Az Új Selyemút a régiónkba is rengeteg kínai tőkét hoz

rigai 16+1 csúcstalálkozó, 16 régiós állam és Kína
(161105) -- RIGA, Nov. 5, 2016 (Xinhua) -- Chinese Premier Li Keqiang (8th L) and the heads of government of 16 Central and Eastern European Countries (CEEC) pose for a group photo during the Fifth Meeting of Heads of Government of CEEC and China in Riga, Latvia, Nov. 5, 2016. (Xinhua/Rao Aimin) (wx)
Vágólapra másolva!
A kereskedelmi kapcsolatokon túl a kínai befektetések is egyre döntőbb szerepet kapnak a régiónkban: a kínai részről nyolc milliárd dollár értékű működőtőke érkezett a közép-kelet-európai térségbe. Az összeg várhatóan megugrik az Egy övezet egy út program, vagyis az Új Selyemút beruházásai miatt. Mindez növekedési lehetőségeket biztosíthat Magyarország számára is.
Vágólapra másolva!

Eddig nyolcmilliárd dollár értékben érkezett kínai befektetés a közel-kelet-európai régióba, és ez az összeg a következő években kiegészül az Új Selyemút beruházásaival a Kína–Közép-Kelet-Európa Alap adatai szerint.

Az Egy övezet egy út programban részt vevő országokkal (köztük hazánkkal is) Peking háromezer milliárd dollár értékben bonyolított külkereskedelmi forgalmat 2014 és 2016 között, és 50 milliárd dollár értékben helyezett ki működő tőkét.

Ami a régiónkat illeti, Kína nemcsak az Európai Unió keleti tagországaira fókuszál, hanem a térség összes államát egységesen kezeli, így még 2012-ben kezdeményezte a 16+1 nevű együttműködést, ami 16 közép- és kelet-európai országot jelent, melyben a térségből csak Belarusz, Ukrajna, Moldova és Koszovó marad ki.

A 16 tagország közül 11 tartozik az EU-hoz (a három balti állam, a visegrádi négyek, Románia, Bulgária, Horvátország és Szlovénia) ezenfelül továbbá Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Macedónia és Albánia is részt vállal a kínai kezdeményezésben.

A Kína–Kelet-Közép-Európa csúcstalálkozó Rigában 2016. november 5-én Forrás: AFP/Xinhua News Agency/Rao Aimin

A 16+1 lényege, hogy Kína egyszerre találkozhasson a régiós országok vezetőivel, ne kelljen külön-külön az egyes államokkal hosszas tárgyalásokat folytatni. Egyúttal így a kisebb országok vezetői is évente találkozhatnak a kínai miniszterelnökkel, ami egyébként nehezen lenne megvalósítható.

Mint arról már korábban írtunk, a kínai befolyás erősödését jelzi, hogy a soron következő 16+1-es csúcstalálkozónak Budapest ad otthont.

Magyarország és Románia az élen

A régió és Kína közötti kereskedelmi forgalom gyors ütemben nőtt a 16+1 alapítása óta.

Tavaly Lengyelország állt az első helyen 18,1 milliárd dollárral, utána Csehország következett 13,6 milliárd dollárral, a harmadik helyre pedig Magyarország került 9,3 milliárd dollárral.

Ami a befektetéseket illeti, hazánk itt is a tőkevonzó államok között szerepelt:

az uniós rangsorban Magyarország a tizedik helyen állt 2015 végén 2,05 milliárd eurós értékkel, ezzel a régiós államok közül az elsőnek számít, utána Lengyelország és Románia következik 936, illetve 889 millió euró értékekkel.

Ennél is beszédesebb az összes külföldi működőtőkéhez (FDI) viszonyított kínai FDI aránya 2010 és 2015 között: itt Magyarország a harmadik helyen áll Románia és Portugália mögött 14 százalékos aránnyal az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) adatai szerint.

A 16+1-es országcsoporton belül azonban annyi eltérés mindenképpen mutatkozik, amennyiben a 11 EU-tagállamban Kína nem tudja azt a gyakorlatot folytatni, amit a világban sok helyen, miszerint kínai hitelből stratégiai ágazatokban is vásárolhat vállalatokban többségi részesedéseket.

