Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Meglehetősen hosszú és elfogult stílusú cikkben számolt be még múlt héten a brüsszeli székhelyű, liberális Politico a trianoni békediktátum aláírásának a 100. évfordulójáról.
A cikk szerzői, Bayer Lili magyar és Matei Rosca román újságírók voltak.
Bayer Lili arról közismert, hogy folyamatosan támadja a magyar kormányt,
úgy, hogy általában nem kérdezi meg annak az álláspontját, így lehetőséget sem biztosítva a másik félnek saját narratívája alátámasztására.
A mostani mű is meglehetősen egyoldalúra sikeredett, hiszen
a magyar kormány részéről senkit sem szólaltattak meg, hogy elmondja az észrevételeit, meglátásait.
A bevezetőben a szerzők röviden ismertetnek a trianoni békediktátumhoz kapcsolódóan néhány statisztikai adatot, majd Klaus Iohannis román államfő magyarellenes kijelentéseire emlékeztetnek, kiemelve, hogy ezekért a román elnököt megbüntették.
Iohannis magyarellenes kijelentéseit a liberális lap újságírói ugyanakkor nem ítélték el.
Később megszólaltatnak egy kolozsvári román egyetemi tanárt, aki elmondja a saját álláspontját a centenáriumról, illetve az arról való megemlékezésről.
A magyar nézőpontot a téma kapcsán Vincze Lóránt RMDSZ-es EP-képviselő mutatta be, aki a Politicónak nyilatkozva elmondta, hogy
az erdélyi magyaroknak a trianoni békediktátum egy tragédia, hiszen ekkor kisebbségbe került a közösség.
Vincze pozitív stílusban számolt be a budapesti kormánynak a külhoni magyar közösségek felé érkező támogatáspolitikájáról, de a cikk szerzői ezt nem igazán vették figyelembe a következtetéseik levonásakor.
A Trianonról a magyar ellenzék részéről Ara-Kovács Attila DK-s európai parlamenti képviselőt szólaltatták meg, akiről leírták, hogy „Romániában nőtt fel".
A nagyváradi születésű, korábban SZDSZ-es, jelenleg Gyurcsány pártjában politizáló képviselő kifejtette, hogy „a Trianonnak jelenleg semmilyen aktualitása nincs, ez csupán a Fidesz nacionalista narratívája, ami arra irányul, hogy konfliktust szítson a szomszédos államokkal".
A DK-s EP-képviselő egyáltalán nem vette figyelembe azt a tényt, hogy
az Orbán-kormányok politikája az elmúlt 10 évben a szomszédos államokkal való megbékélésre és együttműködésre irányult,
amellett, hogy az előző balliberális kormányokkal szöges ellentétben, messzemenőkig képviselte Budapest a külhoni magyar közösségek érdekeit, és aktív támogatásáról biztosította azokat. Az együttműködés és a megbékélési kísérletek kereteit, például a Visegrádi Együttműködést, valamint a Három Tenger Kezdeményezést meg sem említette a baloldali politikus.
Ara-Kovács Attila még hozzátette, hogy „Magyarország jelenlegi határait nem Trianonban húzták meg 1920-ban, hanem Párizsban", utalva a második világháborút lezáró, 1947. február 10-én aláírt párizsi békeszerződésre. Szerinte a trianoni szerződés emlegetése által a magyar kormány gyengíti az európai kohéziót és együttműködést, de azt nem fejtette ki, hogy konkrétabban mire gondolt.
Arról sem beszélt, hogy
a párizsi békeszerződés lényegében megerősítette a trianoni békediktátumot,
területre vonatkozó módosítás annyi volt benne, hogy elvettek Magyarországtól még három falut, és azokat Csehszlovákiához csatolták. (A három kistelepülés azóta Pozsony részévé vált.)
Ara-Kovács a külhoni magyar közösségek sérelmeiről egyáltalán nem beszélt, azt a hamis látszatot keltve a hallgatása által, minta azok nem játszanának szerepet a Magyarország és néhány szomszédja között kialakult konfliktusokban.
Ezt követően megszólalt a Momentum Mozgalom román, illetve szlovák testvérpártjainak két EP-képviselője, Cristian Ghinea és Michal Šimečka. Ők amióta (2019 júliusa - szerk.) EP-képviselők, már számos alkalommal támadták az Orbán-kormányt, különös tekintettel a nemzetpolitikájára.
Az USR-s Cristian Ghinea a következőket mondta: „mindkét fél kihasználja az etnikai kártyát szavazatszerzésre, Iohannis kijelentése pedig példátlanul agresszív volt", de szerinte „a jelenlegi feszültségek igazi oka Budapest politikája". Ezt követően revizionizmussal és nosztalgikus emlékezetpolitikával rágalmazta a magyar kormányt, természetesen minden konkrétum nélkül.
A Progresszív Szlovákia politikusa, Michal Šimečka pedig elmondta, hogy „a felmerülő problémákra az EU-tagság lehet a válasz, a szlovákok pedig nyilván másképp tekintenek a 100 évvel ezelőtt aláírt szerződésre, ugyanakkor fontos a szlovákiai magyarság jogainak a biztosítása".
Úgy tűnik, hogy Michal Šimečka hiába van már közel egy éve az EP-ben, még mindig nem olvasta el az EU-s alapszerződéseket, amelyekben
egyetlenegy szó sincs az őshonos nemzeti kisebbségekről.
Azt sem veszi észre, hogy Brüsszel teljes mértékben közömbös az őshonos kisebbségek iránt, különös tekintettel a kárpát-medencei magyarokra.
A szlovák politikus novemberben egyébként azt nyilatkozta, hogy nem támogatja a felvidéki magyarság autonómiáját, majd megpróbálta védeni Donáth Anna azon kijelentéseit, amelyekben a momentumos EP-képviselő tulajdonképpen leszlovákozta és asszimilációra biztatta a felvidéki magyarokat, továbbá a V4-es együttműködést is támadta.
A Politico liberális újságírói azt a következtetést vonják le, hogy az elmúlt években két ok miatt alakultak ki konfliktusok Magyarország és néhány szomszédja között.
Az egyik szerintük az, hogy Budapest újra napirendre hozta a magyar közösségek problematikáját, elsősorban Románia és Ukrajna tekintetében. A másik ok pedig, hogy a magyar kormány elkezdte aktívabban támogatni anyagilag a külhoni magyarokat, ami kiváltotta a szomszédos államok vezetőinek az ellenszenvét.
Tehát még véletlenül sem a szomszédos államok politikusainak a magyarellenes kijelentései, jogfosztó törvényei és hasonló jellegű lépései miatt vannak nézeteltérések szerintük.
A tisztánlátást azt sem segíti, hogy a Politico olvasói csupán Vincze Lóránttól értesülhetnek az eltérő narratíváról, míg ennek az ellenkezőjét kifejtette négy másik megszólaló, plusz a két nagyon elfogult újságíró.
Objektivitásról és tárgyilagosságról ezek következtében egyáltalán nem beszélhetünk, igaz, a cikk szerzőinek láthatóan egész más volt a célja.
