Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
„Szerinted mennyi ideig tart a karantén? - kérdezte Carla Bruni-Sarkozy, az egykori elnök felesége. „Majd meglátod, legalább két és fél hónapig" - válaszolta Nicolas Sarkozy, néhány pillanattal azután, hogy március 16-án Emmanuel Macron elrendelte a karantén bevezetését Franciaországban a koronavírus járvány miatt. Franciaország leállt, a járványügyi válságkezelés vette át az irányítást az országban, „viharos idők" következtek. Másnap reggel 6:30-kor Nicolas Sarkozy Cap Nègre-ben dolgozóasztalához ült és 8 órán keresztül minden nap legújabb könyvén dolgozott, amely most jelent meg, alig egy évvel nagy sikerű „Passions" („Szenvedéllyel") című könyve után. (A Bruni-Tedeschi család tulajdonában álló Földközi-tenger melletti rezidencián vészelte át Nicolas Sarkozy és felesége, Carla Bruni-Sarkozy a karantén időszakát közös gyermekükkel, Giulia-val.)
Újabb könyvében Nicolas Sarkozy a hatalom gyakorlásának kérdéseit feszegeti, erről a Le Figaro újságírójának mesélt. „Megpróbáltam a köztársasági elnöki tisztség optikáján keresztül nézni és leírni, hogy valójában milyen is Franciaország” - mondta az V. köztársaság egyik legsikeresebb köztársasági elnöke a beszélgetést. A könyv címéről („Viharos idők”) így vall Nicolas Sarkozy: „Úgy véltem, ez jó cím lesz. Talán azért, mert épp a koronavírus járvány viharában voltunk. Adhattam volna az „Une vie” („Egy élet”- Maupassant híres regényére utalva) vagy „Choses vues” („Ahogy én láttam a dolgokat” - Victor Hugo posztumusz önéletrajzi jegyzeteit tartalmazó könyve) címet is, „de ezek már foglaltak voltak”, tette hozzá mosolyogva.
Érdekes a könyv időzítése is, annak megjelenése ugyanis egybe esett Carla Bruni-Sarkozy új albuma első számának, az azóta már az idei nyár egyik nagy slágerének számító „Quelque chose”-nak a bemutatójával, amit Carla Bruni szintén a karantén alatt írt. Nicolas Sarkozy „karantén terve” a könyvírás volt, eredetileg 250 oldal körül akart írni, de aztán ahogy lelkesedve fogalmazott „végül is ott találtam magam 800 oldalnyi kézirattal”.
A „Le temps des tempêtes” pénteken jelent meg a L’Observatoire kiadónál. A könyvben Nicolas Sarkozy visszakanyarodik elnökségének első időszakának legfontosabb válságaihoz. „Nagyon feszült időszakról van szó” - emlékezik vissza, majd az államok eladósodását okozó 2008-as pénzügyi-gazdasági válságot, az orosz-grúz háborút és az elnökségi idején kiszabadított számos túszt említette meg. (Nicolas Sarkozy elnökségi ideje alatt több tucatnyi, terroristák által fogvatartott túszt szabadított ki a francia állam, erre a kérdésre a korábbi köztársasági elnök óriási hangsúlyt fektetett.) De a több mint 500 oldalas könyvben a szerző megrajzolta azon személyiségek portréját is, akikkel elnökségi ideje alatt találkozott, Angela Merkel-től kezdve Charles hercegen át Jean-Louis Borloo-ig, aki több miniszteri tisztséget is betöltött Sarkozy kormányaiban, de írt a szocialista Laurent Fabius-ról is, aki Mitterrand elnöksége alatt miniszterelnök volt, később pedig intim szálak fűzték Carla Bruni-hoz, és még további ismert, ma is gyakorló francia politikusokról. Nem csak az utolsó benyomásait rögzíti, hanem azt is, ami „igaz, ami a körülményektől függő és azt is, ami állandó”. „A módszerem lényege, hogy a személyes benyomásoktól haladok az egyetemes vonásokig. Engem nem maga Bayrou érdekel, hanem az az irodalomban és az életünkben mindenütt jelen levő úgynevezett „megmondó ember”, aki „még a permetezőt is lepermetezi”. Frolló-ról, a Notre-Dame papjáról van szó. Bayrou ebből a szempontból érdekes” - magyarázza Nicolas Sarkozy. (Bayrou jelenleg Emmanuel Macron francia államfő egyik legfőbb szövetségese, a centrista Demokrata Mozgalom (Modem) vezetője, aki 34 nap igazságügyi miniszterséget követően a pártját érintő korrupciós botrány miatt kényszerült lemondani még 2017-ben.)
