Tőzsde = Rock 'n' Roll!

Mi irigylésre méltóbb, mint a zenéből pénzt keresni a tőzsdén? A befektetők kedvencei közé tartoznak a "vagány" részvénykibocsátások. Értékelik, ha egy nem mindennapi profilú, múlttal rendelkező cég válik mindenki számára tulajdonolhatóvá. Ha láttuk már akármilyen archív felvételen a higanymozgású Buddy Hollyt, a stílusalkotó Kurt Cobaint vagy a kétkezes zsenialitását többször is bizonyító Jimi Hendrixet, akkor a Fender márkával is bizonyára találkoztunk.

Miben rejlik a Fender-erő?

Több elemző is úgy vélekedik, hogy kevés részvényre "harapnának" annyira a befektetők, mint az ikonikus gitárgyártó papírjaira. Fontos látni, hogy valóban egy olyan cégről van szó, ami nem csupán a múltban volt meghatározó része a rocktörténelemnek, hanem a jelenben is fokozatosan növekvő keresletről számol be hangszerei iránt. Olyan marketingerő van a társaság mögött, amit iparági versenytársak közül gyakorlatilag senki, sőt még az amerikai vállalati piacról sem sok cég tudhat magáénak.

A marketing mellett a stratégiában is jeleskedik a Fender, hiszen nem kevés energia és tőkebefektetés révén jutott el odáig, hogy maga mögé tudja utasítani a legnagyobb konkurensének számító Gibsont. Emellett a zeneipari társaság folyamatosan terjeszkedni igyekszik, jelenleg Kína és India jelentik a fő célpontokat.

Mi szakíthatja el a húrt?

Problémás lehet az, hogy a cég legnagyobb vevője, a Guitar Center óriási pofont kapott a minap a Moody's-tól. A hitelminősítő ugyanis lerontotta a GC adósságának minősítését, mondván a megrendelőcég hatalmas hitelállománya csődbe juttathatja a vállalatot. Jelenleg a Guitar Center 11 millió dollárral tartozik a Fendernek.

Hogy fog kinézni az IPO?

150 milliós kapitalizációval készül a Nasdaq-ra a Fender, mintegy 10,7 millió darab részvényt kibocsájtva. A papírok árfolyama 13 és 15 dollár között kerülhet véglegesítésre, FNDR tickerrel kereskedhetünk vele a tengerentúli piacon.

Pénzügyileg sem fest taszító képet magáról a gitáróriás. A fokozódó USA-n kívüli keresletnek köszönhetően 2011-ben 700 millió dollárra duzzadt a nettó árbevétel, a 2009-es 612 millióról. Tehát egy válságálló papírról van szó, ami további növekedési potenciállal is rendelkezhet, hiszen a külföldi lehetőségeit (az ázsiai terjeszkedés is ezt támasztja alá) folyamatosan bővítheti.

Lehet, hogy van fundamentálisan erősebb cég a Fendernél, és az is elképzelhető, hogy a menedzsmentjénél is találunk ravaszabb vezetőket, ám minden bizonnyal több rockrajongó befektetőnek nehéz lesz nemet mondani az emóciókra és elvinni az egeret a "Buy" gombról. Bár nem egyszerű magunk elé képzelni Iggy Popot P/E rátát* számolni, mégsem elképzelhetetlen, hogy hozzá hasonló "promofigurák" szálljanak be a papírba, ezzel módosítva a kétkedők elképzeléseit.

*2012.07.20-i hír, hogy a Fender vezetősége elodázza a tőzsdére menetelt. A hivatalos közleményben a menedzsment a kiszámíthatatlan makrogazdasági környezetet nevezte meg fő indokként.

*P/E ráta: A leggyakrabban használt piaci mutató, mely a részvényárfolyam és az egy részvényre jutó nyereség (Price per Earnings Ratio) hányadosa.

Figyelem! Ez a poszt semmilyen szempontból sem tekintendő ajánlásnak. Csak minél több szempontot, legfőképpen a kockázatokat alaposan mérlegelve, szigorú kockázatkezelés mellett hozzunk befektetési döntést.