A tudósok az új kórokozó, valamint rokonainak nyilvánosan kutatható genom szekvenciáját elemezték, és azt találták, hogy a SARS-CoV-2 nem egy mesterséges vírus, hanem a természet produktuma.
A koronavírusok családjának számos képviselője van, egyes tagjai csupán enyhe náthát okoznak, míg más képviselői életveszélyessé váló tüdőgyulladást is képesek kiváltani, sajnos a SARS-CoV-2 az utóbbiak táborát erősíti. A komolyabb megbetegedéseket előidéző vírusok közül az első súlyos járványt 2002-2003-ban a SARS robbantotta ki, később 2012-ben a MERS (Közel-keleti Légúti Szindróma) okozott gondokat Szaúd-Arábiában. Az eddig ismert legkorábbi COVID-19 beteg 2019. november 17-én kaphatta el a kórokozót, ám hivatalosan csak december 27-én állapították meg, hogy az emberiség egy vadonatúj vírussal áll szemben. A cikk írásának pillanatában a fertőzöttek száma elérte a 198 152, a halottaké a 7954 főt.
A járvány kirobbanását követően a kínai tudósok nekiláttak, hogy feltérképezzék a vírus genetikai állományát, a munka végeztével az adatokat azonnal nyilvánossá tették. Ezekből a genetikai információkból próbálta Kristian Andersen mikrobiológus (Scripps Research) és kutatócsoportja kideríteni, honnan érkezhetett a SARS-CoV-2, és milyen folyamatok vezettek kifejlődéséhez.
Andersen a vírus "koronáját" vette alaposabban szemügyre, vagyis azoknak a fehérjetüskéknek a genetikai tervrajzát tanulmányozta, amikkel a kórokozó bejut a gazdasejtekbe;
receptorkötő doménje (RBD), valamint hasítási helye különösen sokat elárult eredetéről.
Előbbivel a vírus "megkapaszkodik" a sejtben, utóbbit pedig a bejutásra használja.
A SARS-CoV-2 evolúciójának egyik legfontosabb lépése az volt, hogy olyan RBD-je alakult ki, amivel hatékonyan meg tudta célozni az emberi sejtek vérnyomás-szabályozásáért felelős ACE2 receptorát. A fehérjetüskék tulajdonképpen annyira eredményesen kötődtek a humán gazdasejthez, hogy azok a kutatók szerint csak természetes evolúcióval jöhettek létre.
A másik tényező, ami kizárja a laboratóriumi eredetet, a vírus molekuláris struktúrája. Amennyiben egy mesterségesen létrehozott kórokozóról lenne szó, ez a szerkezet hasonlítana valamelyik korábbi vírus molekuláris vázára. Andersenék szerint azonban a SARS-CoV-2 szerkezete egyedi az emberi patogének között, és leginkább a denevérekben, tobzoskákban jelen lévő vírusok struktúráira emlékeztet.
A vírus két jellemzője, azaz a fehérjetüskék RBD alegységének mutációja, valamint az egyedi molekuláris váz kizárja, hogy a SARS-CoV-2 mesterséges eredetű lenne"
– magyarázta Andersen.
A genetikai adatok alapján Andersen azt is megpróbálta kideríteni, honnan származik a SARS-CoV-2. A kutató két lehetséges forgatókönyvet vázolt fel.
A tanulmány társszerzője, Andrew Rambaut úgy véli, a két lehetséges eredetmagyarázat közül az első jelentene rosszabb hírt:
ha a vírus az eredeti gazdaállatban mutálódott, akkor e mutáns törzsek még mindig ott rejtőznek vagy a denevérekben, vagy a tobzoskákban (esetleg mindkettőben), és ezekkel az állati gazdaszervezetekkel érintkezve a világjárvány a jövőben bármikor újrakezdődhet.
Kisebb az esély egy újabb pandémiára, ha a kórokozó bennünk változott meg.