A közép-kelet-európai országokba irányuló kínai tőkebefektetés egyelőre még csak töredékét jelenti az egész EU-ba irányuló összegnek, viszont

az utóbbi években megugrott a Magyarországra és Romániába irányuló beruházások összege.

A BorsodChem Zrt. üzeme Kazincbarcikán Forrás: MTI/Vajda János

Az alacsony bázis miatt ez persze egy-egy nagy ügylet által is megvalósulhat: ilyen volt nálunk a BorsodChem megvásárlása a Wanhua Group által, ami az országba érkezett összes kínai tőke hozzávetőleg kétharmadát jelenti.

A régiós befektetéseknél

a befektető vállalatok 60:40 arányban tartoznak a magán, illetve az állami szférához:

privát tulajdonú például a Wanhua Industrial Group, a Huawei Technology, a Great Wall Motor és a China Ming Yang Wing Power Group, míg az állami tulajdonú cégek között található a Guangxi Liu Gong Machinery, a Huadian, a Sinomach, a China Power Investment és a China Energy Engineering.
Ami a 16+1-es politikai kapcsolatokat illeti:

eddig öt miniszterelnöki szintű csúcstalálkozót tartottak

Varsóban, Bukarestben, Belgrádban, a kelet-kínai Szucsouban, legutóbb pedig tavaly novemberben Rigában, a következő platform házigazdája pedig Budapest lesz.

Privát tulajdonú vállalat a Huawei Technology Forrás: AFP/Jim Lee

Így lett Kína tőkeimportőrből tőkeexportőr

A gyors kínai gazdasági fejlődés közel 40 évvel ezelőtt kezdődött, és ennek jelentőségét néhány cég korán felismerte, mivel az országban akkor még korlátlan és olcsó munkaerő állt rendelkezésre, az ország pedig fokozatosan nyitottá vált a külföldi beruházásokra.

Így a Kínába irányuló befektetések hamar megindultak: az egyik jó példa erre a Volkswagen, amely már az 1980-as években gyárat épített ott.

Kína 2001-es csatlakozása a Világkereskedelmi Szervezethez (WTO) aztán felgyorsította a folyamatot, ömlött a tőke az országba, a Kínában gyártott áruk pedig meghódították a világpiacot.

Eközben Kína a saját tulajdonú külföldi befektetések területén alaposan lemaradt, de ez a folyamat a múlt évtizedben kezdett megváltozni, több tényező hatására. A gyors fejlődés eredményeként a kínai cégek is megerősödtek, egyre nagyobbra nőttek, komoly befektethető tőkével rendelkeztek. Emellett Kínában nagy a nyersanyagfüggés, és egy idő után a kínai vezetés is úgy gondolta, hogy ha már az ország gazdasági súlyai így megnőtt, akkor váljon globálissá, és az ország vállalatai, közülük sok állami, kezdjenek külföldi akvizíciókba.

A tőkeimport gyors felívelését tehát tíz-tizenöt éves késéssel a tőkeexport bővülése követte.


Eleinte a világ nyersanyagban gazdag részein kezdtek terjeszkedni, és indítottak új beruházásokat, főleg Délkelet-Ázsiában és Afrikában. A válság új lehetőségeket nyitott: miután olcsóbbá váltak a nyugati cégek (főleg mert lecsökkent a kapitalizációjuk), az immár tőkeerősnek számító kínai vállatok felvásárlásokat tudtak kezdeni Amerikában és Európában, ezzel új technológiákhoz és új piacokhoz jutva.

Amerikában és újabban egyes nyugat-európai országokban ezt politikai aggodalmak kísérik, legalábbis a stratégiai, vagy európai esetben állami pénzzel korábban támogatott, stratégiai iparágak esetében.

