A rémhírek jövőjéről szól az emberöléssel vádolt földrengéskutatók pere

Példátlannak számít az Olaszországban kezdődött bírósági per, amelyben hat kutatót és egy állami hivatalnokot gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolnak a 2009-es nagy olasz földrengéssel kapcsolatban. A per lényege, hogy a vád szerint nem elég precízen figyelmeztették az embereket a veszélyre. Földrengéseket előre jelezni azonban nem lehet, a rémhírek gyorsan terjednek, a cáfolatokra pedig sokszor nincs idő és energia.

Egy régi kínai legenda szerint Hi és Ho csillagászokat a császár lefejeztette, mert nem jelezték előre az i. e. 2137-es napfogyatkozást, és a hirtelen elsötétülő nap nagy rémületet okozott. Pedig a munka helyett részegeskedő két ókori csillagásznak egyszerű dolga lett volna abból a szempontból, hogy a napfogyatkozások pontosan kiszámítható természeti jelenségek. Teljesen más a helyzet a földrengésekkel, amelyek előrejelzésére még ma sem létezik használható módszer. Ezért meglepő, hogy bíróság elé állítanak hat olasz kutatót és egy kormánytisztviselőt a 2009-es olasz földrengés miatt. A per kedden kezdődött, a vád gondatlanságból elkövetett emberölés.

Sok száz előrengés után jött a nagy földmozgás

L'Aquila városát 2009. április 6-ára virradó éjjel döntötte romba egy nagy, a Richter-skála szerint 6,3-es földrengés. A 308 halott között 20 gyerek is volt. Több mint 1500-an sérültek meg, és 65 ezren váltak hajléktalanná. A vádirat szerint az áldozatok nagy száma részben annak köszönhető, hogy a tudósok és a hatóságok nem hívták fel kellőképpen a figyelmet egy nagy földrengés veszélyeire, sőt a felőlük érkező információk inkább megnyugtatóak voltak, és sokan ezért döntöttek úgy, hogy nem a házukon kívül töltik a végzetes éjszakát.

A nagy rengést sok száz kisebb földmozgás előzte meg. Az előrengések miatt már hónapok óta feszült volt a lakosság. Aztán röviddel a nagy rengés előtt, április 5-én késő este egy közepes földmozgás (3,9-es) következett, de ekkor már sokan a hatóságok tájékoztatására hagyatkoztak, miszerint nincs komoly veszély. A lakosság körében elterjedt az állítólag a kutatóktól eredő információ is, miszerint minden egyes kisebb földrengés csökkenti egy nagy rengés esélyét, mert fokozatosan, kisebb adagokban oldja ki a földkéregben felgyülemlett energiát. Ezekre alapozta döntését Vincenzo Vittorini 48 éves sebész is, aki megvitatta a helyzetet feleségével, és úgy döntöttek, hogy kilencéves kislányukkal együtt a házban maradnak. Vittorinit másnap kihúzták a romok közül, de akkor a felesége és a kislánya már halott volt.

Hogyan születhettek meg a lakosság megnyugtatását célzó tájékoztatások? Mennyire hibásak ebben a megvádolt kutatók, akik között Olaszország vezető geofizikusait találjuk? Ennek megállapítása a tárgyalás fő feladata, és ezt elemzi a Nature legutóbbi számának részletes összeállítása is.

Nem az előrejelzést hiányolják az ügyészek

Földrengéseket mai tudásunkkal lehetetlen előre jelezni - csak annyit lehet mondani, hogy melyek a veszélyes területek, ahol bármikor bekövetkezhetnek kisebb-nagyobb földmozgások. Ezt hangsúlyozza az a több mint ötezer kutató - köztük magyar szakemberek is -, akik nyílt levélben fordultak Giorgio Napolitano olasz államfőhöz, az Amerikai Geofizikai Unió pedig közleményt is kibocsátott a vádlottak védelmében. A Science magazint kiadó szervezet (AAAS) szerint "méltánytalan és naiv" dolog a helyi ügyészek részéről, hogy földrengésriasztás elmulasztásával vádoljanak embereket.

