A halak, kagylók és tengeri állatok fontos részét képezik az egészséges táplálkozásnak. Ezzel együtt az FDA, (az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerszövetség), az EU fogyasztóvédelmi hivatala, a Világegészségügyi Szervezet (WHO) és számos más csoport hivatalos közleményében is azt olvashatjuk, hogy szinte minden halféle tartalmaz némi higanyt, ezért a gyerekvállalás előtt álló nőket, a kismamákat, a szoptató anyákat és a 16 év alatti gyerekeket is óvatosságra intik a halfogyasztással kapcsolatban. Közleményük szerint bizonyos halfélék akár olyan mennyiségben tartalmazhatják a mérgező nehézfémet, ami veszélyezteti a magzat és a gyerekek idegrendszerének megfelelő fejlődését.
Ezt támasztja alá az a 2005-ös tanulmány is, melyet a Harvard Egyetem közegészségügyi tanszékének kutatói tettek közzé. Eszerint a főleg szardíniát, lazacot és makrélát rendszeresen fogyasztó terhes nők szervezetében jóval több higanyt találtak, mint azokéban, akik nem vagy alig fogyasztanak halat.
Zavarosban halászunk
A brit élelmezésügyi hatóság, az FSA rendszeresen közzéteszi kutatási eredményeit, 2002 és 2005 között különös figyelmet fordítottak a halakra. A honlapjukon található információk szerint a közel 100 darabos mintán végzett vizsgálat a halak, rákok és kagylók mindegyikében mutatott ki ólmot, higanyt és kadmiumot. A minták 68 százalékában találtak szervetlen arzént is, ami rákkeltő lehet. Az FSA szerint az arzénbevitel biztonságos felső határa legfeljebb az FDA által közölt akkori érték 5 százaléka lehetne.
Hasonló adatokat kaptak 2002-ben olasz kutatók is: a Földközi-tengerből halászott két gyakran fogyasztott tonhal fajtának 78, valamint 61 százaélékánál az EU által biztonságosnak ítélt felső határértéket meghaladó metilhigany-tartalmat mértek. Az egészségügyi kockázat meghatározásához megvizsgálták a lakosság körében elfogyasztott átlagos mennyiséget, amivel mindkét faj esetén a tolerálható értéket messze meghaladó beviteli értéket kaptak.
Honnan jön a higany?
A szennyező anyagok sokféle módon jutnak a vízbe: a gyárakból és a lakossági szennyvízből, a mezőgazdasági vegyszerekből és a levegőből is kerül a folyókba, tavakba és tengerekbe. A higany, ami jelenleg a legnagyobb veszélyt jelenti, metilhigannyá alakulva a táplálékkal jut a halak szervezetébe. A nagyobb és idősebb halak szervezetében, valamint a tápláléklánc tetején elhelyezkedő fajoknál, mint a cápa és a kardhal magasabb higanykoncentráció mutatható ki. A folyami és a kistestű fajták fogyasztása ezért biztonságosabbnak tűnik, legalábbis, ami a higanyt illeti.
A halak azonban nem csak a nehézfémet, de a szerves vegyi anyagokat is felveszik a vízből. Ezek a mérgek az iszapban ülepednek le, így az érintett területeken a fenéken élő fajták különösen sok szerves mérget tartalmazhatnak, ugyanis bőrükben, belső szerveikben és a zsírszöveteikben tárolják a vegyszereket.
A nehézfémeket a szervezet felhalmozza, kiürülésük pedig nagyon lassú folyamat. Testünk számára fontos például a réz, amely egyes enzimek és sok gerinctelen állat vérfestékének alkotója, ám ha nagy mennyiségben van jelen, az agy- és májszövetben megkötődve súlyos anyagcsere-betegséget, Wilson-kórt okozhat.
Igen jelentős a nehézfémek genetikai folyamatokra gyakorolt hatása is, némelyik az örökítő anyag másolását gátolja sejtosztódáskor, mások, mint az ólom, bontják is azt. A nehézfémek tehát alapvető életfunkciókat károsítanak, de a felsorolás még távolról sem ért véget: egyes krómvegyületek rákkeltőek, az ólom, kadmium és stroncium pedig a csontokat pusztítja.
