Kányádi Sándor mindig elvarázsolta a közönséget

Budapest, 2017. november 17. Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő, a nemzet művésze. A felvétel 2017. november 17-én készült. MTI Fotó: Czimbal Gyula

Szerdán meghalt Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő, a nemzet művésze. Kollégái, barátai, irodalmárok és zenészek is megemlékeztek róla. A költőt a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.

Korábban megírtuk, hogy életének 90. évében meghalt Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő, a nemzet művésze. Az MTI-t a költő családja tájékoztatta szerdán, azóta pedig kollégái sorra megemlékeztek róla. Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténész szerint Kányádi Sándor a verseiben „azt mondta ki, amit mindnyájan éreztünk, csakhogy ő ki is merte, és ki is tudta úgy mondani, hogy az magas művészet volt”. H. Szabó Gyula, a Kriterion könyvkiadó igazgatója pedig azt mondta,

eseménnyé vált minden olyan rendezvény,

amelyen Kányádi Sándor is részt vett.

H. Szabó Gyula, a Kriterion könyvkiadó igazgatója Forrás: Wikimedia Commons

Dávid Gyula az MTI-nek adott nyilatkozatában elmondta, hogy egy évvel járt Kányádi Sándor fölött a Székelyudvarhelyi Református Kollégiumban, és ott kezdődött a barátságuk, amikor 1944-ben cserkésztáborozóként éppen Kányádiékhoz osztották be segíteni a mezőgazdasági munkában. Így a kezdetektől követhette Kányádi Sándor pályájának a kibontakozását, alakulását.

Abban látta Kányádi költészetének a nyitját,

hogy nagyon egyszerűen, nagyon közérthetően tudott elmondani olykor mellbevágó dolgokat is. „Kezdő költőként Arany János szellemében, de az akkori idők költészeti igényét túllépve, tisztán tudott szólni tiszta és igaz érzésekről, és ezt a képességét akkor is megőrizte, amikor ezek az érzések bonyolultakká váltak. Azt mondta el helyettünk, amit mi is éreztünk, de amit nem tudtunk szavakba önteni” - mondta az irodalomtörténész.

Dávid Gyula irodalmár Forrás: Wikimedia Commons

Azt is hozzátette, hogy Kányádi nagy hangsúlyt fektetett az olvasókkal való személyes kapcsolat kialakítására. Elmondta azt is, hogy sokszor vett részt könyvbemutatókon, író-olvasó találkozókon Kányádi Sándorral, aki

mindig elvarázsolta a közönséget.

„Mindig azt éreztem, hogy a mesélése által el tud feledtetni mindent mindenkivel” - mondta, és azt is hozzátette, szívesen mesélt gyermekközönségnek is, „mert tudta, hogy a jövő a gyerekek lelkében van, akiknek már ebben a korban meg kell tanulniuk tisztán, szépen élni és írni”. A Kányádi Sándor meséléséről gyermekként szerzett élményeket említette H. Szabó Gyula is, a költő megannyi verseskötetét megjelentető Kriterion könyvkiadó igazgatója. „Nagyon mély benyomást gyakorolt mindannyiunkra.

Nem csodálkoztam azon, hogy akkora sikerrel járta az iskolákat,

és minden író-olvasó találkozót, könyvbemutatót valóságos eseménnyé avatott” - mondta a kiadóigazgató. H. Szabó Gyula a versek mellett az erdélyi száz és jiddis népköltészeti fordításait is rendkívül jelentőseknek találta. Azt mondta, hogy szerinte ezekkel

a fordításokkal tudatosan próbálta Erdély kulturális sokszínűségét felmutatni.

„Úgy érzem: a költészete értéke alapján odakerülhetett volna a Nobel-díj közelébe, csak nem volt olyan lobbierő mögötte, mint mások mögött. Nemcsak arra volt képes, hogy a romániai magyar költészet 1990 előtti ellenálló korszakában a legfontosabb gondolatainkat megszólaltassa, hanem képes volt átalakulni, és az új körülmények között sem veszítette el költői egyensúlyát, habitusát” - mondta H. Szabó Gyula. A kiadóigazgató sajnálatosnak tartotta, hogy a kolozsvári magyarság nem tudta Kányádi Sándort a városban tartani azt követően, hogy a régi tulajdonos visszaigényelte a lakást, amelyben lakott.

