Vágólapra másolva!
Különös ügyletekben vett részt a diósgyőri vasművet csődig vezető igazgató mellett az a titokzatos orosz üzletember, akit 10 millió dolláros, Magyarországon át vezető pénzmosás miatt fogtak el Skóciában május elején. Anatolij Kazacskov elvileg egy orosz kohászati szövetséget képviselt Diósgyőrben, de már a privatizáció napján olyan megállapodást írt alá, ami a magyar acélművek privatizációjában részt vevő másik tulajdonost erősítette meg. A részben Kazacskov segítségével helyzetbe hozott vezérigazgatót később a cégvezetés több szabálytalansága miatt bírálták.
Vágólapra másolva!

Cirill betűs aláírás bizonyítja egy 1991-es keltezésű szerződés végén, hogy Anatolij Abramovics Kazacskov moszkvai üzletember aktív és fontos szereplője volt a diósgyőri vasmű (DIMAG) privatizációjának az 1990-es évek elején. A férfi a vasművet részben megvásárló orosz kohászati szervezet, a Szojuzruda egyesülés képviselője volt, és a cégbírósági dokumentumok szerint fontos szerepe volt abban, hogy az acélmű ellenőrzését át tudta venni a DIMAG-ot 1993-ban csődig vezető új igazgató.

Anatolij Kazacskovot a skót hatóságok idén májusban vádolták meg bűncselekményből származó pénz tisztára mosásával. Az idén 64 éves férfi a skót ügyészség szerint 2004-ben egy magyar bankon keresztül 10 millió dollárt (mintegy 2,2 milliárd forintot) utalt Skóciába, amit ott éveken át tartó nyomozás után elkoboztak. A férfi hátteréről, üzleti ügyeiről és magyar kapcsolatairól a skót hatóságok semmit nem árultak el: a skót rendőrség ugyan az [origo]-nak nem tudta megerősíteni, hogy a férfi azonos a DIMAG-privatizációban részt vevő üzletemberrel, de nyilvánosságra hozott adatai (neve, úgynevezett apai neve, lakhelye) megegyeznek vele (erről itt olvashat részletesen).

Négy orosz

Az [origo] birtokába került cégbírósági dokumentumok szerint Kazacskovnak joga volt aláírni megállapodásokat és meghatalmazásokat a Szojuzruda egyesülés nevében, amely több forrás szerint is egy hatalmas szovjet kohászati szövetség volt 1993 előtt. A szövetség korábban is nyersanyag-szállítója volt a diósgyőri vasműnek, és 1991 decemberében az osztrák bejegyzésű Nuevometal GmbH-val közösen vásárolta meg a céget a magyar államtól.

A privatizáció után a DIMAG felügyelő-bizottságába négy orosz tisztviselő került be, ezek egyike volt Kazacskov. Társai ismert acélipari üzletemberek voltak. Egyikük, Golub Eduard Polikarpovics például, egy jegyzőkönyv szerint a kazahsztáni Karaganda-ugol ércelőkészítő igazgatója volt.

"Ez az ember ismeretlen"

A Kazacskov által képviselt Szojuzrudát 1991-ben a magyar kormány is komoly partnernek tekintette, Bod Péter Ákos, az Antall-kormány ipari és kereskedelmi miniszterének egy 1991-es levele szerint a Szojuzruda a szovjet ipari miniszterhelyettessel közösen tett ajánlatot Magyarországnak a DIMAG átvételére. A szervezetnek ez alapján voltak orosz kormányzati kapcsolatai, amit megerősít egy 1993-as cégkivonat is: eszerint az egyesülés a szovjet ipari minisztérium fennhatósága alatt működő, 1500 tagvállalatot tömörítő kohászati szövetség volt.

