Federica Amici a Liverpooli Egyetem és a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatóival összefogva Geoffroy-pókmajmok, Apella-csuklyásmajmok és közönséges makákók viselkedését vizsgálta.
A kutatók a majmok számára észrevehetően banánt és mazsolát helyeztek el egy kartondobozban. Mivel a kísérleti állatok ismerték a rejtekhelyet, ki tudták nyitni a dobozt, majd elfogyasztani a táplálékot. Mindezek után egy rangidős majmot engedtek be a kifutóba.
A természetben egy csapat domináns vezetőjének általában először szabad a zsákmányból ennie - emlékeztetett Amici a Süddeutsche Zeitung internetes kiadásában. A kísérletben részt vevő állatok azonban nem árulták el az alfahímnek a rejtekhely hollétét, ehelyett a tápláléktól távol helyezkedtek el, hogy ne hívják fel rá a figyelmét. Csupán akkor próbálkoztak újra hozzáférni a csemegékhez, amikor a konkurens már eltávolodott a közelből - mutatták rá a kutatók a Proceedings of the Royal Society B című brit szaklapban.
A megfigyelt fajok közül a pókmajmok voltak a legügyesebbek, a táplálékot többnyire maguknak sikerült elfogyasztaniuk. A csuklyásmajmoknak ezzel szemben gyakrabban át kellett adniuk a gyümölcsöt a vezetőnek. Úgy tűnt, nem képesek hosszabb időn át "visszafogni" magukat, és elárulták a rejtekhely hollétét, amikor az alfaegyed még a közelben volt. A makákók vezérük jelenlétében alig merészkedtek a doboz közelébe, helyzeti előnyüket nemigen tudták kihasználni.
A viselkedési formák pontosan megfelelnek az egyes fajok csapatszerkezetének - magyarázza Amici. - Míg a közönséges makákók szigorú hierarchia szerint élnek, és a helytelen viselkedés azonnali megtorlást von maga után, a pók- és a csuklyásmajmok társadalma sokkal lazább: ők megengedhetik maguknak, hogy megpróbálják megtéveszteni a vezetőjüket.