Kényszerből hagyta el Kolozsvárt, és ez még sokáig fogja a lelkiismeretünket bántani

- mondta H. Szabó Gyula. A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) azt írta, hogy Kányádi Sándor organikusan alakuló költészetének legfontosabb üzenete a szülőföld szeretetének a parancsa. Az MMA saját halottjának tekinti a művészt. „Az ív, amelyet költői pályájával megrajzolt, talán példa nélküli: a 19. században gyökerező líra szinte észrevétlenül válik huszadik századivá, a falusi, paraszti világ európai horizontúvá, egyetemessé; az egyszerű élménylíra bölcseleti, létfilozófiai költészetté” - írták. A közlemény idézi Kányádi Sándor monográfusát, Pécsi Györgyit, aki szerint a költő számára a szülőföld nem elvont eszme volt, „hanem a

mindennapok valóságából, az emlékekből, az átöröklött hagyományokból formálódott,

földrajzilag is behatárolható területen megvalósuló táj-kultúra-ember egysége”. „A költő pedig nem tett mást - ahogy mondani szokta -, mint leírta, amit látott. Csakhogy amit meglátott, és ahogyan leírta, abból a 20. század második felének legjelentősebb erdélyi magyar költői életműve és az egyetemes magyar irodalom kimagasló értéke született” - írta Pécsi Györgyi. Azt is hozzátette, Kányádi Sándor versei különösen revelációszerűen hatottak a hetvenes-nyolcvanas években, amikor

tudatosult, hogy ténylegesen is eltűnhetnek a határon túli milliós magyar közösségek,

például a romániai magyarság is. „Költészete töretlenül hiteles: megformáltságban, nyelvében, versszerkesztésében sohasem haladta vagy előzte meg azt a szintet, melyet érzelmileg, gondolatilag birtokolt, idegen vagy félidegen felségvizekre sohasem hajózott,

mindenkor az általa teljességgel birtokba vett világról írt,

arról, amelyikben teljességgel otthon volt” - idézte a közlemény Pécsi Györgyit, aki 2003-ban jelentetett meg monográfiát Kányádi Sándorról.

Gryllus Dániel azt mondta, Kányádi „nagyon fontos szerepet játszott a Kaláka együttes életében, szinte nincs nap, hogy ne játszanánk valahol megzenésített verseiből. Legyenek azok akár teljesen különböző alkalmak és rendezvények,

Sándor bácsi ott van velünk. Számunkra óriási veszteség lesz a hiánya,

mindig elmehettünk hozzá akár Budapestre, akár az erdélyi Nagygalambfalvára. Bár verseket az utóbbi években már nem írt, mert saját akaratából lezárta életművét, nagyon jókat beszélgettünk” - mondta a zenész.

Három olyan lemez is született, amelyen a Kaláka, illetve Gryllus Dániel zenéivel kizárólag Kányádi-versek hallhatók Forrás: Wikipedia

Azt is hozzátette, hogy ugyan ismerték a nevét, egyik-másik kötetét is, de amikor 1981 márciusában, első erdélyi turnéjukon Csíkszeredában a Kaláka fellépett, még nem volt Kányádi-nótájuk. Azt követően Ferenczes István költő, író, újságíró rakta fel nekik azt a verslemezt, amelyen Kányádi Sándor az Elveszett követ-et mondja, és megjegyezte, hogy ezt a Kalákának el kellene énekelnie. Később pedig három olyan lemez is született, amelyen a Kaláka, illetve Gryllus Dániel zenéivel kizárólag Kányádi-versek hallhatók: az első 2004-ben a Hangzó Helikon-sorozat induló kiadványa, a költő 75. születésnapjára időzített Kaláka-Kányádi album volt, ezt követte négy évvel később a Fehéringes versek című CD a költő felnőtteknek szóló munkáival, majd 2009-ben újabb Kaláka-Kányádi-lemez, ezúttal a gyerekeknek. „Sándor bácsi mindig azt mondta, hogy nincsenek külön gyerekversek és felnőttversek.