Az olasz ügyészek szerint azonban a vádnak semmi köze a földrengések pontos előrejelzéséhez. "Nem vagyok őrült. Tudom, hogy nem tudják előre jelezni a földrengéseket" - mondta Fabio Picuti ügyész a Nature-nek. A vád alapja az, hogy a kutatók nem értékelték megfelelően a helyzetet, nem hívták fel nyomatékosan a figyelmet a veszélyekre, nem figyelmeztettek a népsűrűségre és a városközpontban lévő régi házak törékenységére. A vádirat szerint az a kormányzati bizottság, amely egy héttel a nagy rengés előtt L'Aquila városában ülésezett (a szokásos római helyszín helyett), és amelynek a vádlottak is tagjai voltak, "kezdetleges, pontatlan és ellentmondásos" információkat nyújtott az embereknek. Picuti szerint a bizottság célja inkább az előrengések miatt ideges lakosság megnyugtatása volt, ahelyett, hogy pontos tanácsokat adtak volna egy nagy földrengésre való felkészüléshez.

Hibás információ a sajtótájékoztatón

Nagyon furcsán alakult a bizottsági ülés eredményeinek közlése is, amely egy sajtótájékoztatón történt. A bizottságban Enzo Boschi, az olasz geofizikai és vulkanológiai intézet korábbi elnöke elmondta, hogy bár nem nagy a valószínűsége, de nem zárható ki egy nagy rengés (ezt a hivatalos jegyzőkönyv is rögzíti). A sajtótájékoztatón azonban - amelyet a most szintén megvádolt kormányzati hivatalnok, Bernardo de Bernardinis, a polgári védelem akkori igazgatóhelyettese vezetett - ez már elsikkadt. Ehelyett Bernardini azt mondta, hogy a földrengéshelyzet nem veszélyes, épp ellenkezőleg, mert a kisebb rengések csökkentik egy nagy rengés esélyét (a már említett fokozatos feszültségkioldás miatt, aminek nincs tudományos alapja). Ez aztán rohamosan terjedt a lakosság körében. "Szinte hallani lehetett a megkönnyebbült sóhajt a város felett" - mondja Simona Giannangeli ügyvéd, aki a gyermekáldozatok egy részének családjait képviseli. Szerinte "szinte fohászként ismételgették: több előrengés, kisebb veszély".

"Gyakran nagyon leegyszerűsítve úgy jelenítik meg a kérdést, hogy azzal vádolják az olasz geofizikusokat, hogy nem jelezték előre a földrengést. Én is így gondoltam, amikor magam is csatlakoztam az interneten körözött, a cikkben is hivatkozott tiltakozó felhíváshoz. Nem erről van azonban szó, és ezt akkor értettem meg, amikor a nyár folyamán hozzánk érkezett olasz vendégkutató megvilágította számomra az ügy hátterét" - mondja dr. Tóth László, az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetének szeizmológusa.

"Röviden nem az a vád, hogy nem jelezték előre a rengést, hanem fordítva: határozottan azt jelezték előre - legalábbis a kommunikációjukban -, hogy nem lesz nagy földrengés! Ez egészen más megvilágításba helyezi a kérdést. A bíróság feladata tehát annak a megvizsgálása, hogy megfelelő körültekintéssel, szakszerűen, felelősségteljesen jártak-e el a kutatók és a hivatalnokok. Ez pedig méltányolható. A pletykák szerint az a kormányzati bizottság, amely egy héttel a nagy rengés előtt L'Aquila városában ülésezett, igen rövid ülést tartott, amelynek során a legtöbb időt a munkaebédre fordítottak, aztán mindenki sietett vissza Rómába! Tapasztalatból tudom ugyanakkor, hogy kritikus helyzetben nagyon nehéz tökéletesen szakszerűnek maradni. Egy-egy kisebb-nagyobb hazai földrengés után nálunk is többször terjednek rémhírek várható nagy földrengésekről. A századik telefonálónak már mi is gyakran röviden és leegyszerűsítve - és inkább megnyugtatóan - válaszolunk."