Igény szerint festett lazac
Régebben a lazac minőségi, drága eledelnek számított. Ma már minden szupermarketben kapható, ás az ára akár a csirkemellénél is olcsóbb lehet. De hogyan lehetséges ez?
A nálunk is kapható lazacot a tengerben lekerített telepeken tenyésztik. A halak egy hosszú hálóban 250000 társukkal együtt növekszenek annyira összezsúfolva, hogy mozgásterüket tulajdonképpen csak a háló ringása jelenti. Mesterséges fényt kapnak a nap 24 órájában, hogy növekedésüket gyorsítsák, valamint megkapják az FDA által jóváhagyott növekedési hormon-injekciókat is, amitől akár tízszeres ütemben is képesek fejlődni és hízni.
Ezeket a lazacokat haltetemből készült táppal etetik. Az EWG, egy környezeti károsodásokat felügyelő szervezet szerint, ennek eredményeként a PCB nevű, évekkel ezelőtt betiltott rákkeltő vegyi anyag még mindig kimutatható a szervezetükben, méghozzá tízszer akkora mértékben, mint a vadvízi lazacban. A halfarmokon uralkodó körülmények kedvdeznek a betegségek kialakulásának, ezért a lazacokat a tápjukon és a beadott injekciókon kívül antibiotikumokkal is kezelik.
A vadon élő lazac élénk narancsos színét természetes táplálékából nyeri. A farmon nevelt példányok viszont a táplálékukba kevert canthaxantintól lesznek élénk színűek - ugyanezt a hatóanyagot önbarnító tabletta formájában is árulták már a gyógyszertárak. Enélkül a hálós lazac halványszürke színű lenne, ezért több nagy gyógyszer- és vegyianyag gyártó cég árul olyan készítményeket, amivel a lazacok elnyerhetik étvágygerjesztő színüket. Az egyik nagy gyártótól még színskála is rendelhető, amely 34-féle árnyalatot kínál, így előre eldönthetik a haltenyésztők, milyen színű lazacot szeretnének létrehozni. Az Európai Unió már 2003-ban rendelkezett a hálós lazacoknak adható canthaxanthin csökkentéséről, mivel az összegyűlik a retinán, és látáskárosodást okozhat.
Milyen halat együnk?
A halfogyasztásnak kétségkívül megvannak az előnyei, ám ügyesen kell egyensúlyozni az esetleges negatív hatásokat. Az, hogy alaszkai vadvízi lazacot veszünk bármelyik boltban, utópia. Fogadjuk el inkább a különböző élelmiszerbiztonsági szervezetek ajánlásait.
Mivel a hazai halfogyasztás legalább egyharmada importból származik, fontos figyelembe venni a külföldi javaslatokat is. Az ajánlott mennyiségek a higanytartalom veszélyéről elsősorban a gyermeket tervező és várandós nőknek, szoptató anyáknak és gyerekeknek szólnak, de bárki számára irányadóak lehetnek.
Az EU a nagy ragadozók, mint a kardhal, cápa, csuka és marlin húsából legfeljebb heti 10 dekát szabad fogyasztani. Az FDA szerint a veszélyeztetett csoport egyáltalán ne fogyasszon cápát, kardhalat, királyrákot, kecsegét, óriás tonhalat és pisztrángot. Országonként eltérőek a javaslatok: Magyarországnak, Szlovákiának és Luxemburgnak például egyáltalán nincsenek hivatalos irányelvei a halfogyasztást illetően, míg a franciák a terhes nőknek legfeljebb heti 60 gramm ragadozó hal fogyasztását tanácsolják.
A mértékkel biztonságosan fogyasztható halak között van a kis tonhal, a vadvízi lazac, a rák és a pollock - ezekből a nagytestű halaknál megadott mennyiség helyett javasolnak legfeljebb 20 dekányit hetente.
Mire figyeljünk halvásárlásnál?