A válság alatt megugrott a kínai tőkekivitel

A változást, és egyben Kína jelentőségének növekedését jól mutatják a statisztikai adatok: míg 2005-ben Kína a világ GDP-jének öt százalékát adta, a külföldi közvetlen beruházásokból csak 1,3 százalékkal részesült. 2012-ben a kínai gazdaság már 11, 6 százalékot hasított ki a világgazdaságból, 6,7 százalékot képviselt a beruházásokban.

2005-től a kínai tőkekivitel gyorsan kezdett növekedni: kezdetben évente átlagosan 19 százalékkal, így 115 milliárd dollárt ért el 2012-ben, de utána is gyors volt az ütem: 2015-re 127 milliárd lett az összeg,

tavaly pedig már a kínai tőkekivitel meghaladta az országba érkező befektetések volumenét, vagyis az ország nettó tőkeexportőr lett.


Kína külföldi befektetéseinek növelését a kormány is támogatni kezdte, a következő okokból.

Egyrészt azt akarták, hogy a kínai cégek megerősödjenek, hozzáférjenek az érett piacokhoz, egyúttal elsajátítsák azt a versenyképes tudást, amire szükség van ahhoz, hogy ezeken a piacokon boldoguljanak.

Ehhez a megvásárolt cégek által felhalmozott tudásra és technológiára is szükség van, mindemellett az is szempont volt, hogy

a kínai kereskedelmi mérleg többlete által felhalmozott hatalmas devizatartalékot ne csak kötvényekbe, hanem termelő beruházásokba is fektessék.

Amikor pedig elég nagyok lettek a kínai vállalatok, legyenek azok magán vagy állami cégek, ugyanígy igény mutatkozott náluk a növekedésre és a világban való terjeszkedésre, mint bármely más ország cégeinél.

A kínai Új Selyemút Forrás: Wikipédia - Roylee

Egy gyorsan fejlődő és nagyra növő gazdaság nagy tőkefelhalmozást jelent, a tőke pedig szüntelenül keresi a jó befektetési lehetőségeket. Kína esetében legfeljebb annyi eltérés van, hogy a cégek mögött nagyobb mértékben jelen lehet a kínai állam befolyása, hiszen mégiscsak egy központosított rendszerről van szó, ahol az állam szerepe jelentősebb, mint a világ legnagyobb gazdaságaiban általában.

30-szorosra emelkedő kínai befektetések az EU-ban

A válság előtt viszonylag kismértékű volt a kínai befektetési kedv az EU-ban, de az ezt követő években hirtelen megnövekedett. 2009-től három év alatt a 30-szorosára nőtt a befektetett összeg (jóllehet igen alacsony bázisról indult), 2012-ben összesen 24,4 milliárd eurót tett ki az összes addigi kínai befektetés.

A kínai cégek általában nem saját leányvállalatokat alapítanak Európában, hanem összeolvadnak más cégekkel, vagy felvásárolnak egész vállalatokat.

Ezt a folyamatot értelemszerűen megkönnyítette a válság utáni tőzsdei mélyrepülés, majd 2011 körül az eurózóna válsága, mely alacsonyan tartotta a cégek értékét.

A legtöbb befektetés kezdetben Nagy-Britanniában, Németországban és Franciaországban zajlott, vagyis az Unió legnagyobb gazdaságaiban, különösen a technológiai szektorban.

A következő években a fókusz a déli országokba helyeződött, ami érthető, hiszen az elhúzódó válságok miatt ott váltak olcsóbbá a cégek. Az új technológiai megoldásokra épülő iparágakban a leginkább érzékelhető a terjeszkedés, illetve a fajsúlyos márkanevek megvásárlása is jellemző.

Bár az európai piacok viszonylag alacsony megtérülési rátát jelentenek Kína számára, a befektetések biztonsága és alacsony kockázata miatt a mérleg másik serpenyőjébe is sok kerül.

A legfrissebb adatok szerint a kínai befektetések tőzsdei értéke tavaly év végén már meghaladta a 100 milliárd eurót.

(Matura Tamás „Kínai befektetések a közép-keleti régióban” című elemzése alapján. A szerző a Corvinus Egyetem oktatója és a Közép-európai Ázsia Kutató Központ alapítója. Az eredeti, angol nyelvű elemzés itt érhető el.)