A farmernadrág atyja, Levi Strauss 1829. február 26-án Löb Strauß néven látta meg a napvilágot a bajorországi Buttenheim-ben, egy szegény sorsú zsidó család sarjaként.
A gyermek Hirsch Strauss Rebecca Haas-szal megkötött második házasságából származott. A fiatalember 18 éves korában anyjával és két nővérével együtt a lehetőségek hazájának tartott Amerikai Egyesült Államokba vándorolt ki, az otthoni nyomor elől menekülve.
Amikor 1847-ben áttelepedtek a tengerentúlra, szerencséjükre nem kellett fejest ugraniuk az ismeretlenbe,
mivel az ifjú Strauss két bátyja, Jonas és Louis már korábban kivándoroltak, és sikeres textil-kereskedelmi vállalkozást működtetek New Yorkban.
Az ifjabb Strauss eleinte bátyjai kereskedelmi cégében dolgozott, és kezdetben úgy tűnt, hogy talán ő is jól menő nagykereskedőként fogja beteljesíteni pályafutását, a sors azonban másként akarta.
Strauss nővére, Fanny, a férjével, David Sternnel együtt New Yorkból a Missouri államban fekvő St. Louis-ba költözött, Levi Strauss pedig a Kentucky állambeli Louisvill-be, ahol bátyjai vállalkozását képviselte. Az ifjabb Strauss 1853 januárjában kapta meg az amerikai állampolgárságot.
David Stern és felesége még ugyanebben az évben elhatározták, hogy az ekkortájt kitört nagy aranyláz miatt
az üzletileg igen ígéretesnek tűnő nyugati parti Kaliforniába, a "vadnyugatra" költöznek át.
1848 januárjában egy colomai fűrészmalom mellett jelentős értékű aranytelepet találtak.
A felfedezés híre futótűzként terjedt szét a hatalmas országban, és ennek köszönhetően két éve alatt több mint 300 ezren vándoroltak Kaliforniába, a szerencse reményében.
A csak negyvenkilencesekként emlegetett aranyásók zöme eleinte a patakokból illetve a folyókból igyekeztek kimosni a mesés gazdagsággal kecsegtető aranyat. Noha Kalifornia földje valóban több milliárd dollár értékű aranyat rejtett,
a sok százezer ember közül mégis csak nagyon kevesen gazdagodtak meg,
és a zömük szegénységben maradt.
Ekkoriban és ennek köszönhetően kezdett világvárossá valamint fontos csendes-óceáni kikötővé növekedni az addig csak néhány nyomorúságos viskóból álló San Francisco.
Levi arra kapott megbízást a testvéreitől,
hogy menjen sógora és nővére után a rohamos fejlődésnek indult nyugati-parti nagyvárosba,
és ott képviselje a Strauss-család üzleti vállalkozásának érdekeit. Levi 1854-ben nyitotta meg San Franciscóban a Levi Strauss & Co. néven később világhírnevet szerzett cégét.
Kezdetben a New York-i családi anyacég áruit, a finom kelméket, ágyneműt, ruházati és bőrdíszmű-cikkeket forgalmazta San Franciscóban, majd később már egész Kaliforniában.
A sok aranyásó, majd ipari munkás miatt Levi Strauss idejekorán felismerte az olcsó, tartós, és strapabíró munkaruhák iránt egyre jobban növekvő keresletet. Levi összebarátkozott a vele hosszabb ideje üzleti kapcsolatban álló lett származású Jacob W. Davis- szel,
akitől megtudta, hogy ő is már hosszabb ideje a munkaruha-bizniszben gondolkodik.
Jacob W. Davis egy olyan munkásnadrágot tervezett, amelynek tartósságát nem csak az erős varrás, hanem szokatlan módon szegecsek is biztosították.
Strauss bevette cégébe Davis-t, és ennek köszönhetően a két barát már együtt fejlesztette tovább a modellt.