Azt is hajtogatta, hogy nincs jó hallása, nem tud énekelni, és azért ír annyira ritmikus verseket,

hogy ezt kompenzálja. Nagyon betalált nekünk, közel áll a szívünkhöz a költészete, akár a latinos, akár a gyerekeknek írt verseit énekeljük, akár a Vannak vidékek ciklusát, akár a Kuplé a vörös villamosrólt” - mondta Gryllus Dániel. Hozzátette: a magyar költészet hegyvonulatának gerincét Balassi, Csokonai, Petőfi, Kosztolányi, József Attila mellett Kányádi versei is alkotják.

Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke pedig azt mondta, „Kányádi Sándor igazi klasszikus volt, olyan egyetemes nagy költő, aki a saját értékein túl egyfajta összefoglalója, megújítója és továbbépítője volt a költészetnek”. Kányádi Sándor szerinte megkerülhetetlen az irodalomtörténetben. „Nagyon sok szál benne összpontosult, amelyeket az évek során tovább szőtt” - mondta.

Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke Forrás: MTI/Balázs Attila

Azt is elmondta, hogy a gyermekirodalom klasszikusának versein nemzedékek nőttek fel, és az utolsó pillanatig hatalmas, több nemzedéket felölelő rajongótábora volt, amelynek megalapozása még olyan korban kezdődött el, amikor még nem segítette a média a költészet népszerűsítését. „A szorgalom, az alázat és az olvasók szeretete tette azzá, ami” - mondta a Magyar Írószövetség elnöke, megemlékezve arról, hogy

Kányádi Sándor még a legkisebb falvakba is elment előadásokat, felolvasásokat tartani,

bárhová, ahová hívták. Az a rendezvény, ahol ő megjelent, mindig színültig megtelt a tisztelőivel, nagy közszeretetnek örvendett - mondta. A zene és Kányádi költészete kapcsán kitért arra, hogy

a Kaláka úttörő szerepet játszott költészete népszerűsítésében,

az együttessel amellett, hogy megzenésítették verseit, többször együtt lépett színpadra. „Kányádi Sándor mindig azt mondta: A vers az, amit mondani kell, de a zenére is nagyon számított, többször élcesen beszélt arról, hogy a költészetet Gutenbergék bezárták a könyvek lapjai közé, holott az

szabadon szárnyal, és a zene szabadíthatja ki a könyvekből, hogy minél több emberhez elérjen.

Ő ennek a gondolatnak a nagy apostola volt” - mondta Szentmártoni János.

Szabó T. Anna gyerekkora óta ismerte a költőt Forrás: MTI/Balogh Zoltán

Szabó T. Anna költő és műfordító azt mondta, „mindenki szerette Kányádi Sándort, hiányozni fog, mert nagy költő volt, és mert minden szavával, egész lényével élte és hirdette a magyar verset, a nyelv zenéjének gyógyító erejét és a félelem nélküli életet. Tanító volt a szó legnemesebb értelmében: a világ szinte minden magyar közösségéhez ellátogatott, a legkisebb falvakba és a legtávolabbi városokba is elment, hogy eleven szavával, tréfáival és

szelíd példájával mutassa meg, hogy a kultúra nem luxus, hanem létszükséglet.

Elmondta, hogy Kányádi a gyerekeket ugyanúgy meg tudta szólítani, mint a felnőtteket és az olvasáshoz visszacsábult időseket, mindenkihez volt egy jó szava, egy mosolya, egy története. „Ő, aki fiatalon titokban felpróbálta Arany János kalapját, idős korára megélte, hogy hívei padot állítottak neki az Aranyról elnevezett metróállomáson.

Zavarta ugyan, hogy még életében megdicsőült, mégis örült

a feléje áradó szeretetnek” - mondta a József Attila-díjas költő. „Generációk nőttek fel az írásain, amelyek tiszta forrásból, a népdalok és a népmesék ősi rétegeiből törtek elő.

Tudta, hogy a nyelv szépsége, a jó vers és az igazi mese a lélek szomját oltja,

ezért Benedek Elek emlékére saját kezdeményezéséből több helyen is felállíttatta Elek Apó kútját, és megalapította a csodálatos budapesti Mesemúzeumot” - mondta. „Ahogy egyik szövegében írja: a jó kútnak olyan a vize, hogy a görbék, ha isznak belőle, utána kiegyenesednek. Kányádit olvasni: tartásjavító gyakorlat” - tette hozzá Szabó T. Anna.