Az utolsó fordulóban a Freiburg elleni 4-0-s győzelmével a Borussia Dortmund új pontrekordot állított fel a Bundesligában, miközben már 28 bajnoki óta veretlen. A csapat továbbfejlesztette az előző idényben sikeres agresszív, letámadásos taktikát, lengyel játékosai fantasztikusak voltak, de a második helyre szorult Bayern München elnöke így is fanyalogva értékelte a vetélytárs teljesítményét.
A Dortmund az előző szezonban mindenkit meglepett rendkívül intenzív, elképesztő futómennyiségen alapuló játékával, és teljesen megérdemelten nyerte meg az aranyérmet, ám ennek ellenére is az volt az általános vélekedés, hogy mindez ebben a formában egyszeri és megismételhetetlen bravúr. A csapat a nyáron elveszítette egyik alapemberét, a Bundesliga legjobb középpályásának is megválasztott Nuri Sahint, aki a Real Madridba igazolt, ráadásul immár a Bajnokok Ligájában is helyt kellett állni, így a legtöbb szakértő a Bayern München aranyérmére számított a szezon előtt.
A bajnokság eleje ennek megfelelően alakult, a Borussia első hat meccséből hármat elveszített, és mindössze hét pontja volt, míg a Bayern ekkor már 15-nél járt. Valószínűleg még a legelvakultabb dortmundi fanatikusok sem gondolták, hogy amikor szeptember 18-án a csapat 2-1-re kikapott a Hannovertől, akkor ebben az idényben utoljára látták vesztesként levonulni kedvenceiket a pályáról a Bundesligában.
Pedig ez volt a helyzet: a következő 28 mérkőzést a Dortmund veretlenül tudta le, amivel új rekordot állított fel (egy idényen belül soha egyetlen csapat sem produkált ilyen hosszú veretlen szériát a Bundesligában), és így összesen 81 ponttal végzett az élen. Ez szintén csúcsot jelent Németországban, az eddigi rekordpontszámot a Bayern tartotta, amely az 1971-72-es és az 1972-73-as idényben a mai pontszámítás szerint 79 ponttal zárt volna (akkor a győzelemért csak két pont járt, így 55, illetve 54 ponttal fejezték be a bajnokságot).
A csatár, aki kiszolgál
A siker egyik fő letéteményese a dortmundi szakvezető, Jürgen Klopp, akinek sikerült fenntartani ugyanazt a tüzet a csapatban, annak ellenére, hogy a játékoskeret alig változott. A szezon elején a fő problémának Sahin pótlása tűnt, amit a Nürnbergtől megvett Ilkay Gündogannal próbáltak megoldani, kevés sikerrel, így a trénernek, ha minimálisan is, de módosítani kellett a taktikán.
Sahin védekező középpályásként is amolyan hátravont irányító volt, Gündogan azonban erre nem volt alkalmas, így a támadásépítések egyrészt közvetlenül a hátvédektől indultak (Marcel Schmelzer például négy gólpasszt is adott), másrészt még jobban felértékelődött a középső támadó középpályás szerepköre, amelyben Kagava Sindzsi remekelt: a japán 13 találata mellett 11 gólpasszt is adott.
Ehhez jött még a középcsatár posztján történt változás: az előző idényben rendre Lucas Barrios volt az előretolt ék, aki 16 góljához két gólpasszt csapott hozzá. Ő azonban a nyári Copa Américáról sérülten érkezett vissza, így a lengyel Robert Lewandowski került be a csapatba, és később már ki sem lehetett onnan robbantani. Ő ugyanis nemcsak eredményesebb volt elődjénél (22 góllal zárta az idényt), hanem kreatívabb is. Gyakran visszalépett a középpályára, és szolgálta ki a második hullámban érkező középpályásokat, tíz gólpasszt osztott ki.
Agresszivitás durvaság nélkül
A lengyel vonal egyébként is nyerőnek bizonyult Dortmundban, hiszen nemcsak Lewandowski, hanem két honfitársa, Lukasz Piszczek és Jakub Blaszczykowski is fantasztikus idényt futott. Előbbi jobbhátvéd, utóbbi pedig jobb oldali középpályás, egyes szakértők szerint jelenleg a BVB rendelkezik Európa legjobb jobbszárnyával.
A Borussia pedig ebben a szezonban is képes volt ugyanarra az agresszív, letámadásra alapuló játékra, amelyre az előző idényben. Jellemző adat, hogy a Bundesligában a Dortmund hajtotta végre a második legtöbb szerelési kísérletet (holtversenyben Klopp korábbi csapatával, a Mainzcal, amely hasonló taktikát alkalmaz), viszont a dortmundiaknál csak egyetlen együttesnek volt kevesebb szabálytalansága. Az agresszivitáshoz tehát nem párosult durvaság, a támadójáték pedig remekül működött, hiszen a Dortmundnál egyetlen csapat sem lőtt többször kapura.
A német labdarúgás szereplőinek nagy része természetesen elismeri a Borussia sikerét, az egyetlen kivétel a Bayern München, illetve annak elnöke, Uli Hoeness. A Bajorországon kívül kevés népszerűségnek örvendő sportvezető a Kicker hasábjain fejtette ki, hogy szerinte a Dortmund miért nem jelent veszélyt a müncheniek németországi egyeduralmára. "A dortmundiaknak jelenleg talán sikeréhesebbek a játékosaik, de egyetlen világklasszisuk sincsen. A BVB valóban fantasztikus idényt futott a bajnokságban, de csak akkor nyerik el a teljes elismerésem, ha ezt úgy teszik meg, hogy a nemzetközi kupában is remekelnek. Az előző idényben simán kiestek az Európa Ligából, most meg egy kifejezetten könnyű csoportban csak negyedikek lettek a BL-ben" - fanyalgott Hoeness.