Így született meg a vitorlavászonból varrt, szegecselt, indigóval festett munkásnadrág, a későbbi világhírnevet szerzett emblematikus ruhadarab, a farmer.
Levi Strauss és Jacob W. Davis 1873-ben szabadalmi oltalmat kért és kapott az általuk megalkotott farmernadrágra. Az üzlet nagyon sikeresnek bizonyult, hiszen úgy vitték az elnyűhetetlen kék színű nadrágokat, mint a cukrot.
Nem véletlen, hogy a cégtulajdonos-feltalálótárs után Levi's-ként is egyre gyakrabban emlegetett legendásan erős nadrágra olyan márkajelző címke került, amelyen két ló látható,
amint sikertelenül próbálják meg szétszakítani Levi Strauss nadrágját.
Szemben a Levi's-t népszerűsítő reklámokban gyakran felidézett legendával, miszerint az első indigókék nadrágot maga Levi Strauss adta el 1849-ben, a kaliforniai aranyláz tetőzésének idején egy aranyásónak, az a valóság , hogy a szegecselt kék vászonnadrágot csak 1873-tól kezdték el gyártani.
A termékcsalád máig legnépszerűbb tagja, a legendás „ólomgombos" 501-es jelű csőnadrág pedig az 1890-es években született meg.
A napjainkra magát globális vállalattá kinőtt világhírű San Franciscó-i üzem alapítója, Levi Strauss 73 éves korában, 1902. szeptember 26-án halt meg.
A szegényeket támogató és bőkezű adományairól híres filantróp ruhagyáros sohasem nősült meg, így a céget négy unokaöccse, Jacob, Sigmund, valamint Louis és Abraham Stern örökölték meg, illetve vitték tovább.
Levi Strauss nadrágja, a farmer diadalútja az 1920-as években vette kezdetét, igaz ekkor még nem a „felső tízezer", hanem a nyugati part munkássága, többek között a cowboyok, a favágók, és a vasúti alkalmazottak körében.
Az 1930-as évektől kezdve azonban a „sznob" keleti partot is kezdte egyre jobban hatalmába keríteni a terjeszkedő farmerőrület.
A második világháború idején, a hadigazdálkodás éveiben a kék vászonnadrágot stratégiai árucikknek minősítették, és csak a védelmi iparban dolgozók juthattak hozzá, munkaruhaként. A „jeans", Levi Strauss szegecselt vászonpantallója az 1950-es 60-as években vált hamisítatlan amerikai szimbólummá, olyanná, mint amilyen a Coca-Cola, vagy a Wrigley-rágógumi.
A Levi's – különösen a legendás 501-es - az ekkor kialakuló ifjúsági szubkultúrákban, a rockerek és a hippik körében egyenesen az eisenhoweri- johnsoni korszak „ásatag konzervativizmusával" szembeni lázadás szimbólumává vált.
A Levi's népszerűségének rohamos terjedésében komoly szerepet játszottak az 1960-as évek pop és rock sztárjai, így többek között a Beatles frontembere, John Lennon, vagy a „Woodstock-generáció" néhány tagja, mint Janis Joplin, továbbá a kor híres rock bandái, a Led Zeppelin, a Deep Purple, vagy a Rolling Stones, akik szívesen viselték a Levist.
A kelet-európai „szocialista tábor" fiataljai legfeljebb
még csak álmodozhattak ekkoriban a nyugati szabadság és a lázadás szimbólumának tekintett koptatott farmerről,
a vaskalapos szocialista erkölcscsőszök által üldözött „imperialista nadrágról", amit a „kapitalista fertő" veszélyes jelképének tekintettek, a „nyugati huligánokat" jellemző hosszú hajjal együtt.
Levi Strauss egykori munkásnadrágja napjainkra az egyik legkelendőbb divatcikké nőtte ki magát, amit az utca emberétől kezdve a híres sztárokig és milliárdos üzletemberekig bezárólag mindenki szívesen visel.