Magyarországon át mozgatta gyanús pénzeit egy titokzatos orosz üzletember

Egy orosz üzletember Magyarországon át mozgatott 10 millió dollárját foglalták le a skót hatóságok egy hete pénzmosás gyanúja miatt. Bár a skót rendőrség semmit nem árul el a pénzmosással gyanúsított Anatolij Kazacskovról, egy azonos nevű ember az 1990-es évek legelején tevékenyen részt vehetett a magyar vaskohászat privatizációjában. Azt a skótok nem árulják el, miből származott és hogyan került Magyarországra a gyanús pénz, amikor pedig a férfi cégének moszkvai számán érdeklődtünk Kazacskov iránt, lecsapták a telefont.

Magyarországon át vezetnek annak a tízmillió dolláros orosz pénzmosás gyanús ügynek a szálai, amelyet több éves nyomozás után lepleztek le a skót hatóságok májusban. Az ügy főszereplője egy orosz üzletember, aki a skót hatóságok szerint többek között egy magyarországi bank számláin át próbálhatta tisztára mosni pénzét, amelynek eredetéről a skót hatóságok szűkszavú közleményén kívül szinte semmit nem tudni.

A skót ügyészség május 5-én jelentette be, hogy elkobozta Anatolij Kazacskov moszkvai üzletember 10 millió dollárját, amit még 2004-ben utalt egy magyar számláról a Royal Bank of Scotland (RBS) skót pénzintézetbe. A pénz lefoglalását az a brit törvény tette lehetővé, amelynek segítségével a hatóságok polgári eljárásban is rátehetik a kezüket a gyanújuk szerint bűncselekményekből származó bevételekre, méghozzá úgy, hogy büntetőeljárást sem kell indítaniuk. A törvény 2002-es bevezetése óta ez volt a legnagyobb összeg, amit a hatóságok elkoboztak, az elmúlt nyolc évben együttesen koboztak el annyi pénzt, mint most egyetlen alkalommal - írta a Guardian című brit napilap.

A skót ügyészség [origo]-nak is megküldött közleménye szerint a pénz lefoglalására azért volt lehetőség, mert bebizonyosodott, hogy a magyar bankszámláról utaló orosz üzletember törvénytelenül szerzett pénzt akart tisztára mosni. A szervezett bűnözés és drogkereskedelem ellen küzdő skót ügynökség (SCDEA) a közlemény szerint Oroszország és több más ország hatóságaival együttműködve három éven át nyomozott, hogy felderítse a pénz eredetét, és a nyomozás során hamis dokumentumokat és lopott személyi okmányokat találtak, bár az nem derül ki a közleményből, hogy ezeknek pontosan mi köze az ügyhöz. A nyomozás végére a skótok az orosz nyomozók segítségével kiderítették, hogy a pénz eredetileg egy olyan orosz bankból származott, amely már 2004-ben csődbe ment, miután azzal vádolták, hogy pénzmosást végez.

Csak egy név

Azt a skót rendőrség nem árulta el, hogy a nyomozás alapján pontosan milyen tevékenységből származhatott a pénz: Joanne Stewart, a skót rendőrség kommunikációs munkatársa az [origo]-nak azt mondta, hogy az orosz üzletember nevén és életkorán kívül semmilyen további információt nem kívánnak elárulni arról, milyen ügylet, milyen cégek állnak a milliók mögött, és ennek mi köze van Magyarországhoz, illetve a meg nem nevezett magyar bankhoz. Közleményük csupán arra tér ki, hogy az elkobzott hatalmas összeget skót ifjúsági szervezetek és közösségi programok támogatására fogják felhasználni.

A pénz gazdájának, Anatolij Kazacskovnak a neve nem teljesen ismeretlen Magyarországon. 1992-ben, a diósgyőri acélmű privatizációjánál egy azonos nevű moszkvai férfi lett a gyár orosz vevőjének egyik képviselője. Az Opten cégadatbázis szerint egy bizonyos Anatolij Abramovics Kazacskov 1992 januárjától három másik orosz férfival együtt felügyelőbizottsági tag lett a Diósgyőri Metallurgiai és Alakitástechnológiai Gyárak Rt-ben (DIMAG), miután az acélművet egy orosz és egy osztrák cég által alkotott konzorcium, a Nuevometall-Szojuzruda megvette a magyar államtól.

