Törpe sámán támadt az Afrikában forgató magyarokra

Vágólapra másolva!
Hazajött az On The Spot kétfős stábja a több mint két hónapos afrikai kaland után, ahol egyszerre forgatták a Spektrumon futó műsor harmadik évadát és a közmédia megrendelésére az On The Spot: Törzsek című sorozatot. Olyan közösségekhez költöztek be, ahol sem áram, sem vezetékes víz, sem iskola, de néha még rendes út sincs, legfeljebb ösvény. Az első rész február 22-én, szerda este kerül adásba, korhatárral, mert a történetek egy része nem gyerekeknek való.
Vágólapra másolva!

Az On The Spot magyarjai jártak Bissauban, a szudáni-kenyai határnál, az Omo völgyében, most épp Ázsiában forgatnak. A törzsi szériában egy adás nem egy téma, hanem egy helyszín köré épül. "Természeti népekhez költöztünk be, eldugott közösségekhez, azzal a céllal, hogy minél közelebb kerüljünk hozzájuk. Nem a törzsi romantikát kerestük, hanem azt, hogy milyen irányban változnak a törzsi közösségek, és hogyan gondolkodnak az emberek. Fotóalbumokból mindenki ismeri őket, de hogy mik a problémáik, vagy mi jár a fejükben, arról szinte semmit sem tudunk, a nyugati emberek többsége pont úgy nézegeti őket a természetfilmekben, mint a párducokat, mint az egzotikus állatokat" - mondja Cseke.

on the spot

Karaktereket, embereket ígérnek, mint az eddig filmjeikben, annak ellenére, hogy sokszor két tolmácson keresztül kellett kommunikálni. "Etiópiában 83 nyelvet beszélnek, és van vagy kétszáz dialektus. A törzsekből többnyire senki nem beszél angolul, ezért általában volt egy tolmácsunk, aki angolról az államnyelvre fordított, és még egy, aki a hivatalos nyelvről a törzs nyelvére" - főzi hozzá S. Takács. Az erbore törzsnél, Etiópiában végül nagy meglepetésükre találtak egy diplomás fiút, aki tudott angolul, és mellőzhették a tolmácsot.

Általában két hétre költöztek be a törzsekhez, ott vagy kaptak egy kunyhót (amelyben szúnyoghálót feszítettek ki, hogy megússzák a maláriát), vagy sátrat vertek. A helyiekkel ettek, dolgoztak, vadásztak. Bissau-Guinea egyik eldugott szigetén egy gatyamadzaggal összekötözött, ócska muskétával indult el velük az erdőbe a törzs vadásza, célzott, villámgyorsan lőtt, és már meg is volt a vacsora: egy majom esett le a fáról ötven méterre onnan - úgy, hogy a filmeseknek idejük sem volt reagálni. Ételt nem nagyon szabad visszautasítani, sértésnek számít, de ha helyi vízzel mostak meg valamit, akkor előfordult, hogy Eszter és András visszakozott, mert - fertőzés esetén - három napot kellett volna utazniuk a legközelebbi kórházhoz.

on the spot

"A tengerhez közel élő bijagó törzsnél kagylót szednek, és azt eszik rizzsel, az Omo völgyében a cirokkása és a kukorica a fő táplálék, illetve szarvasmarha-tenyésztésből él a törzs, de úgy, hogy soha nem ölik meg az állatot, nagy becsben tartják" - meséli S. Takács. Két misszionáriussal találkoztak az egyik legharciasabb afrikai törzsnél, a szuriknál, ahol a lehető legjobb szándéktól vezérelve az amerikai keresztények megépítették az első malmot a környéken, de mivel utána már nem őrlőkővel kellett - igen időigényesen - megdolgozni a gabonát, gyorsabb lett az alkohol előállítása is, és a törzsben egyre nagyobb probléma az alkoholizmus.

