A gránátalma már egyre gyakoribb nálunk, a téli szezonban azonban még mindig nem ütötte ki a narancsot a kedveltségi lista csúcsáról. Talán sosem fogja, ennek ellenére eláruljuk,
sokat veszít, aki nem eszi.
Bár pucolni macerás, mivel sérülékeny belsejéből hamar kifröccsen a piros lé, ami jobb esetben a ruházatunkat, rosszabb esetben a szemünket célozza meg.
Röviden és tömören összefoglalva, a gránátalma gyulladáscsökkentő,
véd az Alzheimer-kór ellen
és öregedést gátló hatása is van. Ezek után nem meglepő, hogy rákmegelőzés szempontjából is hasznosnak tartják, hiszen rengeteg antioxidánst tartalmaz.
Egy amerikai tudományos folyóirat, az ACS Chemical Neuroscience publikált egy kémikusok által végzett gránátalmás kutatást. Ebből kiderült, hogy a gyümölcs rendszeres fogyasztásával megelőzhetők bizonyos idegrendszeri betegségek. Ez egy urolithin nevű összetevőnek köszönhető, ami azért fontos, mert csökkenti a béta-amyloid mennyiségét. Utóbbi felelős többek között az Alzheimer-kórért.
Korábban már írtunk arról, hogy a gránátalmának az ókortól kezdve milyen fontos szerepe van. Az egyiptomiak szerint rengeteg magja miatt a gazdagság és a termékenység jelképe. A perzsák és a kínaiak ugyanezt a jelentést tulajdonították neki, illetve a hinduizmusban is ennek képviseletében jelenik meg.
Az ókori görög mitológiában
a termékenység mellett a halál gyümölcse is,
mivel – bár Aphrodité ültette az első bokrokat – Perszephoné egy szem gránátalma miatt nem szabadulhatott a férje, Hádész mellől az Alvilágból.
A zsidók úgy tartják, pontosan 613 magja van minden gránátalmának, és ez a szám épp megegyezik a Tóra parancsolataival, ezért mindenkinek muszáj enni belőle újévkor, rós hásánákor - ez persze nem feltétlenül igaz, a becslések 200 és 1400 közé teszik a gyümölcs magjainak számát.
Több elmélet szerint az alma, amelyből Ádám és Éva evett a Paradicsomban, valójában gránátalma volt. A reneszánsz festészet már csak szépsége miatt is szerette szereplői kezébe adni: Sandro Botticelli festményén a kisded Jézus szorongat egy szép példányt.
Meglepő módon nem csak édes, se sós receptekben is gyakran használják.