Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Európa újra megtapasztalja, amit mostanában szemérmesen „bevándorlási válságnak" nevezünk, így kezdi esszéjét a Le Figaroban a kanadai filozófus-szociológus.
A török elnököt bírálja, mert Európát zsarolja, majd a migránsok ír. "Nehéz nem érezni azok agresszivitását, akik határsértés közben megengedik maguknak, hogy „Allah akbar"-t üvöltözzenek. Hány olyan bevándorló van, akit a hódítás szelleme motivál? Senki sem vonja kétségbe a sok szerencsétlennek a szenvedését, akik erőszakkal akarnak letelepedni Európában. De egy ilyen méretű hullámmal szemben, azok az alapvető feltételek, amelyek a menedékjogokat tennék lehetővé, megsemmisülnek, bármit is gondoljanak erről a bevándorláspárti baloldaliak, akik úgy érzik, ellenálltak a fasizmusnak, miközben konkrétan az új oszmán imperializmussal működnek együtt. A humanitárius gondolkodás elbukott és a politikai tehetetlenség tényezőjévé vált.
Az etnikai enklávék elszaporodása a nyugati országokban egyfajta területi újrafelosztás jelenségére utal, amely könnyen visszafordíthatatlanná válhat. Újfajta feudális formák alakulnak ki, amelyek között a nemzeti szuverenitást egyre kevésbé lehet gyakorolni. A nagyarányú bevándorlás egy újfajta népességet hozott a külvárosokba, az „értelmiség" pedig mindent megtesz, csak ne kelljen megneveznie, inkább beéri a „sokszínűségre" való hivatkozással."
Mathieu-Bock Coté szerint a nemzeti kultúra gyengülése magukat az európai államokat teszik gyengévé és tehetetlenné éppen a migrációval szemben. Így fogalmaz: "Az identitás miatti feszültségek egyre radikálisabbak. Görögország egy előőrs szerepét tölti be: tarthatunk attól, hogy az erőszak fokozódni fog az őshonos lakosok körében – ahogy azt a szomszédos török szigeteken láttuk: az állam gyengesége a tömegeket zavargásra késztette. Az erőszak fokozódni fog a bevándorlók körében is. (...) A tömeges bevándorláshoz az etnicizmus, sőt az identitások rasszizmusa társul, főleg akkor, amikor a multikulturális politika megfosztja a nemzeti jellegétől a társadalmat.
A népek délről északra tolása a lehető legbrutálisabb módon valósul meg, ami a „civilizációk összecsapása" elképzelésből született, egy valaha gúnyolt, de mégis prófétai módszer kölcsönvételével. Történelmi szempontból az európai civilizáció demográfiai alapjának radikális átalakulása – forradalom. És a forradalom sajátossága ez: nem szabad megnevezni, amíg kialakul, és tilos megkérdőjelezni, mihelyt kirobbant. Hacsak nem vagyunk tőle annyira elragadtatva, hogy dicsőítő szavakat zengünk róla. Akkor elnyerjük a média jóindulatát, mintha a globális keveredés misztikája a fényes jövő ígéretét hordozná azok számára, akik ebben egyetértenek, bár a mindennapi valóság továbbra is ellentmond ennek." - írja ironikusan a kanadai tudós.
Majd Angela Merkel súlyos hibáját elemzi: "Egy napon meg fogjuk írni - a tömeges bevándorlás kapcsán - az elit önfeladásának, avagy bűnrészességének történetét, mely valószínűleg 2015-ben tetőzött azzal, hogy Angela Merkel meghívott egymillió bevándorlót. Németország így remélte megtalálni a második világháború alatt elkövetett bűncselekményeire a történelmi megváltást. De meg kell majd írnunk a riadóztatók történetét is, akik negyven éven át törekedtek arra, hogy figyelmeztessék népüket a tömeges bevándorlásra." Persze, akik figyelmeztettek a veszélyre, azokat a nyugat-európai gondolkodást uraló baloldal megbélyegezte.
Mathieu Bock-Coté szerint " (...) a telített országokba letelepedni szándékozó migráns kolóniák ezzel szemben megmutatják, mennyire vértelen és akaratgyenge az európai elit, amely képtelen megfordítani a tendenciát. Ha a helyzet nem lenne ennyire tragikus, valami mulatságosat is találnánk abban, hogy egyetemeiken a nemi identitás ezer árnyalatáról és más nyakatekert ideológiai spekulációkról cseverésznek – elkápráztatva ezzel az esedékes César-díj átadó közönségét (a filozófus a szélsőbal és a feministák francia filmes tombolására utal) – , miközben Európa határai láthatóan épp összeomlanak a „Nagy Török" harcos nyomása alatt. Miért is ne elmélkedhetnénk az angyalok nemének legendás fontosságú kérdéséről az éppen ostrom alatt álló Konstantinápolyban és Bizánci Birodalomban? Más korokban viszont dekadenciáról beszéltünk volna."