A skót rendőrség az [origo] kérdésére megerősítette, hogy a pénzmosási ügyben vagyonelkobzással sújtott üzletember harmadik neve (úgynevezett apai neve) is Abramovics. A skót rendőrség korábban közleményben tette egyértelművé, hogy az általuk lefolytatott ügyben egy moszkvai férfi volt a főszereplő, és az Opten szerint a diósgyőrben felbukkanó üzletember is egy moszkvai lakcímre volt bejelentve. A skót rendőrség ugyanakkor hozzátette, ők nem szeretnének állást foglalni arról, hogy a két moszkvai férfi valóban azonos-e.

Nincs nyoma

A diósgyőri privatizációnál felbukkant Anatolij Kazacskov titokzatos ember: nevére az internetes keresőkben angol és orosz formában is csak a skót pénzmosási ügyről szóló hírek kerülnek elő, mintha azelőtt nem is létezett volna. Életéről a Guardian mindössze annyit írt, hogy már 2005-ben jelentek meg tudósítások gyanús ügyletei miatt indult vizsgálatokról, amelyekben Magyarországon, Lettországon, az Egyesült Államokon és Nagy-Britannián átfolyatott gyanús pénzek után nyomoztak. Ezeknek a tudósításoknak azonban sem a Guardian, sem a BBC, sem a mostani esetről szintén beszámoló orosz Kommerszant archívumában nincs nyoma.

Arról, hogy mivel foglalkozott, mivel üzletelt, honnan származott Kazacskov vagyona, szintén keveset tudni. A Guardian szerint a pénze után szimatoló hatóságoknak korábban azt állította, hogy Iránban akart vagyonából olajfinomítót építeni, ezt a verziót azonban a lap szerint a skót és orosz nyomozás cáfolta.

Lecsapták a telefont

A DIMAG-ban 1992-ben felbukkant üzletember a vasércbányászattal foglalkozó Szojuzruda cég képviselőjeként került be a diósgyőri vasműbe, és kohászatból, fémipari vállalkozásokból gazdagodhatott meg. Slosár Gábor, aki 1992-ben a diósgyőri privatizációt lebonyolító Állami Vagyonügynökség vezetője volt, az [origo]-nak azt mondta, hogy a privatizációs szerződés írta elő az orosz cég embereinek a felügyelőbizottsági helyeket, vagyis - bár ő személyesen nem emlékszik rá - a cégadatbázisban szereplő Kazacskov minden bizonnyal ennek a cégnek az embere volt.

A Szujuzruda vasércszállítóként vásárolta be magát az acélműbe, a cég ugyanis ércbányászattal foglalkozott, és a nyersanyagot szállította diósgyőrbe az acél termeléshez - mondta az [origo]-nak Rózsa Imre, aki 1992-ben a DIMAG kereskedelmi igazgatója volt. Rózsa azt mondta, személyesen nem emlékszik Kazacskovra, de állította, hogy az orosz cég megbízható szakemberekből állt, akikkel nem volt kockázatos megállapodni. Hogy pontosan kik voltak benne, azt ő sem tudta, mert szerinte az oroszokkal Klicsu András, a DIMAG akkori vezérigazgatója tartotta a kapcsolatot, őt viszont már Rózsa sem látta több mint 10 éve.

A Szojuzruda résztulajdonába kerülő DIMAG egy év alatt fizetésképtelenné vált, 1993-ra leállt a termelés, de Rózsa szerint ez a változó gazdasági helyzet miatt történt. A Diósgyőrből kivonuló cég viszont később is tovább működött, bár moszkvai bírósági honlapok szerint lehettek nehézségei, mert még 2006-ban is folytak ellene perek tartozásai miatt. A cégnek nincs honlapja, és amikor az orosz tudakozó oldalakon a céghez megadott telefonszámon Kazacskov után érdeklődtünk, már mondat közben lecsapták a telefont. Az [origo] megkereste az üzletember után kutatva a moszkvai székhelyű Nemzetközi Kohászati Szövetséget is, ahol későbbre ígértek választ kérdéseinkre.