Az emberek hiteles és világos információkat akarnak

Bár a per eredményére valószínűleg hónapokat - ha nem éveket - kell majd várni, meghatározó lehet a jövőbeli kockázatbecslési helyzetekben, legyen szó bármilyen potenciális természeti katasztrófáról, beleértve a tornádókat, hurrikánokat, áradásokat is - írja a Nature. A kutatók felelőssége óriási, de legalább ilyen fontos az is, hogy eredményeiket, előrejelzéseiket pontosan közvetítsék a nagyközönségnek. Thomas Jordan, a dél-kaliforniai földrengéskutató központ igazgatója (University of Southern California, Los Angeles), a nemzetközi földrengés-előrejelző bizottság elnöke szerint az olasz kutatók nem érdemlik meg, hogy bíróság elé állítsák őket, ugyanakkor a per vízválasztó lesz: a földrengéskutatók világszerte át fogják gondolni, milyen kifejezéseket alkalmazzanak kockázatbecsléskor, és hogyan tartsák kézben előrejelzéseik eredményeit. Jordan szerint "az emberek hiteles és világos információkat akarnak, és nekünk határozottan el kell mondanunk, amit tudunk".

"Hadd vonatkoztassak el a konkrét esettől, hiszen a földrengések előrejelezhetősége - ahogy ezt a vád képviselője is elmondja - tudományosan nem megoldott probléma. Amit ma a tudomány képes elmondani, az a földrengések gyakorisága, az erősebb földrengések bekövetkeztének valószínűsége egy adott helyen. Ennek megfelelően például L'Aquiláról is lehetett, lehet tudni, hogy az Appennini-félsziget közepén végighúzódó kiemelten földrengésveszélyes zóna tengelyében fekszik" - mondja Timár Gábor, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének vezetője.

"A per ténye, a körülötte kialakuló társadalmi vita azonban nagyon fontos, a geofizikán jócskán túlmutató, abszolút jogos igényeket fogalmaz meg. A tudományos kérdésekben kevéssé jártas polgárok is igénylik azt, hogy mindazt, amit a tudósok tudnak és amelyek adott esetben sokak életére kihatnak, ismerhessék meg olyan nyelvezetben, amelyet meg is tudnak érteni. Nekünk, tudósoknak, fel kell vállalnunk ezt a feladatot, még ha nem is mindig egyszerű. A személyes tapasztalatom ezzel kapcsolatban egyébként pozitív: az érthető nyelvre 'lefordított' információra akkor is kíváncsi a közönség, ha az összetettebb gondolkodást igényel" - mondja Timár.

A földrengések pontos előrejelzéséig - ha lesz ilyen egyáltalán - pedig marad a józan paraszti ész és a sok évszázados tapasztalat. A késő esti közepes rengés után minden öregember kiment L'Aquila utcáira, és ott töltötte az éjszakát.

"Nagyon érdekes kérdés - és a geofizikához nem sok köze van, annál inkább a tömeglélektanhoz és a kommunikációelmélethez -, hogy egy városban, ahol nyilvánvalóan a kollektív tudás része volt, hogy kisebb földrengések után is pár órát a szabadban kell tölteni, mert esélyes a nagyobb rengés bekövetkezése, miért reagálhattak a helyiek a szokásostól eltérően, különösen, ha a geofizikusok nem zárták ki a nagy rengés lehetőségét. A tudomány és az állami adminisztráció, adott esetben a média működésének, az emberek 'reményeinek' az eredője egyfajta hamis - és az évszázados tapasztalatokat a legrosszabbkor felülíró - biztonságérzetet keltett. Ennek kapcsán a büntetőjogi lépések szerintem célt tévesztenek, de a fenti tanulságokat mindenkinek le kell vonnia, így nekünk, tudósoknak is" - mondja Timár.