Putyinban bízik a világ egyik legrosszabb sífutója

Nem tudta kiharcolni a szocsi olimpián való részvételt, Cesar Baena mégsem adja fel álmát. A venezuelai sífutó először a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz fordult, majd miután kérelmét elutasították, most Vlagyimir Putyin orosz elnöktől várja a jó híreket. Különös rekordjaival a szponzorokat már maga mellé állította, ám egy diktátornak adott gesztussal el is veszítette az összest.

A 27 éves Cesar Baena nyolc éve Németországban ismerkedett meg a síeléssel, akkor kezdett el sportolni. Azóta vágya, hogy eljusson a téli olimpiára, és úgy érezte, erre 2014-ben meg megfelelő tapasztalata és felkészültsége lesz.

Latin-Amerika első nemzetközi szintű sízője eddig három Világkupa-versenyen indult - 2009 decemberében Düsseldorfban és Davosban, illetve idén februárban éppen Szocsiban -, és több mint nyolcvan egyéb viadalon állt rajthoz.

"Biztos vagyok benne, hogy lehetőséget kellene adni a latin-amerikai sportolóknak is, mert a szocsi olimpia új lendületet adna a régió fejlődésének, és a következő játékokon még több sportoló indulhatna" - nyilatkozta Baena.

Cesar Baena Forrás: AFP/Daniel Sannum Lauten

Persze nehéz úgy sikerrel szerepelni a kvalifikációs versenyeken, ha messze ő a mezőny legrosszabbja: a február elsejei szocsi viadalon például a 84., utolsó helyen végzett. De ott volt a 2011-es oslói északisí-világbajnokságon is, ahol testvérével, Bernardóval képviselte a venezuelai színeket. Sprinttávon a testvér az utolsó, 120. helyen végzett, Cesar viszont a 116. lett, és egy ír és egy macedón versenyző mellett megelőzte a kenyai "Hópárducot", Philip Boitot is.

Hogy ismertséget szerezzen magának, különös vállalkozásokba fogott. Indult biatlonversenyeken, teljesítette az ausztrál Kangaroo Hoppet elnevezésű 42 km-es sífutóviadalt, 2012-ben a legendás finn Vasaloppet-versenyen is elindult, majd ugyanazon év május 11-n rajtolva sírollerrel Stockholm és Oslo között 2246.21 km-t megtéve bekerült a Guinness-rekordok közé.

Július 5-én Venezuela nemzeti ünnepén ért célba, és a sikert súlyosan beteg Hugo Chávez elnöknek ajánlotta, amivel elvágta magát a szponzorok előtt.

"A hazafiság okozta a végzetemet, egészen addig támogatott a McDonald's, a Fiat és a Seguros, ám amikor Chávez elnöknek ajánlottam a diadalt, a befektetők elhagytak" - panaszkodott Baena. "Azt mondták, nincs pénzük arra, hogy Chávez rezsimét támogassák. A kormány persze támogat, de a magánszponzorok hiánya miatt hátrányba kerültem a többiekhez képest. Sajnos nem engedhetem meg magamnak, hogy akkor és ott eddzek, ahol szeretnék, és ez szakmailag óriási probléma."

Baena reméli, hogy Putyinhoz intézett kérelme maghallgatásra talál, és az orosz vezetők képesek lesznek nyomást gyakorolni a Nemzetközi Olimpiai Bizottságra. "Remélem, az eddigi munkám nem foszlik semmivé. Nagyon hosszú utat tettem meg azért, hogy ott lehessek az olimpián. Bízom benne, hogy a szervezők ezt értékelik, és megkapom a lehetőséget" - mondta,

Kellenek az esélytelenek

A sportban általában csak a győztesekre emlékeznek, akadnak azonban olyan versenyzők, akik azzal lettek népszerűek, hogy meg sem közelítették azt a szintet, amelyet a legjobbak képviselnek. Így lett sztár a Sydney-ben a 100 méteres gyorsúszást épphogy leküzdő Eric Moussambaniból, az első kenyaiként a téli olimpián síelő Philip Boitból, vagy a síugrást sajátos stílusban művelő Michael "Eddie, a sas" Edwardsból.

Az évtizedek óta profithajhászásnak tartott olimpiákat ellenzők szerint sokan elfordultak a játékoktól, ezért vissza kellene térnie a pénzcsinálás helyett a futáshoz, az ugráshoz és a dobáshoz, azaz a sporthoz. A német Zeit a közelmúltban fel is tette a kérdést, szükség van-e olyan olimpiára, amely korrupciót, adóemelést és egy sor olyan dolgot eredményez, amellyel a rendező ország és város lakosai nem tudnak azonosulni.

Ha nem, akkor eljöhet ismét a Boitok, Edwardson, Baenák ideje.