Az 59 éves, híresen mizantróp Houellebecq a francia irodalom fenegyereke, aki sosem riadt vissza egy kis provokációtól. A Behódolásban viszont tényleg a nyugat-európai társadalmak legmélyebb félelmeit piszkálta meg.
A sztori a zavaróan közeli 2022-ben játszódik, mikorra a hagyományos jobb- és baloldal látványosan összeomlott, az elnöki székért pedig a jelenleg is ismert szélsőjobb és egy friss alapítású muszlim párt verseng.
Végül Ben Abbes, a karizmatikus muszlim politikus nyeri a választást,
mire nagy léptekkel el is indul Franciaország iszlamizálása, avagy „behódolása”, ahogy a cím is utal az iszlám szó eredeti jelentésére.
Mindez nem zajosan megy végbe, leszámítva pár kisebb zavargást. A Behódolásban épp az a nyomasztó, hogy az átalakulás nem erőszakosan, hanem szinte magától értetődően zajlik. Mintha ez lenne a természetes fejlődési íve az enervált és identitását vesztett Európának, amely szinte felszabadultan veti alá magát a nagyon is életerős iszlámnak.
Houllebecqet rengeteg támadás érte a könyv miatt. Többen iszlamofóbnak bélyegezték, és nyilvános bocsánatkérést követeltek tőle. A francia miniszterelnök már a Charlie Hebdo-merénylet másnapján kijelentette, hogy
Franciaország nem azonos Michel Houellebecqkel,
így nem a gyűlölet, a félelem és az intolerancia keveréke jellemzi, mint az író művét.
A 17 áldozatot követelő terrorakció Houellebecqet is nagyon megrázta, akinek egyik barátja is az áldozatok között volt. „Először történt velem olyan, hogy megöltek valakit, akit szerettem” – mondta egy tévéinterjúban, ahol el is sírta magát. Ezt követően leállította könyve reklámkampányát.
Végtelenül szomorú voltam”
– emlékezett vissza a Guardiannek adott friss interjújában.
A merénylet óta 24 órás rendőri védelmet kap, ami nem zavarja különösebben. „Nyilván leépíti az ember társadalmi életét, de legalább tudok a dolgomra koncentrálni” – mondta. Azt azonban határozottan visszautasítja, hogy rajta bármit is számon kérjenek. Szerinte egy regény célja az, hogy szórakoztassa az olvasókat, márpedig a félelemkeltés az egyik legszórakoztatóbb eszköze az íróknak. Így senki nem vetheti a szemükre, ha élnek vele.
„Nem az én dolgom, hogy felelősségteljes legyek, semmiért nem érzem magam felelősnek” – szögezte le, majd hozzátette: Franciaországban szerinte már úgyis jó ideje az iszlám fenyegetésről beszél a teljes média, így egy könyvvel képtelenség tovább szítani a hisztériát.
A riporter arról is megkérdezte az írót, hogy iszlamofóbnak tartja-e magát, mire a következőt felelte: „Valószínűleg az vagyok, de fontos, hogy a fóbia félelmet és nem gyűlöletet jelent”. És hogy mitől fél?
Hát attól, hogy Nyugaton rossz irányba haladnak a dolgok.
A terroristák pedig hiába vannak nagyon kevesen, de szerinte sokszor épp az ilyen elenyésző lélekszámú kisebbségek alakítják a történelmet. Houellebecq azt elismeri, hogy 2022-ben még nem valószínűek az általa leírt folyamatok, de hosszabb távon szerinte abszolút reális egy, a szélsőjobbal versengő muszlim párt megalapítása.
A Behódolás alapképlete akkor pattant ki a fejéből, mikor tíz év után visszatért Írországból Párizsba. Két fontos változásra lett figyelmes:
Houellebecq az Európai Unióról is megosztotta a véleményét, aminek nem túl nagy rajongója. Őszintén reméli, hogy a britek megszavazzák az unióból való kilépést, ami dominóhatásként elindítja az EU gyors összeomlását. De nem akar mindent megérteni, mert szerinte az nem tesz jót egy írónak. A riporter azt is a szemére veti, hogy nehéz a regényeiből kideríteni, mit gondol valójában a világról, mire érkezik a hibátlan houellebecqi válasz:
Ez szándékosan van így. Már csak azért is, mert semmit nem gondolok az egészről”.