A könyv érdekessége, hogy nincsenek benne fejezetek, és ez arra sarkallhatja az olvasókat, hogy a könyvet valóban olvassák végig, ne csak „mazsolázgassanak” belőle. „De azért tetszett önnek, nem? Mondja meg őszintén” - teszi fel a kérdést Nicolas Sarkozy a Le Figaro újságírójának, kicsit attól aggódva leginkább, hogy az olvasók nem bírják végig és leteszik a könyvet, mielőtt a végére érnének. Az olvasók figyelmének fenntartása érdekében azokból a nagy történelmi sorozatokból merít, amelyeket nézni szokott, olyan saját belül megélt „érzéseivel” és a „részletekkel” vegyítve, amelyeket jól elraktározott emlékezetében. „Nem szoktam terveket készíteni, az érzések emléke az egyetlen, amely hierarchizálni képes az eseményeket” - folytatja a volt köztársasági elnök. „Fogadok, hogy én is azokat az emlékeket őriztem meg, amelyeket az emberek is, de nyilván nem az összeset és a tények sincsenek fontossági sorrendben”.
„Számomra nem a rideg emlékekről van szó, nem szövegelemzésről, hanem sokkal inkább arról, hogy belülről hogyan élem meg ezeket az emlékeket” - meséli tovább az alkotás folyamatát Nicolas Sarkozy. Felidézi például elnökségi ideje elejéről azt a történetet, amikor 3 nappal a válását követően hangszálfertőzés miatt kellett megoperálni.
Nem a történészek, hanem a francia emberek számára írtam ezt a könyvet
- emeli ki, reflektálva egyúttal azokra a kritikai megjegyzésekre is, amelyek elnökségi működését kísérték. „Számomra fontos visszatérni azokra az eseményekre, amelyek vitatottak voltak”, mint például a 2007. november 6-i Guilvinec-i kikötői sztrájkra, amikor a breton halászok fütyülve fogadták Nicolas Sarkozy-t, aki több mint két órás párbeszédet követően a halászok gondjait megértve igazat adott a szociális terheik könnyítéséért küzdő embereknek, és végül tapsviharban távozott. A problémát megoldotta, de a könyvben nem azt írja, hogy „helyesen járt el” hanem csak annyit mond, hogy „autentikus volt”. (Kétségtelen, hogy Sarkozy a rá jellemző „emberközelséggel” járt el. A kikötőbe érkezésekor saját kezűleg bontotta szét a biztonsági kordonokat és lépett a tüntetők gyűrűjébe, akikkel a gázolaj áráról, a szociális terhekről és a nyugdíjról beszélt, vállalva a hangos vitákat is. Egy különösen feldúlt, erőszakosabb hangnemet megütő halászhoz pedig így fordult:
ha valami mondanivalód van a számomra, gyere ide és mondd el.
A vita végén tudatosította a sztrájkoló halászokban, hogy nem fogják magukra hagyni őket és valóban, Nicolas Sarkozy utasítására az agrár- és halászati ügyekért felelős minisztérium megnyugtató megoldást dolgozott ki az elégedetlenkedő halászok életkörülményeinek javítása érdekében.)
„Azt akarom, hogy az emberek megértsék, amit tettem, hogy ki is vagyok igazából. Amikor mindenki azt mondta, hogy az „elnöki tisztséghez méltatlan dolgokkal foglalkozom, az én félelmem inkább az volt, hogy embertelenné válok, eltávolodok az emberektől, nem érzem többet, amit ők, egy automata lesz belőlem". Hozzátette még, hogy számára „nincs az arroganciánál rosszabb" és ebből sokan Macron elnökségi idejének és stílusának kritikáját vélik felfedezni. Nicolas Sarkozy azt mondja, hogy „ennek a könyvnek nincs politikai dimenziója abból a szempontból, hogy politikai karrieremet folytatni akarnám. Nem vagyok kampányban. Még csak az hiányozna! Senki nem hisz nekem, pedig ez az igazság" - erősíti meg azt, hogy visszavonult a politikától.
Még ha nincs is kampányidőszakban, azért az egykori elnök az elkövetkező hónapokban könyvdedikáló körútra indul, Korzikán, Ajaccio-ban péntek 15 órakor kezdődött a sorozat, majd a jövő héten Arcachon (Gironde) és Deauville (Calvados) következnek. Egyetlen dolgot akar mindössze, a „könyvesboltok pénztárgépe mellett dedikálni" és megérinteni azt a populáris Franciaországot, amelyet 2007-ben képviselt. „Nincs is annál jobb, mint „fülekbe sugdosni" . Az az egyetlen célom, hogy olvassák el könyvemet a francia emberek".
