A bolond nő a konyhában

Vágólapra másolva!

Lotta Lundgren szakácskönyve, a Ha én főznék neked, az egyik legszürreálisabb kiadvány, amit az utóbbi időben a kezembe vettem. Nemcsak a szakácskönyvek között, hanem úgy általában.

Susanszky Ivan

Vágólapra másolva!

szakácskönyv

Lotta Lundgren svéd gasztroblogger és tévéséf, könyve hatvan receptet tartalmaz. Az az alcíme, hogy A végzet asszonya a konyhában. A borítón egy nagyon érdekes fotó van egy gazdagon felékszerezett, nehéz selyemszoknyába és lila harisnyába bújtatott nőről, aki egy (talán birka)combot tart a jobb kezében. Már ennyiből lehet érezni, hogy itt komoly dolgokról lesz szó.

Rögtön az elején, a bevezető olvasásakor belecsöppenünk egy jelenetbe, aminek leginkább valamelyik késői David Lynch film elején lenne a helye. Amikor a rendező agya teljesen még nem esett szét a művészettől, de már sejthető, hogy nincs túl jól. Valamennyi koherencia még van, de az egészet áthatja valami megfoghatatlan és vészjósló izé, ami előrevetíti, hogy tíz perccel később már hatalmas, előzmény nélküli, nyúlnak öltöztetett emberek fognak vasalni egy színpadon, nekünk pedig három órán keresztül a leghalványabb fogalmunk sem lesz arról, hogy ki kivel van.

Ez a bevezető arról szól, hogy Lotta Lundgren megkeresi levélben a kiadót, elküldi a könyv tervezetét, a recepteket, egy „alacsony költségvetésű, ám tartalmas film forgatókönyvét”, és némi ételt. A kiadó megkéri az írónőt, hogy ne küldjön nekik többet postán ételt. Válaszlevelében Lundgren felelősségre vonja a kiadót, amiért az évi negyven szakácskönyvet ad ki, amiből az olvasók úgysem főznek, úgyhogy inkább máglyán kéne elégetni azokat. Nem sokkal később bekövetkezik a teljes mentális leolvadás, Lundgren arról faggatja a kiadó képviselőjét, hogy az szereti-e a vagdalt húst. Ezután az alagsori biciklitárolójából felhozott savanyú káposztát küld a kiadónak, egy forradalmi, receptek, és hozzávalók nélküli szakácskönyv vízióját skicceli fel pár szóban, majd hitet tesz a közösségi média ereje mellett.

A kiadó erre küld neki egy szerződéstervezetet.

Megmondom őszintén, hogy ennél a pontnál kezdett igazán érdekelni, hogy merre lehet tovább vinni ezt a teljesen szürreális felütést. Mert az egyértelmű, hogy ezt a könyvet nem a receptek miatt fogjuk imádni.

És így is lett. A receptekkel sincs különösebb baj, teljesen rendben vannak. Csont nélkül hozzák bármelyik pár éve kurrensnek számító gasztroblog kínálatát, kicsit a skandináv szájízhez igazítva (Lundgren elég nagy sztár odakint, ez a könyve is szépen fogyott), a fotók megbízhatóan hozzák azt a szexi nő szexin főz a konyhában stílust, amivel annak idején Nigella megcsinálta magát. Itthon is hozzáférhető alapanyagok, nem drámaian izgalmas, de nem is ötlettelen fogások. Semmi extra.

Viszont az egyes receptek fölött olvasható kis történetek, Lotte asszony gondolatai a világról, és a férfiakról önmagukban is megállják a helyüket, és ezek azok, amik felejthetetlenné teszik a könyvet. Akinek az imént hevenyészetten fölskiccelt levélváltás sok volt, mindenképpen kapcsolja be a biztonsági övet.
„Talán nem létezik a lencsén kívül más étel, ami ennyire megosztaná az embereket” kezdi a 45 oldalon található zöld lencse paradicsommal és sült salsicával recept fölött. Ez után zavaros fejtegetésbe kezd arról, hogy Indiában a jógázó nők este nekiállnak koszos üstökben lencsét főzni, végül megjegyzi, hogy India ugyan sajnos elég szegény ország, de „némi újgazdag attitűddel és egy toscanai nyaralással a hátunk mögött tiszta lelkiismerettel állíthatjuk, hogy a lencse éppen annyira lehet olasz étel is.”

Vagy itt van ez a csodálatos kép a falusi csirke levendulával és citrommal fölött, melyből kiderül, hogy az élet Svédországban sem volt fenékig tejfel a nyolcvanas években. „Mivel a szüleim 1987-ig nem vettek színes tévét, nővérem és én máshol kerestünk audiovizuális szórakozási lehetőségeket. Akkoriban péntek esténként gyakran elmentünk a legközelebbi élelmiszerboltba, és a grillcsirkéket bámultuk. (…) A lényeg nagyon egyszerű, a grillcsirkék látványa szórakoztatóbb bármilyen tévéprogramnál.” (91. o.)
És ez csak két találomra kiragadott szöveg, a könyv tele van ilyenekkel. Megmondom őszintén, hogy rég szórakoztam ilyen jól szakácskönyv olvasása közben, pedig a múlt héten a kötcsei Heston Blumenthal könyvét forgattam nagy lelkesedéssel.

(Azért, hogy ne legyünk igazságtalanok, jegyezzük meg, hogy a könyvvel kapcsolatban itt például kiemelik hogy a szövegek csodálatosak benne – bármikor el tudom képzelni, hogy a magyar kiadás fordítása vitte el az egészet ebbe a becketti irányba.)

Kinek ajánljuk: olvasgatni mindenkinek, aki szereti a bolond embereket. Főzni meg azoknak, akik az összes otthon levő szakácskönyv minden receptjét lefőzték már, és nem tudnak mit kezdeni magukkal.

Lotta Lundgren: Ha én főznék neked, Geopen, 2013. 5990 Ft.