A moszkvai székhelyű Nemzetközi Kohászati Szövetség igazgató-helyettese, Ekaterina Ebert az [origo]-nak azt mondta, hogy a Szojuzruda 1973 óta létezett a Szovjetunióban az iparért és acélgyártásért felelős minisztérium felügyelete alatt. A szervezet a DIMAG-privatizáció bedőlésével, a cég fizetésképtelenné válásával közel egyidőben, 1993-ban szűnt meg eredeti formájában, ekkor Rudprom néven alakult új társasággá. Míg azonban a Szojuzruda neve ismert az orosz kohászati iparban, az igazgatóhelyettes szerint Anatolij Kazacskovról ugyanez nem mondható el. "A fémiparban ez az ember ismeretlen, és semmit nem tudunk a vállalkozásairól sem" - írta a Nemzetközi Kohászati Szövetség igazgatóhelyettese az [origo]-nak.

Az orosz támogatás

Bár a magyar kormány 1991 végén nagy reményekkel adta át a diósgyőri vasmű irányítását az orosz és osztrák cégeknek, többek között Kazacskovnak köszönhetően már a privatizáció napján eldőlt, hogy az oroszok nem játszanak majd aktív szerepet a DIMAG irányításában.

A miskolci cégbíróságon őrzött iratok szerint a Szojuzruda nevében Anatolij Kazacskov és egyik társa, Jurij Barisev már a privatizációs szerződés aláírásának napján aláírt egy megállapodást a Nuevometal GmbH-val arról, hogy az oroszok rövid távon feladják ellenőrzésüket a részben általuk megvásárolt DIMAG felett. A megállapodás kimondja, hogy az oroszok minden részvényesi jogukat, a cég irányítását befolyásoló szavazatukat átadják a Nuevometalnak.

A Nuevometal, egy 1993-as céginformációs adatlap szerint mindössze egy alkalmazottat foglalkoztatott, saját ingatlanja nem volt, és 500 ezer schillinges tőkével rendelkezett. Egy minisztériumi kérésre kiállított céginformációs adatlap szerint a Nuevometal kizálagos tulajdonosai Klicsu András és Rózsa Imre voltak, akik a privatizáció után a DIMAG-ban is vezérigazgatói és kereskedelmi igazgatói címet szereztek (a Nuevometal hátteréről lásd keretes anyagunkat). A Kazacskov és Klicsu által kötött megállapodással tehát a vasmű vezérigazgatója, Klicsu András jelendős tulajdonosi jogokhoz is jutott, ügyvezetői tisztsége mellett.

Szabálytalanságok minden területen

Bár a cég közgyűlésében 1992-ben az állam volt többségben, Klicsu a Nuevometal és a Szojuzruda részvényeivel a kezében megvétózhatott minden, több mint 25 százalékos támogatottságot igénylő, fontosabb döntést. Bár a felügyelő-bizottság szerint Klicsu nem lehetett volna egyszerre tulajdonos és ügyvezető, a részvények átadásáról szóló megállapodással gyakorlatilag ilyen helyzet jött létre, és így a cég közgyűlésein Klicsu saját szavazataival saját eltávolítását is megvétózhatta.

A DIMAG 1992-es közgyűlési jegyzőkönyvei szerint a vezérigazgató valóságos háborút vívott a DIMAG többségi tulajdonát visszaszerző Állami Vagyonügynökséggel (ÁVÜ). A jegyzőkönyvek szerint az ÁVÜ és Klicsu ellentéte miatt nem volt képes a DIMAG vezetőket választani, elmaradtak fontos közgyűlések, amelyek a csőd szélén táncoló cég megmentéséről dönthettek volna.

Klicsu András a DIMAG felügyelő-bizottságának jelentése szerint a Szojuzruda megtévesztésével szerezte meg a DIMAG feletti irányítást, a céget pedig arra használta a jelentés szerint, hogy a DIMAG költségén saját cégének, a Nuevometalnak biztosítson nyereséget. A Klicsu által vezetett DIMAG gazdálkodásában később az APEH is hiányosságokat állapított meg, az adóhatóság jelentése szerint a cégnél "a szabálytalanságok szinte minden területet érintettek".

Az [origo] szerette volna az ügyben megszólaltatni Anatolij Kazacskovot és Klicsu Andrást is, a DIMAG-nál velük dolgozó kollégáik azonban előbbire, állításuk szerint nem emlékeztek jól, utóbbival pedig másfél évtizede megszakították a kapcsolatot, így egyelőre nem tudtuk elérni őket.