Egy perc és nyersz: óriási dráma pár papírpohár körül

Elindult az RTL Klub új vetélkedője, az Egy perc és nyersz. A hetes műsorsávba így egy családilag is nézhető műsor került, ahol azonban a legegyszerűbbnek tűnő, iskolai bulikon, gyerekzsúrokon is bevethető játékokat is úgy tálalják, mintha minimum az emberiség megmentéséről, egy Föld felé száguldó aszteroida eltérítéséről lenne szó.

Az RTL nagyon ért ahhoz, hogy kis dolgokból is hatalmas nagy drámát csináljon, és erre volt pár példa az új, február 27-én bemutatkozott vetélkedőben is: igaz, hogy az Egy perc és nyersz első játékosa két hónapig készült, hogy jelentősebb summát hazavigyen a stúdióból, de a papírpoharak egymásra pakolását, a két sikertelen kísérletet úgy tálalta a csatorna, mintha nem egy is szórakoztató, tévés (licenc) gameshow-ról, hanem egy világszerte kedvelt, imádott színész - életéről döntő - agyműtétéről lenne szó. A szorongó, szorító, kétségbeeső család, a drámai zene, a fények, a közelről mutatott, elszánt arc, mind azt sugallták, hogy óriási katarzis van készülőben. Tévés szemmel vegytiszta profizmus hétköznapi kis sikert őrületes nagy tettek bemutatni, de azért akad pár tévéző, aki csak megmosolyogja azt, amikor mámorosan ünnepel a játékos, mert összegyűjtött 50 ezret (amit amúgy más tévés vetélkedőkben pillanatok alatt el lehetett már érni itthon is).

Az első adás alapján jó volt a casting, mert az első játékos úgy örült az 50 ezer forintnak, mintha 50 milliót nyert volna, a második próbálkozó pedig dekoratív, szőke lány volt, akinek dekoltázsába is bele lehetett pillantani. Középkorú férfi után fiatal lány jött, korra, nemre is figyeltek a szerkesztők. A válogatókon amúgy is olyan játékosokat keresnek már itthon is, akiknek olaszos-latinos temperamentummal bírnak, kimutatják az örömöt, bánatot, nem egykedvű vállrándítással, tétova félmosollyal veszik tudomásul, hogy "hopp, megint jó voltam." A család szerepeltetése szintén jó húzás, ettől is lesz családi tévézésre alkalmas a produktum.



Szintén profi, de fogyasztóként bosszantó volt az első adásban a reklám időzítése, mert - természetesen - egy feladat indulása előtti pillanatban jött a 72%-kal csillogóbb haj, 66%-kal kevesebb töredezett hajvég (tudjuk, hogy az USA-ban több reklámblokk szakít meg egy bruttó 60 perces műsort). A logó gyenge és jellegtelen, de vicces viszont a feladatok előtt a női hang, amely a futurisztikus stúdióban úgy csilingel, mintha nem is azt mondaná, hogy "a következő játék hamarosan kezdődik", hanem azt, hogy "szeretettel köszöntjük intergalaktikus járatunkon, első megállónk az Aquarius törpegalaxis."



Állítólag közel száz játék van, azaz nem fognak ismétlődni a feladatok: ha hetente ugyanazokat kellene végignézni, akkor az elkapcsolók száma gyarapodna. Az első adás alapján koraesti tévézésnek megfelelő a műsor, és ha csak száz család kipróbálja a játékokat együtt a gyerekekkel, hétvégén, akkor már nem hiába került a képernyőre.