A migrációs válság egyik megoldása: török EU-tagság

Turkey's President Recep Tayyip Erdogan is pictured during a meeting at the European Council in Brussels, on October 5, 2015. AFP PHOTO / POOL / FRANCOIS LENOIR

A törökök többsége egyértelmű jelzést vár az Uniótól arról, hogy országuk csatlakozhat a közösséghez. Az Alapblog interjúalanya, Sinan Ülgen a török politikai-gazdasági agytröszt lényegében kimondja: Törökország kardinális jelentőségű szerepet tud játszani a menekültügy megoldásában, hatékonyan hozzá tudna járulni az Európára nehezedő politikai-gazdasági terhek csökkenéséhez, ha cserében az Unió nem csupán pénzt adna neki, hanem főként ígéretet, hogy az országot valóban integrálni fogják.

Az alábbi cikkben az Alapblog által készített interjút tesszük közzé.

Törökország próbálja menedzselni a menekültkérdést

Törökországbannégy éve jelentek meg az első menekültek – nyomban azt követően, hogy kitört a polgárháború a szomszédos Szíriában. Számuk nulláról 2-2,5 millióra növekedett mára. Eddig mintegy 8 milliárd eurójába (2500 milliárd forint) került a török költségvetésnek, hogy ellátták és ellátják a menekülteket. Ugyanakkor mégsem jelenthető ki, hogy ez a teher megrogyasztotta volna az ottani nemzetgazdaságot.

Menekültek szállnak ki csónakjaikból, miután Törökországból indulva partot értek a görög Leszbosz szigetnél Forrás: AFP/Aris Messinis

Nehézségekkel szembenéző török gazdaság

Mindettől függetlenül az éves GDP mérete alapján a világ 19. legnagyobb országa folyamatos tőkekivonással, zuhanó török lírával, csökkenő tőzsdei árfolyamokkal kell szembenéznie a gazdaságnak, amely az eddig 5 százalékos növekedési ütemről 3 százalékra lassult, amely „relatíve tényleg komoly csökkenés, csakhogy a 3 százalék önmagában igazolja, hogy szó sincs recessziós veszélyről. A GDP bővülésének ez az üteme még mindig jóval magasabb az EU átlagánál.

A török GDP alakulása 2000 óta Forrás: Tradingeconomics.com

Sinan Ülgen, aki amúgy az isztambuli EDAM (Gazdasági és Külpolitikai Kutató Központ) elnöke is, nem kívánja elbagatellizálni a török gazdaságban megmutatkozó baljós jeleket, de véleménye szertin azok meghatározó részben a globális gazdasági-pénzügyi környezet változásával függnek össze: a befektetők készülnek rá, hogy hamarosan véget ér a nulla kamatok világa. A feltörekvő piacokról, köztük Törökországból különösképpen masszívan viszik ki a tőkét, holott a török gazdaság hosszú éveken át tartó „növekedés sztorija” a tőkeimport stabilitásának, a külföldi beruházások folyamatos bővülésének volt köszönhető.A fizetési mérleg korábban sem volt pozitív, de az most a tőkekivándorlás miatt krónikus deficitet mutat. Ez okozza a török líra lejtmenetét.

USDTRY heti bontású árfolyamgrafikon 2008 óta Forrás: Investing.com, Investor.hu

Mindeközben Törökország fő exportpiacán, az Európai Unióban nem élénkül igazán a fogyasztás, nincs jelentős importkereslet-növekedés, mivel nincs Európában számottevő gazdasági növekedés” – nyilatkozta Ülgen az Alapblognak.

„A török költségvetés rendben van, az ország fiskális helyzete stabil, a török bankok fundamentumai erősek és szigorú, átlátható szabályozók veszik körül őket. Szélesebb értelemben ez egy folyamatosan modernizálódni képes, alapvetően liberális gazdaság, ahol ma sem lankad a belső fogyasztás, sőt,

Törökország – ellentétben az Unió tagországaival – nem öregszik: a lakosság meghatározó hányada fiatal ember,

stabilan növekszik a lélekszám. Mindez a záloga annak, hogy ne gyengüljön 3 százalék alá az éves gazdasági növekedés üteme” – folytatja gondolatait Ülgen, aki az amerikai Carnegie Alapítvány egyik vezető európai kutatója is.

Törökország az Európai Unió felé kacsingat

A szakértő szerint a török társadalmat lényegileg nem viselte meg és továbbra sem viseli meg a menekültek hatalmas tömege. Ezt a témát nem tette belpolitikai háborúskodás tárgyává sem kormánypárt, sem a köztársasági elnök, sem az ellenzék. Törökországban alapvetően nyitottság érvényesült feléjük. Az ország eddig képesnek bizonyult a legalább kétmillió menekült kezelésére.

Arra kérdésre, hogy miért kezdenek a menekültek tömegesen Törökországból az Európai Unió államaiba vándorolni, a következő választ adta a szakember:

„Főként azért, mert Törökország lehetőségei a szír menekültek elemi ellátásához, ha úgy tetszik: az életmentéshez bizonyultak elégségesnek. Az integrációjukhoz, a törökországi munka világába való széles körű beépülésükhöz, az óriási számú kisgyerek beiskolázásához nem építettük ki a megfelelő infrastruktúrát…, ehhez már nincsenek meg a forrásaink. Csak pénzzel ezt a problémát lehetetlen megoldani.

Az EU-nak Törökországgal és más fontos szereplőkkel közösen kell megvalósítania olyan tervet, amelynek alapján helyreállítható a belső béke Szíriában.

Közösen kell a helyzetet stabilizálni, miáltal a menekültáradat leállna, és a Törökországban menedékre leltek nagy része hazatérhetne. Most tényleg elkerülhetetlen, hogy az EU sokkalta nagyvonalúbban vegye ki a részét a törökországi menekülthelyzet javításából – és ehhez jóval több anyagi támogatást is kell nyújtania.

Úgy tűnik, kölcsönösen egymásra vannak utalva a felek - Recep Tayyip Erdogan török elnök és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke Forrás: AFP/Emmanuel Dunand

Egyértelmű üzenetre várnak az EU részéről

A török társadalomról tudni kell, hogy a többsége EU-párti. Ezt a többséget mozgósítaná a közelgő választásokon, ha Brüsszelből egyértelműen megüzennék, hogy az Európai Unió nem hagyja magára Törökországot. S most nemcsak a menekültkérdésről van szó, hanem a Törökországnak kínált stratégiai perspektíváról is."

Amennyiben Törökországot azon az alapon utasítja vissza az EU, hogy a lakosság többsége muzulmán, akkor ezzel leleplezi, hogy tulajdonképpen nem más, mint egy „keresztény klub”, vagyis porhintéssé válik minden olyan alapdokumentum, amely kimondja, hogy az európai közösség bővülésének nem lehet feltétele vallási, etnikai megkülönböztetés.

Ha végre egészen egyértelmű üzeneteket kapna Törökország, hogy csatlakozásának nincs más feltétele, mint az, hogy megfeleljen konkrét politikai és gazdasági paramétereknek, akkor ez – első körben – komoly mértékben befolyásolná az újabb török választások kimenetelét, második körben pedig megálljt parancsolna az (Erdogan nevéhez kapcsolódó) autokratikus törekvéseknek, viszont felgyorsítaná az országon belüli demokratizálódást.

Az EU-ba való teljes jogú integrálódás ugyanis elemi érdeke a török politikai és gazdasági szereplők nagy részének is

- zárja az Alapblognak adott interjút Sinan Ülgen.