Csökken a magyar munkanélküliség
Május-júliusban 11,0 százalékos munkanélküliségi rátát mért a Központi Statisztikai Hivatal, ami 0,1 százalékponttal alacsonyabb, mint az egy hónappal korábbi adat, ám 1,3 százalékponttal magasabb, mint tavaly ilyenkor. A 15-74 év közöttiek körében hivatalosan 3,78 millióan dolgoznak és 467 ezren vannak munka nélkül, áll a KSH pénteki jelentésében.
Nehéz mit kezdeni egy ilyen statisztikával. Lehet-e bármilyen jelentősége annak a ténynek, hogy most augusztusban egy tized százalékkal jobb a helyzet, mint az előző hónapban? Szinte biztosan kijelenthető, hogy nem, mivel egyáltalán nem biztos, hogy ez tényleg így is van. Attól eltekintve, hogy egy ilyen kicsi érték a statisztikai hibahatárokon messze belül van, olyan sok hatás alakítja rövidtávon ezt a mutatót (például a szezonalitás), hogy nehéz lenne bármilyen mélyenszántó következtetést levonni.
Ráadásul, ismerve a magyar foglalkoztatási helyzet nem kevés fonákságát (gondolok itt például a fekete és szürke foglalkoztatás körüli mizériákra), már eleve kérdéses, hogy egy magyarországi munkanélküliségi mutató vajon mennyire tekinthető relevánsnak. Valószínűleg inkább a mutató nagyobb időszakot átfogó változásait érdemes vizsgálni. Így a tavalyi értékkel való összehasonlítás már valamivel jobban értékelhető - és sajnos nem igazán pozitív gondolatokat kelt-, de a valós értékeléshez még jobb lenne folyamatában látni az egy év alatt bekövetkezett változásokat, a ráta alakulását. Egy ilyen diagram segítségével megalapozottabb következtetéseket vonhatnánk le, mi laikusok is.