A FIFA elnöke megágyazhat a bundának

A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség elnökének, Gianni Infantinónak az ötlete, amely szerint 2026-tól a labdarúgó-világbajnokságokat 48 csapat részvételével rendeznék meg, normális esetben szót sem érdemelne, hiszen annyira képtelen gondolatnak tűnik. Ám hiba lenne szemellenzőben, magas polcról bámulni az olasz-svájci sportvezető ügyetlenkedéseit. A futball és a pénz kapcsolata annyira erős alapokon nyugszik, hogy minden megtörténhet. Még az is, hogy 2026-tól valóban 48 csapattal rendezik meg a labdarúgó-világbajnokságot.

Mielőtt elmerülnénk a részletekben, érdemes felidézni, hogy az 1978-as argentínai világbajnokságon tizenhat nemzet csapata játszhatott. A 48 ennek pont a háromszorosa.

1982-től kezdve a résztvevő országok száma 24-re, majd 1998-tól a jelenlegi létszámra, 32-re emelkedett.

Már ez a döntés – a 24-ről 32-re emelés – óriási visszhangot váltott ki, hiszen sokan attól tartottak, hogy a vb felhígulásával a torna szakmai színvonala csökken, miként egyes csoportmérkőzések is az érdektelenségbe fulladnak. Az első nem következett be, de a 32-ről 48-ra való esetleges ugrás után egyáltalán nem biztos, hogy színvonal-emelkedésről szólnak majd a jelentések.

Európa helyeivel többször sakkoztak már

Mivel Európában élünk, számunkra most az a legfontosabb kérdés, hogy az esetleges nagy ugrás után mennyivel növekszik meg a kontinensünkről a vb-re jutó csapatok száma.

Magyarország 1986 óta nem vett rész labdarúgó-világbajnokságon.

Mexikóban 24 együttes alkotta a mezőnyt, ebből 14 (Anglia, Belgium, Bulgária, Dánia, Észak-Írország, Franciaország, Lengyelország, Magyarország, NSZK, Olaszország, Portugália, Skócia, Spanyolország és Szovjetunió) Európából érkezett a vb-re.

Yannick Stopyra és Garaba Imre párharca az 1986-os világbajnokság Magyarország-Franciaország (0-3) mérkőzésén Forrás: AFP/Staff

Így volt ez 1990-ben, Olaszországban, de 1994-ben, amikor az Egyesült Államokban szintén 24 együttes részvételével rendezték a világbajnokságot, Európától elvettek egy helyet. 1998-ban a 32-es mezőny 15 európai nemzetet számlált, ugyanez volt a helyzet 2002-ben Japánban és Dél-Koreában. 2006-tól kezdve viszont már csak 13 európai kvalifikációs helyért versengenek a csapatok, így van ez jelenleg is, tehát a 2018-as oroszországi vb-re is 13 együttes jut ki földrészünkről.

Mennyi? 18! Mennyi? 20!

Egyelőre csak találgatások vannak arra, hogy a 48 induló együttesből hány lenne európai. Infantino elképzelései szerint a földrészünknek juttatott kvóták számát 40 százalékkal lehetne megemelni. A FIFA-elnök erről már beszélt a nemzetközi sajtó nyilvánossága előtt.

Ez azt jelentené, hogy a mostani 13 helyett 18 kvóta jutna Európának.

Azonban arról is lehetett olvasni, hogy 20 európai csapat venne részt a felduzzasztott mezőnyű világbajnokságon. A selejtezőket könnyedén le lehetne bonyolítani, hiszen a 10 csoport első és második helyezettje jutna tovább. Ezzel tehát semmilyen gond nem lenne.

Bastian Schweinsteiger és Lukas Podolski a németek világbajnoki címét ünnepli 2014-ben. A 48 csapatos vb-n a győztesnek 7 mérkőzést kellene játszania Forrás: AFP/Francois Xavier Marit

Annál inkább a torna jelenleg tervezett lebonyolításával, amely úgy nézne ki, hogy a 48 résztvevő országot 16 darab hármas csoportba sorsolnák. A csoportok első és második helyezettjei jutnának a legjobb 32 közé, ahonnan a vb egyenes kieséses szakaszban folytatódna.