"Miközben az adott fejlődő ország kormánya jól felfogott gazdasági érdekeinek megfelelően követeli a törzsi területek fejlesztését, ha ezt nem okosan és megfontoltan csinálják, nem segítenek, csak felborítanak egy évszázadok óta működő rendszert, és szépen lassan eltüntetik ezeket az ősi közösségeket" - mondja Cseke. "Ez óriási probléma azokon a területeken, ahol a törzsek jól érzik magukat, és ők maguk nem akarnak változást, ugyanakkor sok helyen éppen a törzs mondja azt, hogy köszöni, nem kér a saját tradícióiból, inkább ugyanúgy akar élni, mint mi. Szeretne vizet, iskolát, áramot és telefont" - teszi hozzá S. Takács.

on the spot

A szuri törzs még nem tart itt. Húst nemigen esznek, a helyiek a szarvasmarhákkal együtt élnek. Az On The Spot egyik jelenetében látni, hogy ha közeleg a nemzeti sportnak is tartott rúdharc, ahol a férfiak meztelenül vívnak meg egymással, egy nyíllal belelőnek két méterről egy tehén nyaki ütőerébe, körülbelül fél liter vért kifolyatnak egy szárított tökbe, hogy megigyák, mert attól erősebbek lesznek. Aztán ráteszik a mutatóujjukat a tehén nyakára, a vérzés eláll, és a marha fél perc múlva legelészik tovább, mintha mi sem történt volna. Az állat bizonyos esetekben fontosabb, mint a feleség: amikor a misszionáriusok megépítették a klinikát, a szurik előbb vitték be a marhát, és csak jóval később a beteg asszonyt. Egy helyi férfi furcsállta, hogy ezen valaki megdöbben, mert "az állattól kapják az életet, a tejet és a vért".

Bissau-Guinea mellett közel száz sziget van, ezek egyikén is eltöltött két hetet a magyar filmes páros. "A szigetek alig negyedén lakik valaki, többek között ezt használták ki a drogkereskedők, akik ide hozzák a kábítószert Latin-Amerikából, hogy aztán terítsék Európába" - magyarázza S. Takács. A bijagók fogadták be őket, egy olyan szigeten, ahol nemhogy aszfaltozott út nem épült ki, de szélesebb földút sem akadt, csak ösvény, amely gyalogosan vagy teherhordó állattal járható.

on the spot

"A kontinensről heti egyszer jár a szigetekre rendes hajó, ott toporogtunk a parton, de mire megérkeztek a tolmácsok, pont lekéstük. Utána hosszas alkudozás következett egy halásszal, hogy vigyen el minket a bárkájával" - meséli Cseke. "Bárka? Csak a halász nevezte annak... Hét-nyolc órát hajóztunk egy lélekvesztővel a nyílt tengeren, ránk is esteledett, ami sokat segített, mert már nem láttuk sem a toldozott-foltozott csónakot, sem azt, hogy hol vagyunk, csak a csillagos eget" - emlékezik S. Takács.

Most is stáb nélkül utaztak, hogy minél közelebb kerüljenek a szereplőikhez, de egy ilyen kis csapat még inkább ki van szolgáltatva a helyieknek, a tolmácstól a helyi védelemig, különösen, ha épp törzsi háborús területre vezet az útjuk. A kisgyerekeknek tollakat, füzeteket, iskolában hasznosítható holmikat vittek ajándékba, a felnőtteknek gyöngyöt, zsilettpengét (sok helyen kopaszra borotválják magukat a hajadon nők, például az erbore törzsnél, ahol még mindig tartja magát a női körülmetélés tradíciója, és minden fizikai munkát a nők végeznek), de akadtak rámenősebb törzstagok is. Voltak, akik állandóan gyógyszert kértek tőlük. A tolmácsuk figyelmeztette őket, hogy ha adnak, és bármi baja lesz annak, aki bevette, függetlenül a gyógyszertől, biztosan a fehér ember és a pirulája lesz a hibás, a következmények pedig kontrollálhatatlanok.

on the spot

Egy szülést is felvettek az erbore törzsnél (ezt szerda este láthatják a műsor nézői), a kisbabát a tiszteletükre Eszternek nevezték el. "Napokig jártunk vissza a baba családjához, beszélgettünk, elkísértük az apukát dolgozni a földjére, részt vettünk az esti ünnepségeken. Megtudtuk, hogy négy gyerekük halt már meg, mielőtt elérte a hároméves kort. Sajnos ez nem egyedi eset, és hiába van egy kis klinika a legközelebbi városban, sokszor ott sem tudnak segíteni. Sokkal jobban bíznak a bábában, mint az orvosban, és nem véletlenül: az orvos, miután megvizsgálta az asszonyt, ikreket jósolt, és a szülést két héttel későbbre várta. A bába viszont azt állította, hogy egészen biztosan egy baba születik, körülbelül három nap múlva. Így is lett" - meséli Cseke.

