselekményekben, de ha szükséges, fegyvert foghatnak.

Az erőszak lecsillapításában fontos szerepe volt a titkos műveleteknek is. Az egyik legismertebb amerikai újságíró, a Watergate-ügy feltárásában is résztvevő Bob Woodward a Bush-kormányzat utolsó két évéről szóló könyvében azt írja, hogy valójában egy hipertitkos művelet eredménye az erőszakhullám gyengülése. A War Within (Belső háború) című könyv szerint az amerikaiak azonosítani tudták és likvidálták az al-Kaida több iraki vezetőjét. Sok részlet nem derül ki erről a programról, mert amikor a hadsereg és a Fehér Ház tisztviselői megtudták, hogy Woodward értestült róla, megkérték, hogy tartsa vissza a konkrétumokat, nyilvánosságra kerülésük ugyanis veszélybe sodorná az egész műveletet.

Forrás: Getty Images

Megjött az iraki kormány hangja

Segítette az iraki rendezést, hogy az iraki kormány szépen lassan magára talált. Eleinte leginkább amerikai bábkormányhoz hasonlóan működött, később azonban megjött a hangja. "Az amerikai csapatok jelenlétének mesterséges meghosszabbítása problémákat okozhat" - jelentette ki határozottan Núri al-Maliki iraki miniszterelnök a német Spiegel magazinnak adott interjúban tavaly nyáron. Az iraki kormányzat tehát a csapatkivonásért harcol, de közben elérték azt is, hogy új megállapodás szabályozza az amerikai katonák iraki működését.

Irakban komoly hajtóerő a politikai kiegyezés felé, hogy az ország a világ harmadik legnagyobb olajtartalékával rendelkezik. "Ott kell majd lennünk és sokkal agresszívebben kell erőltetnünk, hogy ezekben az ügyekben egyezségre jussanak" - mondta Joe Biden amerikai alelnök az iraki olajtörvény elfogadásának halasztgatása miatt. A törvény feladata lenne az olajbevételek igazságos elosztása. Az olajmezők zöme a kurdoknál van, akik ezt szeretnék érvényesíteni a bevételek elosztásánál is - az alkotmány szerint régiójuk az olajmezők feltárását és az olajvállalatokkal való szerződéskötést intézheti. A jogszabályt a kormány már elfogadta, de a parlament egyelőre nem bólintott rá.

"Még nem vagyunk Svájc, de már van politikánk és ez egészséges" - mondta Steffan de Mistura, az ENSZ iraki missziójának vezetője a helyhatósági választások előtt. A surge sikerének egyik jele, hogy 2009. január 31-én brutálisabb támadások nélkül zajlottak le az iraki helyhatósági választások, amin sok nő is indult.