A világbajnok tehát játszana 2 csoportmérkőzést, majd 5 további meccset az egyenes kieséses rendszerben.

Ez összesen 7 találkozó – pontosan annyi, amennyit a mostani, 32-es mezőnyben kell vívnia annak az együttesnek, amely a vb-címet megnyeri (illetve amelyek a legjobb négy közé jutnak.) Ám amiről sokkal kevesebb szó esik, azok a hármas csoportok. Ezeket nyugodtan nevezhetjük a bunda melegágyának is.

Nevezetes vb-bundák voltak

Hogy ez mennyire nem túlzás, arra bizonyság az 1982-es világbajnokság, amelyen amúgy is akadt egy olyan mérkőzés –

az NSZK-Ausztria 1-0 találkozó

–, amelyet azóta is a vb-k leggusztustalanabb összecsapásaként emlegetnek. (Ezzel az eredménnyel mind a nyugatnémetek, mind pedig az osztrákok továbbjutottak. Algéria, amely a csoportkör első fordulójában nagy meglepetésre legyőzte a későbbi ezüstérmes NSZK-t, kiesett. Pontosabban a gijóni összecsapáson a németek és az osztrákok kibundázták őket.) A meccs a

gijóni megnemtámadási szerződés

néven lett ismert, majd a FIFA a hasonló esetek megismétlődése miatt ezt követően vezette be azt a gyakorlatot, hogy a csoportkör utolsó mérkőzéseit azonos időpontban játsszák.

Minden idők leggusztustalanabb vb-mérkőzését játszotta az osztrák és a nyugatnémet válogatott 1982-ben. A német Paul Breitner gratulál az osztrák Bruno Pezzey-nek. Ezt jól kibundázták Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Werek

Nem áll ettől távol a négy évvel korábbi, Argentína-Peru (6-0) mérkőzés sem, amelyen

a peruiak Argentínában született kapusa, Ramón Quiroga hat gólt engedett be.

A házigazdának legalább négy gól különbséggel kellett legyőznie Perut, mert csak így tudták kipörgetni a döntőből a brazilokat. De térjünk most vissza Gianni Infantino ötletéhez és a hármas csoportokhoz. Vegyük alapul a már említett 1982-es világbajnokság valós eredményeit.

A hármas csoportok a bunda melegágyai

Alkossuk meg a Lengyelország, Olaszország, Kamerun összetételű hármas csoportot. Itt az első mérkőzésen 0-0-ra végződik a lengyel-olasz találkozó, majd ugyanezt a végeredményt hozza a lengyelek Kamerun elleni összecsapása. A csoport utolsó mérkőzése az Olaszország-Kamerun, amelyen az 1-1-es döntetlen mindkét együttes továbblépését jelentené, miközben a nézőként a lelátón ülő lengyelek csomagolnának és mennének haza.

Antonio Cabrini és Claudio Gentile Olaszország 1982-es vb-aranyát ünnepli Madridban Forrás: AFP/Staff

(Ezek az eredmények születtek az 1982-es vb-n, igaz, akkor Kamerun is búcsúzott, mert a lengyelek Peru ellen aratott 5-1-es győzelmére nem volt ellenszerük.)

Nézzük most a másik példát.

Azt a csoportot, amelyben a spanyolok, az északírek és a jugoszlávok szerepelnek. A csoport nyitómeccsén a jugoszlávok 0-0-t játszanak az északírekkel, majd 2-1-re kikapnak a spanyoloktól. Így a csoport utolsó meccsén, a Spanyolország-Észak-Írország találkozón egy döntetlennel mindketten továbbjutnak.

Négyes csoportokban is akadtak megbeszélt meccsek

Ezek a példák is azt jelentik, hogy ez a lebonyolítás a taktikázást és a számolgatást hozná előtérbe.

Hiszen a csoport egyik csapata az utolsó fordulót tétlenül szemlélné.

Márpedig a világ futballjában ezek a számolgatások egyáltalán nem idegenek, elég csak arra gondolni, hogy a 2004-es portugáliai Európa-bajnokságon a dánok és a svédek hogyan pörgették ki az olaszokat a csoportmeccsek utolsó fordulójában.