A beilleszkedés nem ment mindig egy-két nap alatt: volt olyan, hogy a vének levágták egy tyúk fejét, és mivel az fej nélkül körbe szaladgált (és nem egy irányba), a törzsi vezetők úgy döntöttek, hogy ez annak a jele, hogy jó szerencsét hoznak a jövevények, így maradhatnak. A szigeten, a bijagó törzsnél legalább egy órán át vitáztak a helyiek a vendégekről - ebből egy kukkot sem nem értettek a magyarok -, végül közölték a törzs vezetői, hogy befogadják őket. Különös szokásokból sokat láttak: a szuriknál esküvő esetén a kedves rokonok meztelenre vetkőztetik a párt, és összeverik a feleket, ez is a ceremónia része, akárcsak az, hogy festékes vizet köpködnek a pucér menyasszonyra, vőlegényre. Nem bántani vagy megalázni akarják őket, csak ezzel a tradícióval készítik fel az ifjú párt a rájuk váró nehéz életre.

Az aratás után össznépi rúdharc is van, ilyenkor több ezren hadakoznak botokkal. "Néhányan rendre meghalnak, nem is nagyon engedik oda a külföldieket. Szörnyű sebeket látni a férfiak fején" - emlékszik vissza András, aki maga is kipróbálta a szuri nemzeti sportot, nem sok sikerrel. "Azért próbálunk ki viszonylag sok mindent a törzseknél, hogy összekovácsolódjunk, nevessünk egymáson, befogadjanak, és megismerhessük a gondolkodásukat. Elvégre néhány évezreddel ezelőtt a mi őseink se élhettek nagyon másképp, és talán ez az egyik utolsó pillanat, amikor ezeket az eltűnőben lévő kultúrákat megismerhetjük."

Veszélyes helyzetbe is kerültek párszor: volt olyan eset, hogy zöld mérges kígyó pottyant le egy fáról, három méterre tőlük, interjúkészítés közben, ugrottak is a helyiek, de az állat bemenekült egy házikó alá. Az egyik törzsnél egy 140 centiméteres, apró sámán adta a védelmet azoknak, akik igényelték - komoly állami tisztviselő is megtett több száz kilométert, hogy "kés, lőfegyver és balta elleni védelmet" kérjen tőle a drogbárók uralta országban. A faluban az a hír járta, hogy a sámán ki is próbálja, sikerült-e a szertartás, ezért mindig van nála egy kés, és megpróbálja megszúrni a védelem alá helyezett klienseket. A magyar filmesek nem kértek védelmet, csak azt, hogy felvehessék a ceremóniát. A bijagókról készült filmben látni, ahogy a sámán levág egy kakast, alkoholt áldozva imádkozik a fához (a bijagók vallása az animizmus), majd egy szablyával rátámad Eszterre, hogy kipróbálja, működik-e a védelem: a többieknek kellett lefogni az apró sámánt.

Hogy mi az, amit senki ne hagyjon otthon egy két hónapos afrikai kaland során, ahol se folyó víz, se áram, ellenben rengeteg a rovar, kígyó, majom? Nedves törlőkendő, több száz liter ivóvíz, széntabletta, zacskós leves, háztartási keksz mindig jól jön, illetve a türelem is fontos. Eszter szerint az a lényeg, hogy "ne szinkronban boruljon ki a bili". András pedig annyit tesz hozzá: "Mindig váltogattuk az ápoló és az ápolt státuszt."

-------------

A kétcsatornás rendszer, amelyet választottak, nem gyakori itthon, de a nemrégiben az Európa Tanács által is kitüntetett Cseke Eszter és S. Takács András nem akarták otthagyni a nekik lehetőséget és nagyfokú függetlenséget adó Spektrumot. "Fontos volt, hogy a tematika megválasztásától kezdve a végső vágásig ez a műsor az maradhasson, amit megálmodtunk, amit szeretnénk csinálni" - mondja S. Takács. A három országos lefedettségű csatorna közül kettővel tárgyaltak, de a korábbi kondíciókkal szerettek volna maradni a Spektrumon is, és a közszolgálati tévé ebbe belement.