A bruttó hazai terméknek meg kell mutatnia az országban termelt valódi dolgok értékét - autókat, telefonokat, pénzügyi szolgáltatásokat –
ha ugyanaz a telefon 400 dollárba kerül az Egyesült Államokban, de csak 200 dollár értékű Kínában, akkor Kína piaci árfolyama 50 százalékkal alacsonyabb.
Általánosságban elmondható, hogy a kevésbé fejlett országokra az alacsonyabb árak a jellemzőek, ami azt jelenti, hogy GDP-jük is alacsonyabb.
Amerikai Egyesült Államok | 18.569 miiliárd dollár |
Kína | 11.199 milliárd dollár |
Japán | 4.939 milliárd dollár |
Németország | 3.466 milliárd dollár |
Nagy-Britannia | 2.618 milliárd dollár |
A közgazdászok megpróbálják korrigálni ezt a vásárlóerő-paritást (PPP), ami a relatív árakat ellenőrzi. Ugyan nem tökéletes, mivel számolni kell olyan dolgokkal, mint a termékminőség, de még így is pontosabb képet ad arról, hogy mennyit termel egy-egy ország.
Kína | 21.417 milliárd dollár |
Amerikai Egyesült Államok | 18.569 milliárd dollár |
India | 8.702 milliárd dollár |
Japán | 5.266 milliárd dollár |
Németország | 4.028 milliárd dollár |
Némely készárú előállításában Kína csaknem egy évtizede meghaladja az Egyesült Államokat, ráadásul az exportja harmadával nagyobb.
Ez nem jelenti azt, hogy Kína lakossága lenne a leggazdagabb a világon – közel sem. A legmagasabb jövedelemmel rendelkező országok: Katar, Luxemburg, Szingapúr, Brunei és az Egyesült Arab Emírségek. Ugyanakkor sem Katar, sem Luxemburg nem tartozik a világ vezető gazdaságai közé.
Kínában az egy főre eső GDP ugyan alacsonyabb, mint sok más államban, tehát ezen a téren van még helye a növekedésnek. Míg a fejlett országok csak kutatás-fejlesztés révén, új technológiák alkalmazásával, felfedezésével tudják gazdaságukat hatékonyabbá tenni, addig a szegény országoknak marad a külföldi technológiák olcsó másolata, alkalmazása.