Az olasz Stefano Fiore nem hiszi el, ami történt. A 2004-es portugáliai Európa-bajnokságon a svéd és a dán csapat kiejtette Olaszországot Forrás: AFP/Aris Messinis

Pedig az nem is hármas, hanem négyes csoport volt. Ennek ellenére a csoportkör zárófordulójában a dán-svéd 2-2-es döntetlen éppen arra volt jó, hogy a három 5 pontos csapat közül (dán, svéd, olasz), az előző Eb ezüstérmese búcsúzzon el a további küzdelmektől. Gianni Infantino talán rájöhetett a helyzet fonákságára, mert egy december 9-i nyilatkozatában már arról beszélt, hogy a csoportmérkőzéseken megszűnne a döntetlen, és azonnal tizenegyesrúgások lennének.

A hármas csoportok valóban izgalmasabbak, de...

Gianni Infantino szerint a hármas csoportok létrehozása azt jelentené, hogy az unalmas csoportmérkőzések megszűnnének.

A FIFA elnökének annyiban van igaza, hogy a nagy tornákon valóban gyakran fordul elő az, hogy az első szakasz harmadik fordulójában olyan meccseket is játszanak, amelyeknek semmilyen tétjük nincsen.

Ez van akkor, ha például az első két kör után két, egyaránt 6-6 pontos együttes egymás ellen játszik.

Nem kell félnetek, a 48-as vb nagyon jó lesz. Gianni Infantino, a FIFA elnöke Forrás: AFP/Roslan Rahman

Az ekkorra már továbbjutó gárdák egymás között eldöntik a csoportelsőséget, viszont a másik meccsen a két, pont nélkül álló együttes összecsapása tényleg érdektelen. Infantinónak abban is igaza van, hogy a hármas csoportokban ilyen szituáció nem alakulhatna ki. Arról azonban elfelejt beszélni, hogy a lebonyolítás miatt a hármas csoportok csapatai sem egyformán hosszú időt pihenhetnének.

A meccsek sorrendje ugyanis A-B, A-C, B-C.

Ebben az esetben a legkedvezőbb helyzetben a B csapat van, a második legjobb helyzetben a C, és a legrosszabban az A. Nemcsak azért, mert adott esetben a B és a C összejátszhat egymással az utolsó meccsen, hanem azért is, mert pihenés szempontjából a B együttes kerül a legjobb helyzetbe.

Dél-Amerikában nem is kell selejtezni?

Mindez persze már egy továbbfejlesztett változata Infantino eredeti elképzelésének, amelyről idén tavasszal, Kolumbiában beszélt.

A 48 helyett akkor még csak 40 csapatos tornát vizionált.

Ennek a módosításnak az lett volna a legfőbb eleme, hogy a dél-amerikai selejtezőcsoport ötödik helyezettje is automatikusan vb-résztvevővé válik. (Jelenleg arról a kontinensről a selejtező első négy helyezettje jut ki automatikusan a vb-re, míg az ötödiknek interkontinentális pótselejtezőt kell vívnia. Ezek közül a legutóbbi négyet (!) Uruguay játszotta. A 2014-es vb-re könnyedén kijutott, Jordánia nem volt számára erős ellenfél.

Az uruguayi Diego Perez (kék mezben) és az ausztrál Scott Chipperfield harca a 2005-ös interkontinentális pótselejtezőn Montevideóban Forrás: AFP/-

Négy évvel korábban már jóval nehezebb volt a dolga, mert Costa Rica ellen a két mérkőzés összesítése alapján 2-1 lett a végeredmény, Uruguay mehetett Dél-Afrikába, ahol negyedik lett. A 2006-os németországi vb-re viszont Ausztrália utazhatott, mert az Uruguay elleni interkontinentális pótselejtezőben két 1-1-es végeredmény után tizenegyesrúgásokkal győzött. 2002-ben szintén az ausztrálokkal vívott csatát Uruguay, de ott az utóbbi továbbjutott.

Azt azonban mindenki – még Gianni Infantino is – nagyon jól tudja, hogy a dél-amerikai selejtezőcsoport ötödik helyezett együttese jóval erősebb, mint Ázsia, Afrika, vagy éppen Óceánia bármelyik nemzeti tizenegye.

Az előzetesen 40-es létszámra koreografált világbajnokság főként azt az állapotot szüntette volna meg, hogy a dél-amerikai csapatok bármelyikének pótselejtezőt kelljen játszania. A 48-as vb-létszám ennél is finomabb falatot kínál a CONMEBOL-zóna csapatainak. Bár konkrét elképzeléseket erről még nem lehetett olvasni, de a 48-as vb-létszám szinte feleslegessé teheti a dél-amerikai selejtezőket, főleg akkor, ha a jelenlegi 4 (vagy 5) együttes helyett 7 vagy 8 jutna ki a vb-re.

Igazgyöngyök Óceániának, Ázsiának, Afrikának

Mondanom sem kell, hogy a CONCACAF-zóna (ott szerepelnek Észak- és Közép-Amerika válogatottjai), valamint az afrikai, ázsiai és óceániai zónák képviselői kitörő örömmel fogadták Infantino elképzelését.

Hiszen csak a vak nem látja, hogy az egész történet a profit további növeléséről szól.

Ausztrália nem véletlenül kérte át magát az ázsiai zónába, mert az ottani szövetség tisztában volt azzal, hogy onnan nagyobb eséllyel juthat ki egyenes ágon egy vb-re, mintha rendre interkontinentális pótselejtezőt kellene vívnia.

Ausztrália már nem Óceániában játssza a selejtezőit. 2000-ben a Vanuatu elleni kvalifikációs mérkőzésük még abban a zónában zajlott Forrás: AFP/Paul Lakatos

Az óceániai régió jelenlegi legerősebb csapata így Új-Zéland, de itt véget is ért a történet, mert a térség többi válogatottja messze nem képvisel jelentős játékerőt.

Az afrikai csapatok áttörését 1990 óta folyamatosan várja a futballvilág.

Kamerun 1990-es vb-szereplése valóban élményszámba ment, de ők sem jutottak el a legjobb négyig, mert a negyeddöntőben a vb egyik legjobb meccsén Anglia némi bírói segítséggel megállította a Szelídíthetetlen Oroszlánokat. Az azóta eltelt 26 évben Afrika egyetlen csapata sem tudott elődöntőbe jutni világbajnokságon – még akkor sem, amikor 2010-ben a földrész adott otthont a vb-nek.

1990-ben a 38 éves kameruni Roger Milla (zöld mezben) varázsolt a románok ellen. A futballvilág azóta is várja Afrika áttörését a világbajnokságokon Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Dpa

Infantino tervének esetleges megvalósulása (a döntést 2017 januárjában, Zürichben hozzák meg) sem rajzolná tehát át az esélyeket.

A 48-as vb-n minden bizonnyal ugyanúgy Európa és Dél-Amerika csapatai dominálnának.

Legfeljebb mi, magyarok reménykedhetnénk abban, hogy az alaposan felduzzasztott mezőnynek tagjai lehetnénk. Ehhez azonban valahogy másodiknak kellene lenni a selejtezőcsoportban. Ilyenre vb-selejtezőkben az elmúlt 20 évben egyszer, 1997-ben volt példa. A következményeket persze tudjuk – jöttek a jugoszlávok.

Infantino, a világfutball plasztikai sebésze

A döntéshez (a világbajnokság mezőnyének 48-ra emeléséhez) Infantinónak szüksége lesz arra a többségre, amelyet minden bizonnyal maga mögött tudhat az ázsiai, az afrikai, az óceániai és az észak-amerikai országok küldötteitől.

Szavazzatok, szavazzatok, és én elhozom nektek a 48-as mezőnyű labdarúgó-világbajnokságot (Gianni Infantino) Forrás: AFP/Michael Buholzer

Ne feledjük, hogy a méreteihez képest ez a három zóna meglehetősen alulreprezentált a világbajnokságokon. Európa és Dél-Amerika mintha kivárna, kontinensünk ma még csendes. Mindazonáltal az is tény, hogy a világbajnokságok jelenlegi formátumához 1994 óta, azaz több mint húsz éve nem nyúltak hozzá.

A ráncfelvarrás tehát időszerű volna.

Az már más kérdés, hogy a legjobb futballplasztikai sebészt valóban Gianni Infantinónak hívják-e.